- Műfaj: Akció, kalandfilm
- Rendező: Paul W. S. Anderson
- Forgatókönyv: Janet Scott Batchler, Lee Batchler, Michael Robert Johnson
- Szereplők: Kit Harington, Emily Browning, Kiefer Sutherland, Carrie-Anne Moss
Nem is nagyon tudom, hogy kezdjem ezt a bevezetőt. Talán az lenne a legjobb, ha arról értekeznék, hogyan lesznek kóklerek, tehetséges rendezőkből. Van ez a Paul Anderson nevű figura, aki leginkább a videojátékokból készült filmek miatt lehet ismert, sok ember számára. Pályafutása elején, ő készítette el a Mortal Kombat filmet. Ami szerintem, pont az egyszerűsége, és a maga bárgyú bája miatt, a mai napig szerethető mozi és az egyik legnormálisabb játék adaptáció. Ezután elkészítette, az egyik legijesztőbb és leghangulatosabb sci-fi horrort, amit valaha láttam, a Halálhajót. Szerintem e film után, joggal bizakodtunk ebben az emberbe, hiszen tényleg, nem akármit tett le az asztalra. De a csoda eddig tartott. Itt jött valami törés az életében, fogalmam sincs, hogy micsoda, de ezután, szelíden szólva sem volt képes megütni azt a bizonyos szintet. A katona egy egyszer nézős tucat mozi lett. Rendezett egy TV filmet, majd újra a videojátékok felé kacsingatott. Megrendezte a Resident Evil-t, ami igazából nézhető volt, de nem az igazi, az Aliens Vs. Predator pedig egy óriási baklövés, de azért azt is egyszer végig lehetett nézni. Persze joggal húzta miatta az ember a száját.
Egy újabb tv film, majd egy remake. A Stallone féle Death Race 2000 című trash autós őrületet forgatta újra Jason Statham-mel. Ami számomra, a rendező legjobb filmje. Pontosan tudja magáról, hogy egy eszméletlen nagy baromság, hogy túlzó, egy igazi „B” kategóriás marhaság. Nem is pórbálja álcázni magát, ebben rejlik a film ereje. Nincs tökölés, csak aprítás, hülye egysoros beszólogatások, keménykedések és a mindig bad ass Jason Statham. Egy véres, mocskos, bűnös szórakozás, semmi több. Annak viszont első osztályú!
Úgy gondoltam, hogy most újra magára talál a rendező és mekkorát tévedtem! Újra hozzányúlt a Resident Evil szériához, amit ő indított el a mozikban, addigra ugye már trilógia volt. Egy borzalmas második rész és egy semmilyen harmadik rész után, saját maga állította bele a pöcegödörbe a filmsorozatot. A Túlvilág alcímű borzalomnak, már az égvilágon semmi köze nem volt a Resident Evil-höz, csak valami Film+ műsorába való, „ZS” kategóriás, értelmetlen celluloid hulladék volt. Ennek ellenére, a film sikeres lett anyagilag. Nem értem, hogy adhat ki pénzt ezekért a filmekért bárki is. Pláne hogyan szeretheti őket. Annyira gagyi, erőltetett, blőd és az alapanyagot megalázó alkotások ezek… Föl nem fogom! Anderson pedig azóta is gyártja ezeket a futószalag szemeteket. Ezután jött Anderson sajátos Három testőr feldolgozása, amiben lett is volna fantázia, de ez a fazon egyszerűen egy pocsék rendező és még ezt is képes volt teljesen elbénázni. Megint egy Resi film, a széria legrosszabb darabja, a Megtorlás és két év múlva jön a következő. De jó lesz… Viszont időközben elkészítette ezt a Pompeji című csodát. Jhhajjjj!
Szóval, van ez a gladiátor srác, akit a Trónok Harca kedvenc fattya, Kit Harington játszik. Keltának nevezik, természetesen ő fajtája utolsó sarja, és természetesen egy legyőzhetetlen állat. Pompeji városába viszik, hogy ott küzdjön az arénában, az úton találkozik egy római fiatal lánnyal, akik természetesen, rögtön egymásba is szeretnek, hiába látják egymást először. Természetesen a lánynak van egy pökhendi kérője, aki mindent elkövet, hogy a nő az övé legyen. Természetesen, van egy másik bajnok gladiátor, aki elismeri főhősünk tehetségét. És biztosítják egymást, úgyis megöli egyik a másikat. Mindezek természetesen akkor történnek, amikor a Vezúv kitör, és természetesen kaland, meg szerelem meg menekülés, meg béna CGI, meg vvváááhhhhhhh… Ekkora erőtlen, fantáziátlan, sablonos baromságot idén még nem láttam!
Srácok, ez a film eddig, csont nélkül az év legpocsékabb, leghitványabb, legsemmirevalóbb filmje! Jó, oké a legutóbbi Transformers-t még nem láttam, de ha az ennél is rosszabb lesz, én felmetélem a torkom! Mi ez? Hogy lehet ezt filmnek nevezni? Az égvilágon semmi nem működik benne, leszámítva néhány látvány elemet, de erről majd később. A legnagyobb baj a filmmel, hogy olyan szinten klisés, hogy az fizikailag káros az ember agyára! Minimális kreativitás sincs a drága Pompejiben. Az egész film teljes cselekményét, már az első öt percben kilehet találni! Hogy készíthetnek még 2014-ben, ennyire fantáziátlan filmet, amiben lerágott csont minden? Első látásra szerelembe eső párocska, a hős, aki kitörni vágyik, a rivalizálók, akik, naná, hogy a bajban összefognak. A gonosztevő, akinek csak a csaj kell, szándékosan olyan helyzetet teremt, hogy a főhős bajba kerüljön, amiből csak ő tudja kimenteni, cserébe viszont a nőt akarja magának, mert az meg ugye fülig bele van esve a gladiátorba. Atyaúristen! Hányszor láttunk már ilyet? Egyáltalán miben működött ez jól? A legdöbbenetesebb pedig az, hogy ezt a sz*rt, – már bocsánat, de nem tudom türtőztetni magam – hárman írták! Miért, min, hogyan? 3 fő. Döbbenet!
Az ötlettelen megoldások folyománya az, hogy a film dögunalmas! Rettenetesen vontatott az egész. Hiszen pontosan tudunk mindent előre. Semmilyen szinten nem képes a nézőt lekötni ez a borzalom. A film egyébként nincs két órás, nagyjából száz perc az egész, mégis több mint két órának tűnik! Nem sűrűn csinálok ilyet, de ezt a filmet konkrétan végig sem néztem. Az utolsó fél órába már csak belepörgettem, és akárhová tekertem, kottára ugyanaz történt, amit elképzeltem. A csajszi szülei pórul járnak, na vajon ki által? 1v1 párbajok, miközben persze majd meg főnek a lávától. Tényleg nincs jobb dolguk, mint egymást gyilkolni? Körülöttük meg dől össze minden. Ekkora ostobaságot! Aztán van hősinek szánt, de egyébként baromi gáz önfeláldozás. És az ultragiccses tetőpont, mikor a szerelmesek a háttérben levő kitörő vulkán előtt smárolnak. Ami ugye a poszteren is rajta volt. Totál fölösleges végignézni a filmet, nem lesz jobb és semmi olyan nem történik, amit ne láttunk volna már máshol.
Romantikus mozikéntt egyáltalán nem működik a film. A két szereplő alig van együtt a vásznon, akkor sem működik közöttük a kémia. A kapcsolatuk teljesen hiteltelen és nem rosszul megírt, hanem konkrétan nem megírt. Nem lepődnék meg, ha az a bizonyos, legrosszabb páros jelölés az ő ölükbe pottyanna majd. Ha már így belecsaptam, áttérnék a színészekre és karaktereikre. A főhőst Milot, ahogy mondtam, Kit Harington játssza. Bár a játék barokkos túlzás. Megjelenik, szomorúan néz, hasfalat villant, legyilkol valakit. Néha beszól valami baromságot, de természetesen egy érző szívű gladiátor, úgyhogy amikor a szíve hölgye elé kerül, nem erőszakolja meg, hanem lovagolnak együtt az éjszakában. Itt, már konkrétan röhögtem. Látszik igazából, hogy nem egy jó színész, de például Havas Jon szerepe tök jól áll neki a Trónok Harcában, de amit itt művelt, az vérlázító volt! Bár tényleg nem kapott semmit, amivel dolgozhatott volna. Csak sablont, amit ráadásul hanyagul vágtak ki.
Aztán itt van nekünk egy Emily Browningunk is. Na, ez a csaj egy katasztrófa! Semmi jelenléte, kisugárzása nincs a képernyőn, színészkedni nem tud. A legalapvetőbb érzelmeket sem képes normálisan kommunikálni a néző felé. Csak révetegen bámul, azzal a bamba tekintetével, meg van neki az a szép szája, amivel egyébként más típusú filmekben tudna is kezdeni valamit, de valamiért mégis Hollywoodi filmekben terrorizál minket. Az élet szomorúsága ez.
Carrie-Anne Moss is szerepel a filmben, Browning anyját formálja meg elvileg. Gyakorlatilag semmit nem csinál. Csak néha beszélget a lányával, teljesen jelentéktelen dolgokról. Ennyire kellett neki a pénz? Túl sokat még így sem kaphatott ezért. Ezt igazából bárki más is meg tudta volna csinálni.
A legnagyobb arcul csapás viszont Kiefer Sutherland. Nem szeretem a 24-et, és szerintem ő sem egy túl jó színész, viszont én nagyon kedvelem. Főleg a 24 előtti filmjei miatt. Valahogy van egy aurája, ami miatt jó őt nézni. Legalábbis volt idő, amikor így volt. Alapból nem jó, amit csinál, meg kapott egy papírmasé főgonosz szerepet, de ahogy kinéz. Ez az igazi alkesz fejszerkezet… Rossz ránézni. Az évek során nagyon elbánt magával. Nagy kár érte.
A filmnek persze vannak jó oldalai is. Bármilyen fura. A jelmezek például, félelmetesen jók! A tipikus római göncök, a páncélok, a kellékek. Öröm rájuk nézni! A díszletek, a berendezések, egyszerűen vérprofi! Rendkívül autentikus! Nem is értem, hogy egy ilyen vér ócska filmben, hogy lehetnek ennyire jó dolgok is. A kreatív írás helyett, úgy tűnik, hogy erre verték el a pénzt. Ezen látszik is. A CGI meg hol működik, hol nem. Mikor valamit távolról mutatnak, például az arénát, vagy a morgó Vezúvot, az kifogástalan. De ha valamit a képünkbe tolnak, az meg már retek ronda! A hamu, ahogy ellepi a képet, a porfelhő, az összedőlő épületek, ami elől vágtatnak az emberek. Pocsék! A zene igazából nem rossz, de semmi eredetivel nem képes előrukkolni. Semmi emlékezetes.
A filmben persze harcolnak is, mégiscsak egy gladiátor a főszereplő. Meg ez egy kaland fim, vagy mifene, de ez sem menti meg a filmet. Igazából látszik, hogy próbáltak itt valamit összehozni, valami grandiózust, de a vágó egy vadbarom lehetett. Más nem magyarázza, azt az inkompetenciát, amit itt elkövettek vágás címszó alatt. Egy kardcsapást nem lehet végig követni, másfél-két másodpercenként vágják az akció jeleneteket, nem lehet látni semmit. Az egész kaotikus és követhetetlen. Szokjanak már le erről, az Isten szerelmére! Nem látják, hogy amit csinálnak, az egy gőzölgő, bűzlő, barna rakás? Nem értem miért ragaszkodnak még mindig, ehhez az agyonvagdosáshoz, mikor mindenki ordít és fújol miatta.
Jöhet az összegzés. Nincs se erőm, se kedvem tovább rugdosni ezt a filmet. 2014 legszánalmasabb mozija volt számomra a Pompeji. De azért legalább hálás vagyok, hogy nem éri el a tavalyi Percy Jackson, meg Movie 43, konkrétan vállalhatatlan szintjét. Sablonos, ostoba, unalmas, idegesítő. Borzalmasan eljátszott, förtelmes karakterek, béna akciók tré vágás. Kifogástalan jelmezek és set design. Átlagos zene és felemás CGI trükökk. Megspékelve erőtlen és béna romantikázással. Nagyon remélem, hogy egy ez az anyagi és kritikai bukta, ami most érte, végre kedvét szegi a rendezőnek. Vagy ha neki nem is, de a pénzemberek végre belátják, hogy ennek az embernek nem szabad filmet adni a kezébe, mert nem tud vele mit kezdeni. Borzalom!
