Mindig kell egy mozgatórugó, egy gonosz, egy világpusztító konfliktus, egy külső fenyegetés, ami beindítja a féktlelen kaszabolás fogaskerekeit, a Pixadome választása pedig a már kissé talán elcsépelt idegen invázióra esett, a furábbnál furább űrlények támadásától pedig csak egy láncfűrésszel felszerelt, hosszú álomból kelt robotleányzó, Blue mentheti meg a bolygót – no meg persze hasonlóan halálos felszereltségű barátai.
Blue egy tartályban pihent már hosszú évek óta, mivel a – valószínűleg egy titkos kormányzati szervet képviselő – feketeruhások képtelenek voltak beröffenteni, egy véletlenül az orra elé teleportáló űrlény viszont végül megteszi a hatását, és végre felébred. Túl sok magyarázatot és üdvözlést nem kap, csak a parancsot, hogy láncfűrészével azonnal lásson neki az idegenek eltakarításának, és más választás híján bele is fog a küldetésbe – pedig egyébként hivatásos favágóként is szép karriert futhatna be. A Chenso Club kezdetén eleinte csak vele apríthatjuk fel apró cafatokra az utunkba akadó, nemkívánatos látogatókat, de az egyes fejezetek teljesítésével fokozatosan újabb és újabb harcostársak csatlakoznak hozzá választható karakterként.
Vérrel a vérontásért
A pixeles köntösbe öltöztetett akció-platformerben a tisztogatás mellett ugrándozásból sincs hiány, de a játék kapott egy kis roguelike fűszerezést is, így amennyiben kimúlnánk az egyébként több szakaszra bontott, adott fejezet/helyszín teljesítése közben, akkor bizony újra az elejéről kell nekiveselkednünk. További nehezítés, hogy nemcsak egy elvétett ugrásért és a bekapott találatokért kell véges életünkkel fizetnünk, hanem a túlélésünket segítő extrákért is. Bizonyos időközönként ugyanis egy-egy zóna teljesítése után a semmiből előbukkan egy vándorbutik, ami különböző tárgyakat és képességeket kínál. Ezek között van bumeráng, körülöttünk köröző penge, védőpajzs, elhajítható feketelyuk és sok más finomság, azonban mindegyikért életerőnkkel kell fizetnünk, így érdemes megfontoltan shoppingolni, különben jól felszereltségünk gyors lefolyású halált eredményez.
A helyszíneket egyébként rövid, mókás képregények kötik össze, ha pedig jól teljesítünk a pályákon, akkor még egy bónuszjátékban is részt vehetünk, ahol különböző helyzetekben kell adott idő alatt a lehető legtöbb űrlényt ledarálnunk, persze a minél nagyobb jutalom reményében. A tisztogatás közepette különleges kihívásokat – egy szakaszon erősebb ellenfelek, teljes sötétség –, teljesítésükért viszont hasznos képességeket vagy tárgyakat tartogató jósokkal is összefuthatunk, és persze a fejezeteket záró főellenfelek sem maradnak el. Emellett világmegmentés közben igazi hírességgé lépünk elő, lépten-nyomon újabb rajongókat szerezve, táborunk dagadásával pedig az így gyűjtött érmékkel plusz tárgyakat és képességeket vásárolhatunk legnagyobb követőinktől. Ennek részeként időnként egy paparazzis minijátékban végigsétálhatunk a jó öreg vörös szőnyegen, miközben a fotósoknak pózolunk, és igyekszünk levakarni magunkról a megszállott rajongókat.
Pixelgyilok
A Chenso Club egy jópofa, egyszerű, pixeles kaszabolda, amire egyedül, vagy akár egy barátunkkal is benevezhetünk. Igazság szerint komolyabb hibái nincsenek, bár a pályatervek elég egyhangúak, és idővel az aprítás is kissé monotonná válik, de a több választható karakter és sokféle extra azért dob valamennyit a változatosságon. Sok újat nem igazán mutat fel, de aki egy kellemes, retró hangulatú, oldalnézetes akció-platformert keres, annak garantáltan nem fog csalódást okozni.
