Pár hónapja volt szerencsénk bemutatni a legújabb Hitman-epizódot, az Absolutiont. A játék remek lett, Bate 90%-os értékeléssel jutalmazta a kopasz bérgyilkos visszatérését, mely jó ideje érett már, hisz utolsó zongorahúros leszámolás-sorozatunk óta nem kevesebb mint hat esztendő telt el. A Blood Money megvadult 47-es ügynökének akkoriban még nem ment ilyen jól a sora, saját magát volt kénytelen eltartani, büdösebbnél büdösebb ügyletek és megbízatások közepette. Ez a történet mindig is kakukktojás volt a Hitman-játékok sorában, hisz már nem egy ködös összeesküvés vagy a „nagyobb jó” iránti fáradhatatlan harc hajtotta előre hősünket, hanem a puszta túlélési ösztön: az a genetikai védőháló, ami oly tökéletes és hidegvérű gyilkossá varázsolta a klónozási kísérletek eredményéből született 47-est. S mivel az Absolution most minden bizonnyal sokak karácsonyi ajándéklistáján szerepelt, pont ideje újraélni a Blood Money gengsztermeséjét, melyet büszkén nyújtunk át nektek a PC Guru magazin első, 2013-as teljes játékaként.

PISZKOS PÉNZ

A Blood Money története nem sokkal a Contracts eseményeit követően veszi fel a fonalat. Az Ügynökség nincs többé, így 47-es kénytelen rászabadulni az amerikai éjszakára, hogy azokat ölje meg, akikért a legtöbbet fizetnek neki. Nem hibáztathatjuk, ez az, amihez a legjobban ért, végtére is Ort-Meyer professzor alkotása lombikkora óta gyilkolásra termett. A sztori a Blood Money-ban két síkon fut: először a 2004-es és 2005-ös eseményeket ismerjük meg visszaemlékezések formájában, majd elugrunk a játék jelenébe, 2006-ba, hogy új értelmet adjunk a feltámadás szónak. Akik ismerik a szériát, azoknak nem újdonság, hogy egy műfajilag igen nehezen besorolható programról beszélünk. Afféle lopakodós TPS-sel állunk szemben, mely azonban nem sok rokonságot mutat a Metal Gear Soliddal vagy a Splinter Cell-lel. 47-es bőrébe bújva ugyanis nem a sötétben manőverezünk, hanem eggyé kell válnunk a környezetünkkel, hogy a lehető leggyanútlanabb pillanatban csapjunk le áldozatunkra.

A játék felépítése küldetésekre bomlik (összesen 13-ra): minden pályán kapunk egy célpontot, akit muszáj kiiktatnunk, és innentől elengedik a kezünket, nekünk kell rájönnünk, honnan érdemes lecsapni és főleg, hogy jutunk el oda csendesen, észrevétlenül. Áldozatunk felkutatása és elhallgattatása érdekében használhatunk álruhákat, kereshetünk láthatatlan útvonalakat (szellőzők, csöndes lépcsőházak stb.), vagy akár elő is kaphatjuk a két hangtompítós Berettát, hogy megmutassuk a sok gazdag szemétládának, hol lakik az úristen. Döntéseink és stratégiánk sokat elmond arról, milyen játékosok vagyunk, és bár a Blood Money nem díjazza az esztelen öldöklést, sok akadály nem állja utunkat, hisz megbízóinknak csak egy dolog számít: a célszemély örök elszenderedése.

PÉNZ BESZÉL

Persze a címből már kikövetkeztethető, hogy a negyedik Hitmanben jelentős szerephez jut az elkölthető zöldhasúak száma, melyet befolyásol a játékstílusunk és a teljesített cél „tisztasága” is. Magyarán, ha a fent említett szociopata gyilkológép szerepét öltjük magunkra, nemcsak hogy megnehezítjük a dolgunkat – elvégre a Blood Moneyban elég egy jól irányzott lövés a halálhoz –, de még a pályák után járó fizetésünk sem üti meg a kellő mércét, ergo a következő küldetésünkre csak szűk keretből vásárolhatunk be kedvenc feketepiaci fegyverkereskedőnknél. Persze a legmodernebb felszerelés sem garantálja, hogy nem vesznek észre, vagy hogy azt ölünk meg, akit csak akarunk, de legalább több golyó marad a tárban, és a kezünkben szorongatott hangtompítós mordály ereje sem mindegy egy-egy golyóálló mellényben feszítő őr esetén.

A Blood Money nem könnyű játék: a legnehezebb fokozaton a profiknak is bőven jut kihívás, mert nem mindegy, mikor merre kódorgunk, és bár az álruháknak a valóságban látottnál jóval nagyobb hatalma van, azért meg kell hagyni, hogy a pályatervezők a maximumot hozták ki a koncepcióból, és egy-egy maskara megszerzéséért igencsak sokat kell dolgoztatnunk a kopasz fejünk mögött megbúvó szürkeállományunkat. A helyszínek már magukban is megérnek egy misét, hisz a több mint egy tucat küldetés folyamán olyan elképesztő helyekre jutunk el, mint a Fehér Ház, Párizs, vagy a soha nem alvó Las Vegas. Bár Budapest ezúttal kimaradt a repertoárból, magyar vonatkozása így is van a játéknak (erről később még lesz szó), és különben is, gyönyörű fővárosunknak sem biztos, hogy jó reklám, ha a 47-es folyton a macskaköves utcáin puffogtatja a hangtompítóst.

NINCS KOPASZ FEJ, CSAK SE…

A Hitman: Blood Money a megjelenésének idején kifejezetten jól kinéző játéknak számított. Bár az Xbox 360-as változat nem sikerült a legjobbra, a PC-s verzió grafikája nagyon szépnek tűnt a konkurensek mellett, különösen magas felbontásban, élsimítással. Az IO Interactive védjegyének számító élénk, kontrasztos színek, és a még most is elégedett hümmögést kiváltó animációk úgy keltik életre a 47-es ügynök világát, ahogy más képtelen lenne, és bár a textúrák kicsit megkoptak az eltelt évek alatt, az erős PC-ken nem jelent gondot a látványjavítók alkalmazása, a pályatervezés pedig még mindig pazarnak hat. Persze a Hitman-sorozat nem lenne önmaga Jesper Kyd és a Budapesti Szimfonikusok látszólag ellentmondásos, ám nagyszerű összhangot teremtő muzsikája nélkül. A hangeffektek is jók, a szinkron is remekel, de mindez egyszerűen eltörpül a zenei oldal szuperlatívuszokban dicsőíthető kvalitása mellett. Komolyan, ezt minden magyar játékosnak hallania kellene, függetlenül attól, szeretik-e a Hitmant.

ELŐ AZT A FINOM ZSINÓRT!

A Hitman: Blood Money az Absolution megjelenéséig a sorozat legjobb része volt. Noha nem hozott forradalmat, mint az első rész, és nem is tökéletesítette úgy a formulát, ahogy a második, de képes volt bemutatni a 47-es ügynököt egy új környezetben egy ismeretlen publikumnak, méghozzá akkora sikerrel, hogy hat évvel később is releváns folytatást tehessenek le a franchise alapjaira. Akik kihagyták a Blood Money-t, mindenképp pótolják, mert megéri a belefeccölt 20 óra játékot, melyet nyugodtan megfejelhettek két-három teljes értékű végigjátszással. Hisz a 13 pálya mindegyikének többféle megoldása van, és ha már szép csendben kiiktattuk a célszemélyt, érdemes megnézni, mi történik, ha géppisztollyal megyünk vadászni...

HASZNOS INFORMÁCIÓK

A játék védelem nélkül került a DVD-mellékletre, a Steamen nem aktiválható, az elindításához szükséges minimum gépigény pedig a következő: Pentium 4 1.5 GHz vagy Athlon XP CPU, 512 MB RAM, Hardware TnL és Pixel Shader 2.0 kompatibilis VGA (GeForce FX/Radeon 9500 vagy jobb), 5 GB szabad hely a merevlemezen.

A játék mellé rajongói honosítás is tartozik, ez szintén megtalálható a DVD-mellékleten, a telepítéséhez nem kell mást tenni, mint elindítani az .exe file-t, megadni a helyet, ahová a játékot telepítettétek, és a program elvégzi a szükséges módosításokat.

A 2013/01-ES PC GURU JANUÁR 17-ÉN JELENIK MEG!