Online realtime harcmező ez, csak éppen belső nézetben, alabárddal, buzogánnyal vagy éppen messzerrel (aha, szóval a Messerschmitt nem véletlen, ma is tanultam valamit…): semmi kényelmes távoli lövölde (na, jó, az íjászok 30-50 lépésről dolgozhatnak), hanem őszinte, test-test elleni összecsapások. Fröcsköl a vér, horpad a sisak, törik a pajzs és repül a levágott alkar. Ez csak egy karcolás, hörgi a karaktered, majd jön valaki és hátbaszúr egy pikával. Meghalsz. Újrakezded.
A Chivalry 2 egy igen őszinte játék, semmi sztorivonal, semmi karakterfejlődés, barátok és árulók: semmi. Van két csapat, Te és Ők. Vannak pályák, egy-egy rövid leírással, amúgy hangulatfestésnek (el kell jutnia a szekereknek ide, ki kell szabadítani ezt a foglyot, azt a rabságban senyvedő bajnokot, de a kedvencem: a nevenincs, ifjú harcosok a részeg városlakók szórakoztatására ölik egymást a Vér Gödrében), majd némi lelkesítő beszéd és máris üvöltözve rohan egymás felé a kék és a piros csapat. Ennyi. Aki a kézitusák során többet legyilkol a másikból, az győz. Semmi cicoma, semmi százalékolás. Levágott fejek, azok vannak. Meg kibelezés.
Ami azért nem is olyan egyszerű, mármint a hozzám hasonlóan kezdőnek számító játékosnak. Becsülettel végig nyomtam a tutorialt, de már akkor éreztem, hogy ez a dolog nem lesz egyszerű. Ott akadt fel először a szemem, amikor a derék kiképző közölte: egy sikeres hárítás után van fél másodpercem egy gyors támadásra. _Fél_ másodpercem. Hát persze. Mondjuk, a tutorial arra tényleg jó, hogy végigveszi az összes támadó és védekező mozgást, fogást. Majd ha lesz elég rutinom, eszembe is fognak jutni. Jelenleg inkább azt a taktikát alkalmazom, hogy egyedül nem rambózok, hanem igyekszem a csapattársaim által már csépelt, így remélhetőleg nem annyira rám figyelő ellenséget leölni. Van, amikor sikerül, és van, amikor hirtelen hatan esnek a nyakamba és meghalok. Ez utóbbi a gyakoribb.
Egy forduló lehet egy sima, 15 perces ideig és/vagy a meghatározott számú, egy csapatnak járó újjászületési keret lefogyasztásáig tartó összecsapás, vagy lehet egy több részfeladatból álló támadás-védekezés sorozat. Itt, ha a védők bármelyik részeseménynél sikeresen megakasztják a támadókat, már győztek. Ha nem jön össze, akkor bezony be lesznek a végén darálva. Majdnem szó szerint: elveszítik fegyvereiket és szépen fel lesznek koncolva, hiszen kétkezes bárd ellen puszta ököllel ritka a sikeres védekezés.
A játék szépen számolgatja az általad elért sebzéseket és killeket, melyek után XP jár, középgazdagon. Meg szintlépés: nemcsak karaktered, hanem az egyes, használt fegyverek esetében is. Azaz különválik az általános fejlettség és az ezzel „kinyitható” fegyverekkel vívott harc szintje. Mindenkinek lesznek kedvenc gyilokszerszámai, de két meccs között szerencsére egyetlen egérkattintásal lehet váltani. Apropó, fegyverek meg páncélok, meg díszítések, meg egyáltalán, kategóriák: az Armoury-ra kattintva lehet váltani az íjász, a rohamkatona (vanguard), a gyalogos és a lovag között. Mindenkinek megvannak a maga fegyverei (kategóriánként többféle), melyeket egyrészt a megfelelő karakterszint elérésével, másrészt a csaták után kapott aranyakkal lehet megvenni. Meg lehet mindenféle hülyeséget is beállítani, a hangszíntől az arcfestésen át a sebesülésekig. Tényleg, van külön „Imperfections” kategória, kép a galériában.
Lazításnak mindez kiváló, csak az elején essél túl a tanulási fázison. Amit majd úgyis ismételni fogsz, ha mondjuk, egy hosszú alabárdról átváltasz egy buzogányra. Meg fogod tanulni az időzítés fontosságát, hiszen egy ilyen dögnehéz vasdarab hatékony suhogtatásához idő kell. Na, ezt eltart egy darabig megszokni. Érdekes, az ellenfél viszont már mindig perfektre tudja…
