Furcsa egy jószág az ember, és bonyolult dolog a szerelem – azt hinnénk egyszerűbb lenne nélküle, de valahol mindannyian vágyunk egy társra, egy partnerre, akivel osztozhatunk az élet minden örömén és bánatán. Na de mi van akkor, ha ez a társ nem is emberi lény, hanem egy tárgy?
Így van ezzel Noorul Mahjabeen Hassan, a 20 éves floridai egyetemista, aki manapság már csak Fractal Tetris Huracan néven mutatkozik be. Miután egy rövidzárlat korai véget vetett kapcsolatának korábbi szerelmével, Pierre-rel a számológéppel, új viszonyt alakított ki a Tetris-szel. Tetris-kocka alakú párnával alszik, lakását csupa Tetris témájú tárggyal díszíti és napi 12 órát játszik a játékkal a neten, telefonján, és Gameboyon.
Fractal elmondása szerint már gyerekkora óta érzéseket táplált vasúti kocsik, iPodok, futópadok iránt, de az első komoly fellángolást egy Garmin GPS jelentette. Ezután jött Pierre, a TI-NSpire CX típusú számológép - isten nyugosztalja. Van otthon még egy oszcilloszkópja, Braxton, de az igazi nagy szerelem a Tetris.
“Nem okozok senkinek fájdalmat, akkor meg mi a baj?” - kérdezi az egyetemista - “Azt hiszik fura vagyok, de amikor rákérdezek, hogy miért ne randizhatnék a Tetris-szel, senki sem tud mit mondani”
Kapcsolatai nemtetszést váltanak ki környezetéből, és családja sem igazán érti meg, vagy támogatja házassági terveit a Tetris-szel. Fractal nyilvánosság előtt való kitárulkozásával azt reméli, jobban elfogadják majd, és másokat is arra bátoríthat, hogy ne féljenek bevallani másságukat.
De mielőtt azt gondolnánk, hogy kitaláció az egész – jobb szó híján – az állapotra a helyes kifejezés az objektofília. Talán hallottatok már a nőről, aki az Eiffel-toronyhoz ment feleségül (később aztán felbomlott a kapcsolatuk). Mondjuk hogy Fractal hol talál ehhez papot, azt még nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy ki kíséri majd a vőlegényt az oltárhoz, vagy hogyan fejezi ki szándékát...