Nehéz helyzetben van a Zen Studios. Kimerészkedett a konzolok és a hordozható eszközök piacáról, megkezdte a térhódítást PC-n, és a háttérben már készül a remek Star Wars Pinball következő adagja. S hogy mi a probléma? Az, hogy a siker magával hozta a beskatulyázást is: a Zen a csúcsra a flipper hátán jutott, és jelenleg is annak hullámain lovagol. Pedig a srácok csináltak már egy nem túl jó FPS-t, valamint egy-két gyerekjátékot is, de sokat kell még tenniük ahhoz, hogy kiderüljön, máshoz is értenek-e. Ha a CastleStormot nézzük, akkor a válasz csakis „igen” lehet!
AZ ÉN HÁZAM, AZ ÉN VÁRAM
Nem kérdéses, hogy a CastleStorm alapötlete az Angry Birdsre vezethető vissza, de ettől még hiba lenne a játékot egyszerű klónnak nevezni. Már csak azért is, mert a mérges madarakhoz annyi köze van, hogy itt is egy csúzliszerű fegyverből kell lövedékeket kilőni. A CastleStorm viszont jóval több szimpla lövöldözésnél, és emiatt kissé talán nehezen is írható körül. Egyszerre akció, logikai és stratégiai játék, ügyesen és elegánsan kerülve ki a stíluskeverés ezernyi csapdáját, hiszen itt minden egyszerűen működik, az elemek legókockák módjára illeszkednek egymáshoz.
A feladatunk nem más, mint lerombolni az ellenség kastélyát. A konfliktus egy meseszerű fantasyvilág klasszikus hajcihője: a lovagok és a vikingek összeakasztják a bajuszt, miután az utóbbiak meglovasítják az előbbiek birodalmának irányításához és biztonságának fenntartásához szükséges mágikus drágakövet. Persze akad egy hős (Sir Gareth), aki gyorsan felajánlja, hogy a vikingek körmére néz, még ha ehhez a saját bőrét is kell a vásárra vinni. Gareth története természetesen nem vehető komolyan, a Zen az angol humor nagyjaitól merítve adagolja a maga poénbombáit, a világ legmeredekebb dombjára felhúzott, trapéz alakú focipályával, a katapultból kilőhető báránytöltettel, vagy a szakszervezetként működő viking ellenállási mozgalommal.
ROMBOLÁS, MÉSZÁRLÁS
A feladat tulajdonképpen minden pályán ugyanaz: kiharcolni a győzelmet vagy a rivális kastély teljes elpusztításával, vagy a vár mélyén rejtőző zászló elcsenésével. Utóbbi értelemszerűen nehezebb feladat, de a pusztítás sem fáklyásmenet. A 2D-s játéktér két oldalán vannak maguk az építmények, a kettő között pedig az egyetlen járható út. A lövedékek a kapuk fölé épített katapultból szállnak ki, pontosan arra, amerre a tulajdonképpeni célkereszt mutat. Természetesen a fizika törvényei nem lettek a kispadra kárhoztatva, minden töltet egy szép, ív alakú pályát követ, így vaktában lövöldözni csak akkor éri meg, ha már úgysincs esély a győzelemre. Mi a csavar? Az, hogy az ellenségnek is megvan a maga hajítógépe, a várakat összekötő út pedig a gyalogos katonák csatatere. Belőlük pedig rengeteg van, az egyszerű íjászoktól és a mezítlábas ágyútöltelékektől a szamáron vagy lovon haladó lovagokon át egészen a hatalmas ágyúgolyókat lóbáló, meglehetősen testes épületrombolókig. A stratégiai rész pedig itt jön képbe, hiszen az általunk kiküldhető egységek száma véges, bevetésükhöz pedig nyersanyagra, a lassan, de folyamatosan termelődő ételre van szükség.
A munka oroszlánrészét mégsem a katonák, hanem a katapultok végzik, melyek szintén gazdag lőszerrepertoárból válogathatnak. Az egyszerű íj nem sebez sokat, de egy farkast megállít; ennek megtriplázott változata jó tömegoszlató fegyver, de az épületeket a levegőben szétszakadó sziklák, a szögekkel kivert ágyúgolyók, illetve a rakétasebességgel kilőhető birkák bontják a legjobban. És ezek csak a legalapvetőbb darabok, ennél azért sokkal méretesebb a kínálat.
Támadási módból viszont akad még kettő, csak hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. Egyrészt vannak varázslatok, támadó és védekező fajták egyaránt. Lehetőség van egy adott egység ideiglenes sebezhetetlenné tételére, a várat láthatatlan fallal védhetjük a lövedékektől, vagy szórhatunk az ellenség nyakába villámokat, kavicsokat, esetleg hatalmas acélpengéket. Másrészt, ha minden kötél szakad, még maga Sir Gareth is harcra fogható, hogy aztán hack 'n’ slash módban kaszaboljuk az ellenfeleket.
ÉS A SZEREPJÁTÉK?
És hogyan tud mindez szórakoztató maradni a kifejezetten hosszú kampány, valamint a multiplayer során? Úgy, hogy a repertoár maximális testre szabhatóságot kínál. Nemcsak a fegyver-varázslat-épület slotok tölthetők fel saját belátás szerint, de az odapakolt tételek még fejleszthetők is, méghozzá több szinten keresztül. Ezáltal az egységek és a lövedékek is jobban bírják a strapát, nagyobbat sebeznek, a gyalogosok szinte teknőspáncélt növesztenek. És akkor még nem szóltunk a saját vár építésének lehetőségéről, ahol mindenki kénye-kedve szerint pakolhatja egymásra az elérhető termeket és díszítőelemeket. Mert ez egy ilyen világ, a hadvezérből is lehet kőműves, és egy egyszerű ötlet is szülhet remek, kifejezetten tartalmas játékot.
