Az 1. fő újdonság a látványban keresendő, ugyanis ez az egyik legeredetibb, és egyben a leghangulatosabb eleme is a játéknak. A grafikai megjelenítés Cell-shaded technológiával készült, vagyis az egész olyan, mintha egy nagy artwork-el játszanánk, mint azok a rajzok, amiket az előző részekben felnyitható extrákként jelentek meg. Egyszerűen fantasztikus az összhatás, annyira mesébe illő az egész, hogy az ember el is felejti hogy egy video játékkal játszik. Az animációkról dettó a vélemény, annyira gördülékeny, és össze függő az egész. A karakterek kidolgozottsága és design-ja is nagyon ott van a szeren. A zenék is annyira fülbe mászók és csodásak, a szinkron hangok ugyancsak jók.


A másik változás a játék mechanizmusában történt, ugyanis az előző trilógia eléggé akció központú volt, a harc rendszer is ennek fényében nagyon f*sza volt. Most ez az egész megváltozik. A hangsúlyt áthelyezték a platfrom elemekre, az ugra-bugrálásra és az szaladgálásra. A harc kicsit háttérbe szorult, persze nem tűnt el, csak egyszerre 1 ellenféllel küzdünk, és azzal is elleszünk, ugyanis ők is erősebbek lettek, és ha nem vagyunk eléggé ügyesek, bizony hamar a fűbe haraphatunk. De persze meghalás nincs, de erre majd később kitérek. A harcban kardunkon kívűl még a csoda-kesztyű is a segítségünkre lesz, amivel egyrészt dobálhatjuk az ellenségeket, falon futhatunk, mászhatunk függőleges felületeken, csúszhatunk ugyan ilyen terepeken. A mászkálás viszont nagyon sok rétű lett, és bizony néha nem fogjuk fel, hogy merre is kellene menni. Ebben lehet segítőnk, aki utat mutat.


Van még valami, vagyis valaki, aki emeli az egész játéknak a fényét, méghozzá a magasba. Az ő neve Elika, egy csinos varázsló csaj, aki az egész játék során kísérni, segíteni fogja hősünket. Ő teszi lehetővé a dupla ugrást, vagyis amikor ugrunk, akkor lehetőség van hívni őt, és dob rajtunk egy bazi nagyot. Ugyancsak az ő tevékenykedése által lehetetlen az elhalálozás, mert ha leesünk, harcban levernek, ő azonnal vissza ránt a halál torkából, és újult erővel vághatunk neki ismét a kalandnak, harc esetében ez egyet jelent azzal, hogy az ellenfél élete vissza töltődik vagy teljesen, vagy csak egy része, ez attól függ, mennyi hiányzott belőle a halálunk előtt. Ő képes a fertőzött a terültek is "meggyógyítani", és ezzel fényt és életet hozva a placcra. A játék közép pontjában ezeknek a területeknek a helyre állítása áll, vagyis mindet felkel szabadítani, ha előre akarunk haladni a történetben.


A történet fordulatos, érdekes, és meglehetősen gazdag érzelmekben. Nagy vonalakban annyi, hogy Elika édesapja szabadon engedi Aharmint (sry ha rosszul írtam, kimondani se bírom ), a sötétség és a gonoszság istenét. A játék folyamán kiderül, mi is motiválta erre a csúnya dologra. Mindent eláraszt ez a fekete trutyi (takony ), a feladatunk, hogy vissza zárjuk a börtönébe, és ott is maradjon. Ám az odáig vezető út nagyon rögös és buktatókkal teli. Nem elég, hogy mindet felkel szabadítani (24 db), de még a helyi vezetőket is lekel gyűrni, akik nem adják olyan olcsón a bőrüket. Mindegyikhez más taktika kell, és a harcok eléggé változatosak.
Az egyetlen negatívum számomra, hogy néha eléggé ellenszenves figura a főhős, aki kicsit irritált, de ellehet viselni.


Következzen az értékelés:
Grafika: 10/10 (FANTASZTIKUS)
Zene: 10/10 (CSODÁLATOS)
Játékélmény: 10/10 (KIRÁLY)
99%ot adok neki, egyszerűen fantasztikusan jó játék lett, azt az 1%ot pedig a főhős jelleme miatt vontam le, de ettől függetlenül majdnem tökéletes. Köszönöm