Először is leszögezném, hogy már jó rég nem játszottam ennyire egyhangú játékkal. Az AC annyira monotonná tud válni...
Nos, de mostmár tényleg elkezdném a véleményezést.
Mikor elindítottam a játékot, egyből megértettem, hogy miért fújjoltak olyan sokan azt, hogy alapból a jövőböl indulva egy gép segítségével az emlékképeinkben hadakoznuk. Nem értem, hogy miért nem lehetett volna inkább csak egy egyszerű, középkori "átlagtörténetet" írni. Tehát valami ilyesmit: hősünk szüleit megölik...rátalál a csecsemőre valami szekta, és fölneveli...felnőttként megakarja bosszúlni szülei halálát. Egy ilyen történettel, el lehetett volna kerülni a sok fölösleges szövegelést a jövőben (én ezeknek a beszélgetéseknek kb. a 2/3-át nem értettem, mert nem találtam a "bekapcsolható" opciók között a feliratot), ami szerintem, úgy igazán sokat rontott a játékélményen. Nos, de kitérnék Altair középkori kalandozásaira. A játék ezen részébe bekerülve egyből föltünt, hogy milyen gyönyörű grafikával rendelkezik az AC. A karaktermodellek, az épületek, ahogy a sziklák repedésein átsüt a nap, vagy egyszerűen a tályak iszonyatosan részletes kidolgozása (sehol egy csupasz dombtető, és hasonlók), és még sorolhatnám. Egyszóval erre a részére a játéknak nem lehet panasz.
A bérgyilkos szektánknak parancsait teljesítve, három városba juthatunk el. Elsőnek Damaszkusz-ba, ahova igen rafinált módon juthatunk be (úgy ahogy a többi városba is), aztán Akkába, és utána Jeruzsálembe. Ez a módszer nem más, mint az, hogy a kapuk előtt megkell ölnünk, egy papot zaklató katonákat, és ezt megköszönvén "csuhás barátunk", megengedi, hogy az ő kis négyfős (velünk együtt öt) csoportjába beállva (fejünket lehajtva, kezünket imádkozásra emelve) besétáljunk a városba. Miután bejutottunk, már szabadon garázdálkodhatunk a házak közt, vagy éppen a házak tetején. Hogy egy a grafikát, még egy kicsit dicsőitsem, még elmondanám, hogy minden városaban van egy pont (illetve több is), amire fölmászva, elénk tárul a a város nagy része. Ez látványnak sem egy utolsó, de így kaphatunk még különböző küldetéseket is, ilyen pl. a polgár mentés (itt a katonák által piszkált lakosokat kell megmentenünk), vagy a különböző informátorok küldetései (mondjuk hasonlók: ölj meg kettő íjászt, de úgy, hogy közben ne szúrjanak ki, aztán térj vissza az informátorhoz).
Most kitérnék egy kicsit a harcrendszerre. Ez a része a játéknak, bár enyhén szólva is nem valami bonyolult, de ettől még nagyon látványos. Hajigálhatjuk, lökdöshetjük az ellent, sőt még van jónéhány kivégző mozdulat is (ilyen a torok elvágás, vagy a sima leszúrása az ellenfélnek). Az hajigálás lökdösés, főleg a háztetőkön való harcál igen látványos. Egyébként is az, hiszen egy-két deszka tákolmánynak nekilökött ellenfélre rádől az egész "építmény". Fegyverek terén, nem kínál valami sokat a játék. Altairnak van egy kardja, egy tőrje, néhány dobókése, és a "jellegzetes" kis pengéje, ami a gyűrűsujja helyén jön ki. Én gyilkosságoknál ezt az utóbbit alkalmaztam.
Ellenfelek, illetve meggyilkolandó célepontok terén nem szenved hiányt a játék. Rengeteg különféle ruhájú, fegyverzetű, kinézetű (szakállas, hosszúhajú stb.) katona fog majd az életünkre törni. Ellenségeink közt lesznek keresztesek (a játékban szinte mindegyik a keresztesháborúban részt vevő rend képviselteteti magát), és arab harcosok is. Még megjegyezném, hogy a játékban mindegyik ellenségnek három fajtája van. Vannak a könnyű páncélos, gyengébbek, vannak a már jobb, nagyobb páncéllal rendelkező, és ezzel erősebb "középszintűek", és vannak a teljesen fölszerelkezett "fullpáncélos" lovagok, katonák. Az AC mesterséges intelligenciája nem mondanám, hogy csodálatosan működik, de azért elég jó. Egy-egy gyilkosság után szinte minden örjáratozó, vagy csak épen őrködő lovag a nyomunkba ered, és követnek akkor is, ha előlük menenkülve fölmászunk a tetőkre. Ennek köszönhetően elég vicces módon a teljes páncélban utánam eredt lovag (követett a tetőkre is), simán átugrotta a háztetők közti 5 méteres "réseket", és hasonlókat.
Egy párszóra megállnék, még a városoknál illetve annál, hogy hogyan is juthatunk el egy városból a másikba.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!
