Stranglehold: dupla kezes Berettával galambra

Már az elején érdemes leszögezni: ez a játék olyan hosszú ideje, és olyan nagy nevek bevonásával készült, hogy gyakorlatilag elkerülhetetlennek tűnik a csalódottság érzése, amely vele kapcsolatban jelentkezhet. Már pedig, ezt a demó kipróbálása után szomorúan állíthatom, csalódás ért engem is: egy látványos, okosan megírt és megrendezett akciójátékot vártam, szívem mélyén talán Max Payne utódját, borongós történetet, és természetesen baromi látványos pisztolyharcokat, nagyon sok robbanással, ahogyan azt kell. A demóból azonban két dolog szűrhető le.

Az első az, hogy - bár ez csak egy bemutató - epikus sztori nem várható. Játékunk főhőse, Tequila nyomozó beszól mindennek és mindenkinek, kabátot ránt, és nekiindul mészárolni. Lehetőségei szinte korlátlanok, pisztoly, dupla kezes pisztoly, shotgun, hogy csak a demóban szereplő pár fegyverről tegyek említést. A játékmechanizmus azonban kísértetiesen hajaz a nyolcvanas évek elején divatos shoot 'em up stílusra: általában eljutunk egy helyszínre, ahol százával özönleni kezdenek az ellenségek, majd, ha kinyírtuk mindet, hirtelen megnyílik az út, és mehetünk át a következőbe - ahol, mily meglepő, ismételten özönleni kezdenek az ellenfelek, és így tovább, és így tovább. A programban minimális gondolkodás sem szükséges - valljuk be, nincs is rá idő - sőt, taktikázni sem kell: Tequila képes menet közben akár életerőt is regenerálni, miközben az elesett több száz hulla között annyi lőszert találhat, hogy gyakorlatilag ki se nagyon ürül a pisztolya. Ha pedig nagy gáz volna, jön az innováció, a Tequila Time, amely jelen esetünkben a bullet time, csak máshogy hívják. Ilyenkor az idő belassul, és van időnk válogatni, hogy a képernyőn mozgó 15-20 ellenfél közül melyikeket kívánjuk a másvilágra küldeni. Menet közben főhősünk interakcióba lép szinte mindennel - ez különösen röhejes tud lenni egyes helyeken, Tequila ugyan is bármilyen felületen csúszkálni kezd, legyen az egy asztal széle, vagy éppenséggel egy lépcsőkorlát. Ilyenkor ráadásul, ha ellenfél van a közelünkben, a Tequila Time automatikusan be is kapcsol, ami azt eredményezi, hogy gyakorlatilag komolyabb tűzharcokban a játék másodpercenként váltogat a sebességek között, miközben főhősünk a legkínosabb pozíciókban képes végigcsúszni egy asztalon, ahelyett, hogy lebukna mögé.

Tény, hogy grafikailag ilyen programhoz még nem volt szerencsénk. A játékban tényleg minden szétlőhető, ráadásul a beépített Havok fizikai motornak hála a leeső darabkák soha nem látott precizitással ütköznek egymással, illetve a környezettel. Leszakadó neontáblák,  amelyek eltávolíthatnak egy-egy rosszfiút, felborítható narancsospult - valódi, guruló, a pályát összemocskoló gyümölcsökkel -, és számtalan objektum, mind és mind csak arra várd, hogy szétlődd őket. A kérdés csupán az, hogy tényleg csak erre vágytál-e?