Szóval az van, hogy eléggé sok órát (és némi eurót, de csak ritkán, eskü!) beleöltem az Armored Warfare nevű, harckocsis, online lövöldözős játákba. Olyasmi, mint az ismertebb, egyben műfaj-úttörő World of Tanks, csak modern harckocsikkal, gyalogsági harcjárművekkel, páncélvadászokkal. Szóval, amikor Böjti átküldött egy linket, hogy nincs-e kedvem lecsapni egy olyan egérpara, aminek a nevében a Tank szó is ott van, hát sokat nem gondolkodtam a gépelés előtt. Kell, add ide, de gyorsba! Néhány nap, és már csengetett is a futár, kezembe nyomva a pakkot. Egy szerelem kezdődött el aznap.
Nagy test...
Oké, írok majd az egérről is, de a pad sokkal… Először is, jól néz ki, Tudom, amatőr dolog perifériákba a kinézetük miatt beleszeretni, de ez a cucc, nos, ez tényleg jól néz ki. Feketén a vörös lánctalpas, jobb alsó sarokban diszkrét logo… megy a fehér asztalomhoz, szóval szép, na. Egyetlen dolog idegesít csupán: milyen típusú harckocsit képét nyomták rá? Az tuti, hogy simacsövű, s az 1960-as évek utáni, mert van az ágyún füstelszívó, s az is tuti, hogy a torony visszafelé van fordítva, 5 óra irányba, a hátulja felé, de nem bírok rájönni… A torony teljesen ismeretlen külsejű. De legalább megvan a hosszabb távú kötődés alapja. Ha valaki rájött, dobjon már egy emailt, kthxbai.
A pad nemcsak szép, de jó is. Az anyaga a szintén Genesis-féle egérrel pihepuha siklással működik együtt – ez azért ebben a kategóriában már alap elvárás. Nem csúszkál, a gumírozott alap szépen felfekszik a műanyag felületű asztallapomra. Vastagsága, azaz inkább vékonysága okés, a legvadabb csatákban sem gyűri fel a csuklóm mozgás közben. Könnyen mosható – én az a fajta tesztelő vagyok, aki nem kíméli a cuccot, így nem meglepő módon a teásbögre-karikák és a lecsöpögtetett (de legalább cukor nélkül készült) tejeskávé-maradványok napi rutinnak számítanak. Nem kényes, az óvatos, mosószeres kezelést kiválóan bírja. Egy hónap alatt a felülete sem kopott, pedig a home office-ban, majd a nyakamba zúdult karantén idején azért kapott rendesen, napi több órán keresztül. A széle szépen tart, foszlásnak nyoma sincs. A neve XXL, de a mérete (a múltkor nálam járt Endgame-es lepedőhöz képest) nem eltúlzott, így az én kis 120x90-es dolgozó asztalomnál kisebb felületű ojjektumokon is elfér, ráadásul 3000 forint körüli ára is baráti, avagy mindenképpen ajánlott.
A már emlegetett, durván XXL-es mancsom pedig ránehezedett a Krypton 700-as egérre. Először is: nagy. Mármint az egér. Nekem is kellemesen, mi több, szinte tökéletesen nagy méretű. Ez azonban azt jelenti, hogy átlagos vagy kis kezű gamerek csak tesztelés után vegyék meg. Nemcsak nagy, de kellemesen sok gombos. Persze játéka válogatja, de harckocsikra lövöldözni 8 programozható gomb (OMRON a beszállító) éppen elég. Lőszerváltás, fegyverváltás, újratöltés, sniper mód, életerő-visszatöltés, legfontosabb rádióparancsok: pikk-pakk beállítottam mindent, majd két-három próbakörrel már az is megvolt, hogy a kiváló PMW3310-es optikai szenzorokkal elérhető max 7200 DPI-s felbontás helyett nekem melyik a jó. Öreg vagyok, ilyen finomsághoz már se reflexem, se finommotorikus mozgásom, na. Szerencsére 5 választható fokozat van (plusz saját magad is állítgathatod az egyes fokozatok értékeit), baj nincs. A mellékelt segédprogrammal minden állítható, ami egy csúcskategóriás egérnél elvárás, külön figyelemmel a LED-ek színorgiájára és fényerejére. Full fényerő és folyamatos vörös szín: az XXL Tank egérpad mellé _csak_ ez a megoldás.
A használat során a két fő egérgomb kattintási erejét és „simaságát” kellett megszoknom, ez – bevallom, nem tudom, miért – egy kis időt vett igénybe, de 2-3 nap múlva már az ujjamban volt a boogie. Mint már a padnál említettem, a siklási összhang tökéletes volt, még az enyhén szennyezett felületen is. Főleg, miután kábé egy héttel később eszembe jutott, hogy a tappancsokról le kellene talán szedni a védőfóliát… Nemröhög, mmmkay? Ami viszont személy szerint nekem sokat jelentett, az a méretből és a kialakításból fakadó kényelem. Valahogy otthonosan simult rá a jobb mancsom a klasszikus, karmos fogással, amit szeretek. Hosszabb játéknapokon sem fárad el sem az ujjam, sem a csuklóm, ínhüvelynek panasza nincs. A felülete sem csúszik, igaz, a békés január-február volt a tesztelésem időszaka, semmi durva 40 fok és izzadó tenyér. A tisztítása is sima ügy, a két méteres, fonott burkolatú USB-s kanóc is bőven elég – ja, és póttappancs is lakik a dobozban. Röviden összefoglalva: igen kellemes meglepetést okozott a két, egymással tökéletesen összedolgozó periféria. Nagy tenyerű, hosszú ujjú, jobb kezes játékosok nyerő választása ez. 12 000 forint környékén lévő árával mindenképpen ajánlom.
