A fémtest végigcsattogott Tucson egyik utcáján. Matthias Snowie a szenzorokkal se érzett veszélyt. Befordult jobbra, és továbbment. Egy segélyhívást kapott hat perccel ezelőtt, de egy másik Guardian már elintézte a bajt. A Guardian – a hatalmas fémtest, amely az Amerikai hadsereg legújabb fejlesztése volt – egy két lábon járó, intelligens, egyszemélyes tank volt. A testet egy hetvenhárom milliméter vastag erős titán-acélötvözet védi, amelyet csak néhány rakéta tudna elpusztítani. A páncél felismeri és megjelöli az ellenséges egységeket, és ezeket a gyalogságnak is jelzi. A fegyverzete három részből áll: A jobb kézen egy nehézgépfegyver foglal helyet, a balon egy apró rakétavető, míg a bal vállán egy faltörő mesterlövészpuska van. A sebessége alacsony, de mivel a golyók nem tudnak ártani neki, a tűzharcokban hihetetlen segítség. Matthias Snowie közlegény már egy éve megkapta a kiképzést erre a felszerelésre, és több hallgatási nyilatkozatot is aláírattak vele, még a saját barátai se tudták, mire képezték ki. Az utcán továbbhaladt. Fél kilométerre tőle egy osztag segítséget kért tőle. Ő válaszolt, és megmondta, hogy tartsanak ki még egy kicsit, vagy próbáljanak felé jönni. Hirtelen egy robbanást látott a messzeségben. Miközben tovább haladt, hőképes kamerára váltott, és tizennégy katonát pillantott meg. Három barátságos, és tizenhárom ellenséges. A tizenháromból hét volt megjelölve, így ő megjelölte a maradék hatot. A három katona láthatóan bajban volt. Mozgás közben átváltott a mesterlövészpuska távcsövére, és az egyik mexikóit mérte be. Néhány másodpercnyi célzás után elsütötte a fegyvert, mire a katona hőképe megpördült, és összerogyott. A kis vörös jel rajta maradt, mivel az a hőre reagált. Mozgás közben bemért egy másik magányos jelet, és arra is tüzelt. A katonát elsöpörte a hatalmas kaliber, és leesett az utcára. Egy nagyobb, háromfős csoportot kinézett magának, majd egy rakétát küldött oda. A rakéta vörös hőcsíkot húzott maga után, majd egy házba csapódott. A robbanás hője elfedett minden más jelet, ezért átváltott normális nézetbe. A robbanás lassan eltisztult, és az épület romjai lassan omladoztak. Nyolc ellenség maradt. Az egyik jobbra volt, és hirtelen felugrott a falra, hogy lássa, mi támadt rájuk. A Guardian jobb keze fellendült, és a nehézgépfegyver elkezdte sorozni a falat és a döbbent katonát. Az embert elsöpörte a golyózápor, és a házba zuhant. Egy másik házban négy mexikói volt, és az egyik átrohant az úton, a szemközti házba, ahol az előbb lelőtt katona volt. A Guardian nem tétlenkedett. A gépfegyver a futóra lőtt, míg a másik kezéből egy rakétát lőtt a nyitott ajtó keresztül a házba. A futó felbukott, és beesett az ajtón, holtan. A rakéta eltalálta a ház egyik falát, mire megremegett, és a háta leomlott, valamint a lépcsőház összedőlt. A ház elülső fala még ép volt, és mivel Matthias nem volt benne biztos, hogy vannak-e túlélők, még egy rakétát eresztett a ház frontjába. A ház teljesen összeomlott, és senki sem maradt életben bent. Néhány kő és betondarab pattant a Guardian oldalára, de semmi kárt sem tudtak okozni a szerkezetben. Az amerikaiak kirohantak a házból, és a Guardianhoz mentek. Az egyik kopogott az oldalán, majd megszólalt.

- Fred Keumann tizedes, uram! Köszönjük a segítségét! A kommunikációt kilőtték! Itt van egy kis hatótávolságú vezeték nélküli adatküldő. Csak így tudjuk tartani a kapcsolatot.
- Ne urazzon engem, Keumann tizedes, én magam csak közlegény vagyok. Az adatküldőt adja ide. Köszönöm.

Matthias kinyitotta a Guardian elejét, és átvette az adatküldőt. Bedugta a gép megfelelő nyílásába, mire közvetlen kapcsolatba lépett a katonákkal. Becsukta a gépet. Ahogy a katonák előtt megjelentek a vörös jelek, fedezékbe vonultak. Matthias továbbindult, majd átváltott hőképes nézetbe. A mexikóiak ismét megjelentek előtte. Láthatóan menekültek a házakon keresztül. Kicsit méregette a távolságot, majd megcélozta az egyik mexikóit, és tüzelt. A golyó keresztülment a közeli ház falán, majd keresztül egy másodikon. Itt kicsit megpattant, ezért a megcélzott katona mellett repült el, és egy másik menekülő lábát találta el. Az felbukott, és összerogyott. Matthias nem tüzelt többet. Hirtelen Keumann hangját hallotta a rádióján.

- Mi visszatérünk a parancsnoksághoz! Meg kell tudnunk mi történt a főbunkerben! Maga merre tart?
- Magukkal megyek.
- Rendben. Menjen előre és derítse fel, van-e ellenállás az úton. A parancsnokság legalább egy kilométer innen.
- Igen, uram!

Matthias bugyutának érezte ezt a választ, hisz ő ült a Guardianban, de mit tehetett a hierarchia ellen? A tizedes akkor is fölötte áll, ha ő Guardiant vezet. Az út tisztának tűnt, ezért ahogy csak tudott, sietett. Szeretett volna elérni a bázisra minél gyorsabban. Befordult a sarkon. Már látta a bázist. Robbanások és lövés látszódtak, hallatszottak. A hőkép teljesen használhatatlan volt, ezért szabad szemmel vizsgálta a terepet. A három katona mögötte ment. A harc már nagyon közel folyt. Több barátságos egység is tűz alatt állt, és három Guardian harcolt a közelben. Az egyiknek hiányzott a jobb keze, és a páncélzata is behorpadt. A két másik sem volt tökéletes állapotban. Matthias egy rakétát eresztett egy ellenfelekkel teli házba. Az megremegett, és az összerogyó katonákat megtizedelte a Guardian másik kezéből kicsapó gépfegyvertűz. Hirtelen láng csapott ki az egyik ház ablakán, beborította a hibás Guardiant. A gép páncélzata ellenállt, de a lyukon behatolt a láng, és felgyújtotta a belső borítást és megolvasztotta az irányítást. A katona is kigyulladt, és sikoltozva kivetette magát a gépből. Hemperegni kezdett a földön, és a lángok lassan kialudtak. A katona a hátán feküdt, felájultan. Az egyik házból hirtelen gépfegyver torkolattüze csapott ki. A por felkavarodott, és a katona még egyszer, utoljára felsikoltott. Matthias egy rakétát lőtt be az ablakon, és a légnyomás kilökött hat katonát a beomló ablakon át. Három már halottan ért földet, és a negyedik is szörnyethalt a becsapódáskor. Az egyik elájult, a másik pedig – aki hátán egy lángszóró volt – felpattant, és menekülni kezdett. Nyolcan sorozták meg egyszerre, egy hang nélkül dőlt el. A főbunkerből hirtelen katonák rohantak ki, erősítésképp. A levegőben repülők zúgtak el, hatalmas légi csata folyt odafent. Több mexikói repülő bombázni próbálta a teret, és az amerikaiak meg akarták védeni. Hirtelen robbanás rázta meg a teret. A Guardian szilárdan állt a lábán. Mindenfelé föld- és betondarabok hullottak. Több kiáltás és sikoly hallatszott. Lassan kitisztult a kép. Matthias a bunker felé nézett, és döbbenetében megdermedt. A bunker bejárata teljesen eltűnt. Csak egy lyuk maradt a helyén, a maradék pedig beomlott. A nemrég kirohant erősítésből egy ember sem maradt, és sokan megsérültek. De, szerencsére úgy tűnt, egy percnyi nyugtuk van a mexikóiaktól. Matthias feltekintett, és egy hatalmas légi csata bontakozott ki a szeme előtt. Több tucat gép repült Tucson légtere fölött, és csapott össze. A mexikóiak láthatóan túlerőben voltak. Több baráti gép már lángolt, és néhányan katapultáltak. Az egyik amerikai gép kilőtt egy mexikóit, ami lángolni kezdett, és a pilóta katapultált. A gép pörögni kezdett, és egy közeli házba csapódott. Fémdarabkák repkedtek szerteszét. Hirtelen üvöltések harsantak, és több tucat mexikói rohamozott egy épülettömbből. Matthias gyorsan tüzeli kezdett, mindhárom fegyverével, vaktában. Sokan felbuktak, de a többség tovább rohamozott, és tüzelni kezdtek a Guardianokra és a gyalogosokra. Két amerikai felkiáltott, és egy orvos rohant az egyikhez. Elkezdte visszahúzni, de őt is eltalálták, mire felbukott. Az amerikaiak visszavonultak a házakba, és tüzelni kezdtek a rohamozókra, megtizedelve őket. A mexikóiak töretlenül rohamoztak, behatoltak a házakba, ahol közelharcba bocsátkoztak. A Guardianok tehetetlenek voltak, de azért megpróbáltak segíteni ahol tudtak. Hirtelen négy mexikói lopakodott ki a házakból. Míg a Guardianok el voltak foglalva a segédkezéssel, a mexikói osztag az egyik mögé osont, és két robbanó töltetet helyezett rá. Az egyiket a lábára, a másikat a motorjára, hátulra. Közben a másik Guardianra is felrakták, majd visszarohantak a házba. A Guardianoknak nem tűnt fel, és egy pillanattal később felrobbantak a töltetek. Mindkét pilóta azonnal szörnyethalt, és a gépek széthullottak. Matthias döbbenten fordult meg, és még látta, ahogy négy feketeruhás mexikói elsuhan. Utánuk lőtt, de nem találta el őket. Hirtelen a házban harcoló mexikóiak kiugráltak az ablakokon, ajtókon, és visszamenekültek a házon keresztül. A menekülőket még ismét megtizedelte a Guardian és a megmaradt katonák. A por felkavarodott Matthias és a katonák körül, ahogy az égből golyók csapódtak közéjük. Az égi harc már majdnem teljesen eldőlt. Csak egy amerikai gép próbált kétségbeesetten elmenekülni az őt üldöző hat mexikói elől. A katonák tehetetlenül bámulták az ügyes pilóta menekülését. Az egyik katona, egy hirtelen ötlettől vezérelve felemelte a puskáját, és az egyik üldözőre kezdett tüzelni. Az kigyulladt, és rázkódni kezdett. A katonák fellelkesülten a sikertől, mind tüzelni kezdtek. Matthias is felemelte gépfegyvere csövét, és tüzelni kezdett. Az egyik gép pörögni kezdett, és becsapódott a házak közé. A pilóta, most hogy lélegzethez jutott, kinyitotta a fékszárnyakat, és a következő pillanatban az üldözöttből üldöző lett. Kilőtt két rakétát, és két mexikói robbant fel. A sérült gép menekülni kezdett, majd a másik kettő követni kezdte. A katonák integettek a felettük elrepülő gépnek. Matthias nem értette, miért menekültek a mexikói gépek, de a következő pillanatban húsz amerikai gép zúgott el az égbolton. Matthias csak most ébredt rá, hogy az repülőkre való lövöldözés egész ideje alatt hallott zúgás honnan eredt. A sarkon három tank fordult be egymás után, és több száz ember. Valaki felkiáltott, és Matthias tudta, érzete, hogy igaza van.

- Itt vannak! Megjöttek a San Franciscoiak!