Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került épp terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
Britpopper
Játékbeli történetével ellentétben én egyáltalán nem vártam látványos forradalmat a Ubisoft új üdvöskéjétől. Az összes eddig résszel remekül elvoltam, az utolsó tornyot is megmásztam a Far Cry 3-ban, az utolsó mellékküldetést is befejeztem a Far Cry 4-ben, és hosszú-hosszú órákat töltöttem el a Far Cry 5 kooperatív részében a haverokkal. Úgy voltam vele, hogy ha már csak fele ennyire is szórakoztató lesz az új rész, engem megvett kilóra. Nos, nálam a Far Cry 6 jött, látott, és győzött. Dani Rojas rendkívül szimpatikus karakter, Castillo pedig egy velejéig romlott főgonosz, aki remekül illeszkedik az eddigiek mellé a sorozatban. Bár túl nagy változtatások nem jöttek, az a néhány, ami bekerült, tulajdonképpen csak a játék javára szolgált.
Immár nem kell virágokat meg különféle növényeket learatnunk útközben, helyettük elég, ha a fejlesztésekhez szükséges nyersanyagokat beszerezzük. Vezetni továbbra is poén, és nagyon fun, ahogy Dani énekli mondjuk a „Livin' La Vida Loca” dalt Ricky Martintól a kocsiban a rádióval szinkronban, de azért itt egy külső nézetet igazán bevezethetnének már, hiszen nem egyszer pont azért mentem neki valaminek (rosszabb esetben valakinek), mert egyszerűen nem láttam, hogy mi van előttem, vagy tolatásnál mögöttem. Persze ez részben csak kukacoskodás, de ha már a táborokban meg tudják oldani a TPS-nézetet, akkor igazán elfért volna a kocsikban is. Ettől függetlenül a Far Cry 6 szórakoztató. Nagyon szórakoztató. 4-5 órát toltam kooperatívban és legalább 25-30 óránál járok single playerben, és valahogy egyszerűen nem tudok ráunni. A nagy kérdés viszont az, hogy innen merre megy tovább a széria, mert bármennyire is jópofa az új rész, a trópusi környezet, meg a gerilláskodás, ezt a játékmenetet itt bizony kimaxolták.
Wilson
Sok rossz szokásom van: az egyik videójátékokkal kapcsolatos az, amit a szerepjátékoknak hála örököltem. Nevezetesen az, hogy nem nyúlok a sztorihoz addig, míg nem végzek a mellékküldetésekkel. Ennek két oka is van: egyrészt mert a mellékes tartalom az, ami mindig segít igazán kibontani, élettel megtölteni a világot, másrészt pedig azért, mert amint végzek a történettel, az érdeklődésem egyenes arányban száll tova a stáblista sebességével.
Éppen ezért küzdök jelenleg a Lost Judgmenttel: miután a történet drámaian komor fordulatot vett a felénél, nem éreztem ildomosnak az iskolai klubok teljesítését, és erőltetett menetben inkább a múlt vasárnap befejeztem az amúgy fantasztikus sztorit. Csakhogy azóta tényleg küzdelem a maradék mellékfeladatok megcsinálása: már csak azok mennyisége okán is, na meg a fenti okok miatt. Ráadásul közben muszáj lenne folytatnom a Metroid: Dreadet is, hogy ott is lássam a stáblistát, de közben már az ajtón kopog az Age of Empires IV...
bullseye
Nos, jöjjön a legfontosabb információ: a Kill it With Fire nem segített megkedvelni a pókokat. Annak ellenére, hogy a játékban kimondottan arachnofóbia elleni beállítások is vannak, amikkel cukibb, pufókabb pókokat kapunk, és nem is percegnek állandóan, már az első pálya lenullázta minden energiámat, szóval ennyi volt.
Lazításképpen visszajártam szenvedni a Rogue Lords-ba valamiért. Na jó, főleg azért, hogy összehozzak végre egy ultra ütős kombinációt White Lady-vel valamelyik menetben. Már majdnem sikerült, de túl sok speciális és ritka képesség meg varázstárgy kéne hozzá, amik miatt minden mást fel kéne áldozni – és még úgy is keresztbe állhat az RNG. Szóval egy idő után feladtam, ez nem volt valami hősies hetem.
Ami a hétvégét illeti, egy részét azt hiszem gépszereléssel fogom tölteni, ha minden jól megy. A maradékot meg nosztalgiával: 1-2 éve úgy gondoltam, ideje belenézni újra a régi GTA címekbe, de persze elakadt a folyamat pár órányi GTA III után. A trilógia felújításának hírére viszont ismét fellelkesültem, szóval itt az ideje elnézni Vice City-be. Szinte biztos, hogy nem maradok a teljes történetre, csak belenézek és átveszem kissé a hangulatát, legalább addig se a horrorjátékokkal rémisztgetem magam. Emellett bizonyos okokból egész héten erős késztetést éreztem a Metal Gear Solid 5-re (mondhatni itt kísért a fantomja – ba dum tss), de egyelőre sikerült ellenállnom neki, szerencsémre, mert nincs most 50-100 órám rá.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk e heti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
