Bár a fő fejlesztőcsapat elvileg teljesen új, a Call of Duty multiplayere tulajdonképpen idén is pont ugyanolyan, mint az elmúlt fél évtizedben – de talán pontosan ezt várják azok is, akik minden évben beruháznak rá.
Az egymillió dolláros kérdés: mikor és hogyan fog megújulni a Call of Duty multiplayer része, ha egyáltalán és ha valaha? Állítólag tavaly már gyökeresen megváltozott (mi lemaradtunk volna róla?), idén pedig egyenesen forradalmat ígértek a Sledgehammer Gamesnél, az Advanced Warfare fejlesztőcsapatánál, de körülbelül úgy teljesítették ezt, mint a mesében a Mátyás király színe elé vonuló leányka: hoztak is, meg nem is.
TOVÁBBFEJLESZTETT HADVISELÉS
Az Advanced Warfare multiplayeréről nagy vonalakban azt kell tudni, hogy pontosan ugyanolyan, mint amit még sok-sok évvel ezelőtt a Modern Warfare alkotói kitaláltak, és a stafétabotot átvevő csapatok azóta is azt a modellt finomhangolják, toldozgatják-foltozgatják, anélkül, hogy drasztikusan benyúlnának a motorháztető alá. Ez két okból is érthető: egyrészt, mert senki se akar minden idők egyik legsikeresebb és legnépszerűbb online módjának elrontója lenni, másrészt pedig nem is biztos, hogy a fő célközönség örülne annak, ha egyik napról a másikra teljesen mást kapnának Call of Duty címszó alatt.
Éppen ezért az Advanced Warfare nem is forgatja fel fenekestül a dolgokat, sőt, első látásra az új térképeken és eszközökön kívül az égvilágon semmi olyat sem ad a sorozathoz, amit ne tudtak volna a Modern Warfare-ek vagy a legutóbbi Black Ops. Ennek megfelelően a playlistben sincsenek drasztikus változások: még mindig a Team Deatmatch, a Kill Confirmed, a Hardpoint és a Domination a sláger, ezeket választva lehet a leggyorsabban játékosokat és meccset találni.
GRUPPEN
Játékmódból igazából egy új van, az Uplink, mely leginkább az amerikai focira emlékeztet. Itt a csapatoknak egy apró, labdához hasonló eszközt kell eljuttatniuk az ellenfél bázisára, így szerezve pontot. Ez persze csöppet sem egyszerű, főleg annak, aki épp a horda szerepét tölti be, fegyvert ilyenkor ugyanis nem használhat, csak a társakra és a rosszul érző opponensek bénaságára számíthat. Hosszú távon nem is annyira szórakoztató, inkább két „rendes” meccs között, amolyan levezetésnek-átkötésnek használható, és úgy se sokáig, elsősorban azért, mert iszonyatosan frusztráló. A labdával akár pár métert megtenni is percekig tarthat, és persze a Call of Duty alapszabálya itt is dolgozik: az emberek 80 százaléka magasról tesz arra, mit kell csinálni, és inkább deathmatchként kezeli ezt is.
A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az Uplink mellé sikerült betuszkolni egy másik újdonságot is, a Momentumot, de ez sem teljesen új – a Call of Duty 3-ban és a World at Warban szereplő Tug of War újragondolásáról van szó, ami olyan, mint egy lineáris Domination, ahol a két csapatnak egymás után következő pontokat kell elfoglalnia. A meccs a térkép közepén kezdődik, és innen indulnak meg az emberek a másik oldal irányába, vagyis egyre közelebb az ellenfél bázisához. A zászlófoglalást a killek gyorsítják, tehát minél gyorsabban gyűlnek a skalpok, annál tempósabban lehet közelíteni a következő pont felé. A Momentum így lényegében az Advanced Warfare legtempósabb és legkaotikusabb módja, ahol szerencsére azért egyedül is lehet boldogulni...
...de csak jó felszereléssel. Az AW az eredetileg a Black Opsban debütált „Pick” rendszert viszi tovább, azzal a különbséggel, hogy itt már 13 slot tölthető fel, vagyis a karakterlapon most is pontosan ennyi rubrika található. 3 a perkekhez tartozik, 3 a killstreakekhez, 1-1 az elsődleges és a másodlagos fegyverekhez, ezek alatt 3-3 a rájuk rakható kiegészítőkre, míg a képernyő alján további foglalatok helyezkednek el az úgynevezett wildcardok számára, melyek segítségével lehet például egynél több kiegészítőt rakni a fegyverekre. A Pick 13 metódus továbbra is a nyitottságot és a maximális testre szabhatóságot szolgálja és garantálja, hiszen tényleg teljes egészében a saját játékstílushoz, és persze a játékmódhoz lehet szabni a karaktert. Ezen a téren igazából egy nagy újdonság van, a killstreakek fejlesztése: mindegyikhez extra tulajdonság rendelhető, ezzel növelve mondjuk a sebzésüket vagy az időtartamukat. A trükk az, hogy minden fejlesztés súlyos pontokat dob a streakekre, vagyis megnöveli azt a pontmennyiséget, amit el kell érni a megnyitásukhoz – de hát valamit valamiért, ugye.
A régebbi epizódokban is fellelhető funkciók visszahozása ezúttal még magára az irányított karakterre is kiterjed: a Ghostban hatalmas sikere volt a valós pénzért is megvehető fegyverskineknek, most viszont már a teljes ruházat átszabható. Lecserélhető a viselt nadrág, a kesztyű, a sapka vagy akár a páncél is. Az alapból lezárt kínálatot challenge-ek teljesítésével lehet megnyitni, illetve bizonyos mérföldkövek, például egy adott szint elérése után járó, úgynevezett supply drop ládák kinyitásával lehet bővíteni, utóbbiak esetében viszont nem ritka, hogy olyan cucc esik ki, ami csak pár percnyi (!) játékidőig érhető el, utána szőrén-szálán eltűnik, és újra meg kell nyitni. Ha belegondolunk a free-to-play shooterek némelyikénél használt „béreld vagy vásárold meg a fegyvereket és a kiegészítőket” modellbe, akkor tudjuk, hogy az AW-nál is mire megy ki a játék...
SZÁLLJ EL, KISMADÁR
Az Advanced Warfare multiplayer módjában azért van egy hatalmas újítás: az exók szerepeltetése. A kampányból áthúzott különleges öltözék alapvetően változtatja meg az eddig használt stratégiákat, hiszen nincs biztos menedék, nem nagyon lehet campelni, várva az odatévedő prédákat, ugyanis szó szerint bármelyik irányból érkezhet az ellenfél. Az elrugaszkodás, a dupla ugrás, a lebegés, a parkour-mozgások és az ezeket erősítő perkek miatt végre nem csak a földre és a pár háztetőre van korlátozva a játéktér, hanem a pálya egészére. Épületekre lehet felmászni, táblákon csüngeni – az egész nagyon hasonlít a Titanfallhoz, csak kicsiben. Az igazság mégis az, hogy hosszú távon ez azért nem forgatja fel fenekestül a multiplayert: ugyanúgy körbe-körbe rohangálunk egy cipős doboz méretű pályán, ugyanazokkal a nem éppen futurisztikus fegyverekkel és perkekkel kapva el mindenkit, aki csak a célkereszt elé kerül. Ráadásul maguk a pályák sem túl karakteresek, hiába van belőlük sok, jó, ha ennek az egytizede emlékezetes – sőt, már most fel lehet ismerni korábbi térképek alapelrendezését, vagyis megint sikerült picit átalakítani és átskinezni pár jól bevált harcteret. Persze ez egy, már a tizedik részhez közelítő sorozatnál egyáltalán nem meglepő, és az Advanced Warfare se lesz ettől rossz játék. Élvezetes, pörgős, csak épp szinte semmiben sem különbözik attól, mint amit az elmúlt évtizedben kaptunk.
A Call of Duty: Advanced Warfare multiplayer módjának értékelése így a következők szerint alakul:
- Grafika: 80%
- Zene: 70%
- Játékélmény: 75%
- Összesen: 75%
