A Working! sorozatba érdemes belekezdeni vagy nagyon bugyuta? Én kedvelem a slice of life-ot, de ha csak nyávogós baromkodás az egész, akkor inkább kerülném. Látta innen valaki?

De. Megesik a félregépelés... Lenne egy olyan kérdésem, hogy az elején még nagyon érdekelt a Guilty Crown, de időközben rengeteg negatív kritikát hallottam, aztán meg olyanokat, hogy egy idő után viszont nagyon beindult. Szóval összességében érdemes-e megnézni (bár tudom, hogy még nincs vége és bizonytalan lehet egyelőre az összkép)?

Pedig simán fel lehetne dolgozni. Kb olyan lenne (legalábbis az első kötet alapján), mint a Gosick, csak modernebb környezetben. Mondjuk engem pont a Medaka-box érdekel a legkevésbé a művei közül. Most amúgy ki is fogytam az olvasatlan lv-ekből, lassan ideje is lesz berendelni valamit. Lehet, hogy pont egy NisioisiN darab lesz az.

Akkor pláne furcsa, hogy nem azzal kezdték az animeadaptációk sorát. Most, hogy a Medaka-box is megkapja a maga feldolgozását, valamint ígéretet tettek arra, hogy sorban jönnek majd a monogatarik is (nem is csoda, eddig a legjobban fogyó anime japánaban, bd tekintetében), már csak a Zaregoto van hátra a sorozatok közül. Bízom benne, hogy az sem marad ki. Igaz, még csak az első kötetét olvastam, de az határozottan tetszett.

Az nem lesz akkor jó, mivel a Del rey adja ki, átlagosan két évente egy kötetet. A monogatarik egyébként sokkal jobban fogynak tudtommal. Más kérdés, hogy ez az anime megjelenése óta van-e így...

Nem is értem, miért nem a monogatari ln szériát kezdték el kiadni angolul, hanem a Zaregotot. Pedig tuti vevő lennék rá. Bakatsuki-s verzióban elkezdtem olvasni, simán veri az animét, viszont mivel sajnos csak fanfordítók, így azokat a fejezeteket preferálják fordítás szempontjából, amik tetszenek nekik.

Na tegnap befejeztem a Bakemonogatari-t. Hát mit mondjak, ez volt a legszürreálisabb középiskolás love/hárem sztori, amit eddig láttam. A karakterek nagyon tetszettek, főleg, hogy koncepcionálisan úgy voltak megalkotva, hogy egy-egy tulajdonságot testesítsenek meg. Persze itt lehet azt mondani, hogy ez felületes, de nem, itt pont ez a lényeg, így lehet nagyon jól kiemelni illetve ütköztetni bizonyos érzéseket, értékeket. Ki kell emelni a valóságból őket és, mint valami kontrollált környezetben, tesztelni, egymásnak feszíteni őket. A másik, ami nagyon tetszett az az animáció stílusa. Még, ha minőségben nem is volt annyira padlóra taszító, de színválasztásban, az éles kontrasztok alkalmazásában és az erőteljes, leegyszerűsített és kissé szögletes formák alkalmazásában mindenképp egy kitűnő hangulatot alapozott meg. Összességében bőven eléri a mai, 2012-es anime-k színvonalát. Hangokkal sem volt probléma, tetszettek az egyes etapokhoz készített külön OP-k (bár a legjobb a staple staple volt) és az ED sem volt rossz. Na de, ami számomra igazán kiemelkedő volt az a seiyuu-k alakítása. Most már bizonyos, hogy a Koyomi-t alakító Kamyia Hiroshi az egyik kedvencem lett, mert nagyon sok olyan sorozatban szerepelt, amik a kedvenceim között vannak (pl. Natsume, Arakawa). A téma sem volt rossz választás a sorozatban, de hozzám még mindig nem áll túl közel a japán mitológia és hitvilág, ezért nem is tudtam teljesen átadni magam az egésznek. Többek között, ezért sem tudok neki maximális pontot adni. Illetve az egyes történetek számomra nagyon hullámzóak voltak, míg a lezárás túlságosan is nyilvánvaló lett. (mármint a 13-15 részről beszélek) Ha választanom kell, akkor egyértelműen az 1-2 rész és a 6-8 tartoznának a kedvenceim közé. További negatívum számomra, hogy túl gyors és kapkodó volt néha az egész, én meg az ilyeneket egész egyszerűen nem szeretem követni, nem szokásom leállítani egy anime-t csak azért, hogy elolvassam az 1-2mp-ig kint lévő szövegeket. Itt most főleg az epizódok eleji akármikről beszélek, sosem olvastam őket, nem tudom miről maradtam le. Összegezve ez egy nagyon jó sorozat, ajánlom mindenkinek, aki fogékony a nem konvencionális ábrázolásra, akár az animációról van szó, akár a cselekményről, karakterekről. Sokat vacilláltam, hogy 8 vagy 9 legyen, mert feles osztályzatokat már nem szeretek adni, de végül úgy döntöttem, hogy 8-at adok neki, mert nem volt meg a végén az a bizonyos katarzisérzés, ami nálam egy 9-10-es anime-nél előjön. 8/10 Ja és lol, de épp most nézem, hogy épp megy ennek a folytatása, szóval asszem arra le is csapok.

Na tegnap befejeztem a Bakemonogatari-t. Hát mit mondjak, ez volt a legszürreálisabb középiskolás love/hárem sztori, amit eddig láttam. A karakterek nagyon tetszettek, főleg, hogy koncepcionálisan úgy voltak megalkotva, hogy egy-egy tulajdonságot testesítsenek meg. Persze itt lehet azt mondani, hogy ez felületes, de nem, itt pont ez a lényeg, így lehet nagyon jól kiemelni illetve ütköztetni bizonyos érzéseket, értékeket. Ki kell emelni a valóságból őket és, mint valami kontrollált környezetben, tesztelni, egymásnak feszíteni őket. A másik, ami nagyon tetszett az az animáció stílusa. Még, ha minőségben nem is volt annyira padlóra taszító, de színválasztásban, az éles kontrasztok alkalmazásában és az erőteljes, leegyszerűsített és kissé szögletes formák alkalmazásában mindenképp egy kitűnő hangulatot alapozott meg. Összességében bőven eléri a mai, 2012-es anime-k színvonalát. Hangokkal sem volt probléma, tetszettek az egyes etapokhoz készített külön OP-k (bár a legjobb a staple staple volt) és az ED sem volt rossz. Na de, ami számomra igazán kiemelkedő volt az a seiyuu-k alakítása. Most már bizonyos, hogy a Koyomi-t alakító Kamyia Hiroshi az egyik kedvencem lett, mert nagyon sok olyan sorozatban szerepelt, amik a kedvenceim között vannak (pl. Natsume, Arakawa). A téma sem volt rossz választás a sorozatban, de hozzám még mindig nem áll túl közel a japán mitológia és hitvilág, ezért nem is tudtam teljesen átadni magam az egésznek. Többek között, ezért sem tudok neki maximális pontot adni. Illetve az egyes történetek számomra nagyon hullámzóak voltak, míg a lezárás túlságosan is nyilvánvaló lett. (mármint a 13-15 részről beszélek) Ha választanom kell, akkor egyértelműen az 1-2 rész és a 6-8 tartoznának a kedvenceim közé. További negatívum számomra, hogy túl gyors és kapkodó volt néha az egész, én meg az ilyeneket egész egyszerűen nem szeretem követni, nem szokásom leállítani egy anime-t csak azért, hogy elolvassam az 1-2mp-ig kint lévő szövegeket. Itt most főleg az epizódok eleji akármikről beszélek, sosem olvastam őket, nem tudom miről maradtam le. Összegezve ez egy nagyon jó sorozat, ajánlom mindenkinek, aki fogékony a nem konvencionális ábrázolásra, akár az animációról van szó, akár a cselekményről, karakterekről. Sokat vacilláltam, hogy 8 vagy 9 legyen, mert feles osztályzatokat már nem szeretek adni, de végül úgy döntöttem, hogy 8-at adok neki, mert nem volt meg a végén az a bizonyos katarzisérzés, ami nálam egy 9-10-es anime-nél előjön. 8/10 Ja és lol, de épp most nézem, hogy épp megy ennek a folytatása, szóval asszem arra le is csapok.

Na tisztázzunk valamit. Egy szóval sem mondtam, hogy én el akarom fogadtatni az emberekkel az anime kultuszt. Sőt, mint említettem már nem érdekel, hogy mit gondolnak erről az egészről, vagy azokról, akik ezt szeretik. Nem érzem úgy, hogy nekem bármit is bizonygatnom kell a hobbimmal kapcsolatban. A többit meg már leírtam, egyszerűen le kell szarni az ilyen embereket, mert észérvekkel nem fogod őket meggyőzni. Régen én is daráltam amúgy az anime-ket (kb 2-3 éve), de mostanság már inkább öregurasan nézem, nem is érzem a késztetést, hogy napi 10-20 részt nézzek meg egyszerre. A legdurvább az volt, amikor elkezdtem a Bleach-et. Na akkor volt olyan nap, hogy megnéztem 20 részt, ott kicsit elszörnyedtem magamon.

n00b Nekem a Code Geass S1-S2 együtt volt két nap anno (Bár igaz az még nyáron volt, egy olyan nyáron, amikor még nem dolgoztam) De van ismerősöm, aki még nálam is durvábban tolja... Ne keverjük. Akkor most adok egy nagyon jó érvet az "antianimések" elleni védekezésre (mert ilyenek mindenhol vannak és mindenhol belénk kötnek) és akkor két legyet ütök egy csapásra. Tehát. (Higgadtan, nyugodt hangsúllyal, hogy ne vegye támadásnak, hanem magyarázatnak a másik fél ) A mese mai jelentése gyerekeknek szóló tanulságos történet. (Ha belekötnének ebbe: régen valóban felnőtteknek szóltak inkább a mesék, de azóta ezek "kiváltak" a mese fogalma alól és manapság fantasynak, rémtörténetnek vagy hasonlónak hívják őket). A mese megvalósítása lehet ugyebár a hagyományos írott forma, rajzfilm, bábfilm, animációs film stb. Az anime, ami ugyebár többnyire rajzfilm (ritkán animációs, (azok mondjuk elég gyengék szoktak lenni kivitelezés szempontjából, még ha jó is a sztori - a szerk.)), az esetek többségében nem fér bele a mese mai fogalmába. Nagyja olyan idősebbeknek szóló történet, amit rajzfilm formájában készítettek el. Ha az animéket cakkompakk belevennénk a mese fogalmába, akkor bele kéne venni rengeteg minden mást is, hogy példákkal éljek: a Harry Pottert, a Gyürük Urát, a Rémálom az Elm utcábant, a Sikolyt, a Hetedik érzéket, de még a Twilightot is. ... Valamit még akartem felhozni, de majd eszembe jut és kiegészítem. Egyébként sem sikeredett olyan jól, mint ahogy anno élőben elmondtam, de ez van, a lényeget értitek. Azt a téveszmét idehaza a drága ORTT-nek köszönhetjük, aki betiltotta a Dragon Ball-t és éjszakai müsoridőbe számüzte a Yu-Gi-Oh-t. Így idehaza nem felülről, a médián keresztül lett elfogadtatva az emberekkel a dolog, hanem alulról kell feltornázni lassan-lassan. Bár már egész jól haladunk Jah, mielőtt elfelejtem, ha már 9gag-es vagyok: Me ain't no sorry for da long post

nem tudjátok véletlenül hogy a Kaze no Stigmának lesz e valaha is 2. évadja? tudom hogy az írója meghalt de hátha valakire ráhagyta a folytatást... ugyanezt szeretném kérdezni Fmp-vel kapcsolatban is hogy annak lesz e 3. évadja? Am vicces hogy az ORTT csak így szirresza*rra betilt dolgokat ahelyett hogy odabiggyesztené a 18+ os karikát. mennyivel egyszerűbb lenne.

Üdv a klubban, én a Bakemonogatari-ra öleltemel az elmúlt két napot.

Egy japán rendező mondta, vagy nyilatkozta hogy a japánok azért szeretnek jobban animét nézni, rendezni, meg mimindent csinálni vele, mert fényévekkel több lehetőség, és sokkal több mindent tudnak ezekben a filmekben megvalósítani mint élőszereplős társaikban, és ha megnézed ez igaz is. szinte bármit ki tudnak fejezni és nincs olyan ember sztem aki ne találna a stílusához vagy épp a pillanatnyi lelki állapotához megfelelő animét. szvsz. én már az első animém óta nem úgy nézek ezekre mint rajzfilm inkább mint animációs film.