Sírok!!!

Na jó, ez már tényleg kész!

Nem értem miért érzed úgy, hogy én szóltam be neked, holott az első hozzászólásommal senkinek nem válaszoltam. Valamint azt is állítod, hogy ha nem rendelkezek mondjuk világklasszis humorral, akkor nem tudom megállapítani, hovatovább hogy van pofám felhozni azt, hogy a topig átment tökéletesen és visszavonhatatlanul unfunnyba, és ezen a ponton a hozzászólások 99.9%-a immár fárasztó, fájdalmas, a NEMKUTYA szintűek pedig egyenesen szánalmat ébresztőek? További példák ezen analógiát követve: ha a séf belekulázik a Rossini módra készített bélszínembe, akkor én igazából egy szót sem szólhatok, mert én se tudtam volna elkészíteni? Ha zárlatos a laptopom töltője, akkor igazából még örülnöm is kéne, mert ugye töltőt aztán abszolút nem tudok csinálni, kit érdekel hát, hogy néha megölelaz áram?

Lehet nem jött át, hogy mit akartam: Nem, nem vagyok papagáj, sem majom. Csak gondoltam leírom ugyanazt, hátha rádöbbensz, hogy ez teljes mértékben igaz rád is. Amúgy nem értem miért kellett ennyire felkapni a vizet az első hsz.-emben. Ahelyett hogy leszólod a vicceim, megmutathatnád milyen remek a te humorod, és milyen színvonalas vicceket tudsz írni. "Majdnem olyan, mintha beoltottál volna, de végül mégse." Először olvasd el mit írtál és miután te tovább léptél a "nem is igaz, mert te vagy az" szintről, utána papolhatsz nekem hogy mekkora idióta vagyok.

Csak arra gondoltam, hogy olvasd el mit írsz, mert rohadtul igaz rád is.

Papagáj vagy, netán majom?

Papagáj vagy, netán majom?

Majdnem olyan, mintha visszaoltottál volna, de valahogy mégse sikerült...