Jó, jó, tisztában vagyok vele, hogy létezik egy Elder Scrolls sorozat, és ha valaki, akkor én igazán szemmel követem a többi próbálkozást is, de egyszerűen nem tehetek róla: a névtelen hős kalandjait feldolgozó, izgalmas, epikus szerepjátékszéria az első rész óta a szívem csücske. Emlékszem, amikor először elmerültem a csodálatos világban, egyszerűen megrészegített a szabadság: tátott szájjal, mint egy lábait először használó kisgyermek bámultam a lenyűgöző tájat, próbálgattam a lehetőséget, igyekeztem felfedezni a korlátokat: ilyenek azonban nem voltak. A vízesések mögött eldugott barlangok kincsei, a félelmetes ellenfelek alatt rezgő föld, a lemenő nap, amely vérvörösre festette a tájat: ezek mind és mind segítettek abban, hogy egyrészt egy életre beleszeressek ebbe a műfajba, másrészt, hogy mindenki számára bátran, fenntartások nélkül ajánlani merjem.
A JoWooD és a fejlesztőbrigád, a Piranha Bytes között aztán megromlott a viszony. Nem tudni a valódi indokokat - hiszen tény, hogy mindkét fél másképpen számol be az eseményekről -, azonban az is kézenfekvő, hogy ez a gyümölcsöző kapcsolat, amely hosszú évekre elvarázsolt bennünket újra meg újra, nem működik tovább. A harapós halak elvándoroltak, hogy egy új cím fejlesztésébe kezdjenek, a borzalmasan bugos játékokat fejlesztő, és furcsa szerződéseket kötő JoWooD pedig benyelte a Gothic jogokat, és a negyedik rész fejlesztésével egy másik stúdiót bízott meg. Azonban - hiszen a jogok náluk voltak - szinte biztos lehetett benne az ember, hogy "nem ússzuk meg ennyivel", a kiadó most pedig egy fajta gesztusként elvarázsol minket, rajongókat. Elkészült ugyanis a Gothic Universe speciális kiadás.
Minden legendának el kell kezdődnie valahol - a Gothic legendája pedig 2001-ben született meg. A játék, amelyet a német nyelvterületen legtöbbször "Duke Nukem-i" kontextusban használtak ("megjelenése a Gothic környékén várható" - hangzott el viccesen a germán szaksajtóban, ha olyan program került szóba, amelyet többször is halasztottak), egy hideg, decemberi napon látta meg a napvilágot angol nyelven - és alapjaiban rázta meg a világ szerepjátékokról alkotott véleményét. A szoftverben eltörölték a már ismert korlátokat, élő, gondolkodó, lélegző világot alkottak, majd bedobták rá az "ismeretlen hőst", a játékost, és azonnal elengedték a kezét: csináljon, amit szeretne. A szó szoros értelmében bármit megtehettünk, a világ azonban reagált ránk. A szoftver ugyan nem lett világsiker, de bárki, aki kipróbálta - és nem riasztotta el a bonyolult, de éppen ezért mai napig kultivált harcrendszer - egy csapásra beleszeretett.
A folytatásra - szintén angol nyelven - aztán egészen 2003 júniusáig kellett várni. A grafikai motorhoz tényleg csak annyira nyúltak hozzá, amennyire az feltétlenül szükséges volt, minden más pedig maradt a régi: a névtelen hős tehát elölről kezdte egy kitágult világ felfedezését, amelyet immáron az ismert szörnyetegeken túl sárkányok is benépesítettek. Még több szabadság, még inkább élő és lélegző helyszín, és eszméletlenül kidolgozott, akár több alkalommal is milliónyi újdonságot hordozó megoldások érkeztek a folytatással, amely már nem csak főképp a németeknél, de az egész világon sikereket ért el. A küldetéslemezre nem is kellett sokan várni: a Holló éjszakája ugyan nem sok mindenben nyúlt hozzá a már ismert programhoz, mégis, százezreket varázsolt el újra és újra.
2006 az év, amelyben a kiadó és a fejlesztő könnyesnek éppen nem nevezhető búcsút vett egymástól, és az esztendő, amelyben debütált a harmadik fejezet. Kár volna szépíteni: az egyszerűsített harcrendszer, a sorozattól nem mellesleg az első két rész alatt már megszokhatott bugok, valamint az elképesztő nagy visszalépés, már ami a karakterfejlesztést illeti, megosztotta a "fórumos közösséget", nem úgy a szaksajtót, és a vásárlókat: a lenyűgöző grafikát és a szokásos, utánozhatatlan "Gothic életérzést" nyújtó szoftver ugyanis lehet, hogy kevésbé volt kidolgozott, mint elődei, de az is biztos, hogy soha nem látott módon varázsolt el minden rajongót újra és újra
Ez a három - vitathatatlan - klasszikus tehát a JoWooD-nak köszönhetően újra megjelenik, egy - első ránézésre - extráktól mentes, speciális kiadásban. Azt, hogy ez a változat megjelenik-e a magyar boltok polcain, egyelőre csak remélni tudjuk: a minden bizonnyal Windows XP-, illetve Vista-kompatibilissé varázsolt első részt ugyanis lehetetlen legális forrásból beszerezni, pedig kötelező útikönyvként kéne osztogatni az olyan játékokat gyártó fejlesztők számára, mint a two worldsos Reality Pump: srácok, ilyen egy valódi, nyílt világú szerepjáték! És bizony az Oblivion leegyszerűsített rendszere is sírva könyöröghetne a második rész mély és aprólékosan kidolgozott világáért...
A többivel nem játszottam, mert boltban még sose láttam egyik részt sem, szóval várom szeretettel.
Árat valaki nem tud?
A többivel nem játszottam, mert boltban még sose láttam egyik részt sem, szóval várom szeretettel.
Árat valaki nem tud?
Engem a világ fogott meg a játékban, minden korrektül el volt rendezve.
Mindig találtam valami felfedezni való helyet a játék végéig. Nem volt monoton unalmas a questeket csinálni.Mondjuk az irányításhoz az elején nem voltam hozzászokva, de aztán nem volt gond.
Legszebb pillanat az első részben az volt amikor Gomez-t levágtam, a jobb kard reményében. (de nem volt olyan jó)
Nemhiszem, hogy megveszem ezt a kiadást ha megjelenik, mivel nekem megvan az első 2 rész, és nem akarok ezekböl is többet úgy mint a HL2-böl.
Engem a világ fogott meg a játékban, minden korrektül el volt rendezve.
Mindig találtam valami felfedezni való helyet a játék végéig. Nem volt monoton unalmas a questeket csinálni.Mondjuk az irányításhoz az elején nem voltam hozzászokva, de aztán nem volt gond.
Legszebb pillanat az első részben az volt amikor Gomez-t levágtam, a jobb kard reményében. (de nem volt olyan jó)
Nemhiszem, hogy megveszem ezt a kiadást ha megjelenik, mivel nekem megvan az első 2 rész, és nem akarok ezekböl is többet úgy mint a HL2-böl.