A Thief annak idején köztudatba hozta a lopakodós játékokat és megmutatta: van igény a műfajra, nem mindenki akar agyatlanul lövöldözni, vagy taktikusan rárohanni az ellenre. A Splinter Cell ezt a vonalat vitte tovább, csak éppen Tom Clancy, a híres politikia kirmiíró regényeinek világában.

A Splinter Cell: Blacklistben Sam Fishert a Közel-Keletre szólítja a kötelesség, hogy egy feketelista alapján likvidáljon egy rakás, a világra veszélyes terroristát, akik le akarnak csapni valahol, valamikor -- egyszer már megtették, miért ne ismételnék meg?

A Splinter Cell széria harmadik darabja. Az Ubisoft immár szokásos módon ismét feljebb tette a lécet, és megugorta - nehéz lesz a műfajban utolérni. Remek pályatervezés, ügyes újítások, melyekkel még élvezetesebb a móka, egészen magas színvonalú tálalásban. Aki lopakodni akar, soha jobban nem élhette ki magát; aki akcióra vágyik, mind a tíz...

Az ötödik Sam Fisher-kaland, amely már egy kiégett, lánya halála miatti bosszútól hajtott ex-ügynök irányítását adja a kezünkbe, aki mindent feléget maga körül, hogy Sarah gyilkosát megtalálja, ám a szálak alaposan összegabalyodnak...

Az Ubisoft váltott csapatokkal készíti az újabb és újabb Sam Fischer címeket, és mindegyik jobb, mint az előző... A Double Agent sztorija ráadásul zseniálisabb és fordulatosabb, mint bármikor.

A Splinter Cell egy új időszámítást kezdett el az akciójátékok lopakodós verziói között, melyet folytatni kellett, természetesen.