- Április 13-án érkezik a film
- De már kijöttek az első kritikák
- Amelyek eléggé dicsérik Nic Cage új horrorkomédiáját
Teljesen kiakadtak a kritikusok a Renfield című horrorvígjátéktól, de a szó jó értelmében. Bár a történet főhőse Dracula gróf frusztrált asszisztense, Renfield (Nicholas Hoult), aki szabadulni akar főnöke hálójából, a kritikusok szerint a néző tekintete mindig óhatatlanul Nicolas Cage-re szegeződik, aki teljesen elszabadul a vámpír szerepében. Ez sejthető volt már az előzetes alapján is, és a film messzemenően igazolja a várakozásokat. "Nicolas Cage az a színész, akin könnyű észrevenni, ha élvezi a szerepét" – írja a CinemaBlend kritikusa, Mike Reyes. "Kedves olvasók, ha ez a projekt ízletes áldozat akart lenni egy vérbankban, Cage biztos, hogy szárazra szívta. Nem lehet nem észrevenni azt a boldogságot, ami elönti az arcát minden egyes jelenetben." Linda Codegát a Gizmodótól az nyűgözte le, hogy évek óta nem látott ennyi gondosan megkoreografált, hol rajzfilmszerű, hol sokkoló összecsapást egy filmben. Ettől a produkció eltúlzottá és abszurddá válik, de pont ez benne a poén. "Spriccel a vér plafontól a padlóig, és soha nem lehet tudni, melyik testrész szakad le a következő pillanatban."
Liz Shannon Miller a Consequence-től azt emeli ki, hogy az erőszakorgia merész esztétikát képvisel, és nagyon jó jel, ha egy film esetében az az egyik fő panasz, hogy lehetne hosszabb is, mert elnézné még egy darabig az ember. "A Renfield pontosan tudja, hogy mit akar elérni, és szándékát következetesen meg is valósítja, ami a kiváló színészi játéknak és az ultraerőszakos akciójeleneteknek köszönhető, utóbbival derekasan meg is szolgálja a korhatáros besorolást. Már maga a nyitójelenet megéri a jegy árát, ami az 1931-es klasszikus Draculát idézi meg briliánsan, egy metacsavarral megfejelve." Rachel Leishman, a The Mary Sue kritikusa feltétel nélküli rajongója lett a Renfieldnek. Ennek egyik oka, hogy szerinte Cage szerződtetése Dracula szerepére teljesen őrült ötlet volt, de fényesen bevált. Másfelől üdvözli, hogy az alkotók nem csupán egy feszesen pörgő akcióhorrort prezentálnak, hanem dupla lélektani tanulmányt is. Ugyanis miközben nagy beleérzéssel ábrázolják Dracula és asszisztense mérgező kapcsolatát, bemutatják, hogy főellenségeik, a bűnszövetkezet női vezére és fia között hasonlóan beteges a viszony. "Nagyon ritka ebben a műfajban, hogy a mélyreható jellemábrázolás a mellékszereplők motivációit is feltárja" – így Rachel Leishman.
