- Fejlesztő: Platinum Games
- Műfaj: Hack 'n' slash, akció
- Platformok: Xbox 360, PS3
- Tesztelve: Xbox 360
A hack ’n’ slash egy érdekes műfaj. Sokak számára, csupán őrült gombnyomkodás, egyszerű és unalmas kaszabolás. Való igaz, hogy sok ilyen játékot, nem tudnak kellő kreativitással és stílussal felruházni alkotóik, hogy huzamosabb ideig lekössék a játékosokat. Ennek ellenére, a zsáner ma is él, és virul: Devil May Cry, God of War. Talán a két legelismertebb cím, ebben a stílusban. Mi a közös az összes ilyen címben? Egyedi tálalás, pergős játékmenet, és tökös férfi főszereplők. Hideki Kamiya, a Devil May Cry kitalálója, úgy érezte, hogy itt az ideje a feje tetejére állítani a műfajt. Ezért 2010-ben, rászabadította a világra Bayonettát, hogy mindenkinek fityiszt mutasson. A stílus legjobbja azóta, nem egy Vin Diesel kinézetű spártai félisten, hanem egy bitang szexi, és talpra esett boszorkány!
Az Umbra boszorkányok és a Lumen bölcsek. A sötétség és a fény. Egyik sem létezhet a másik nélkül. A két frakció, valaha jól megfért egymás mellett, de véres harc tört ki közöttük sok száz évvel ezelőtt. Angyalok és boszorkányok vére lepte el, az emberek világát. Végül mindkét csoport létszáma olyannyira megcsappant, hogy sokáig nem lehetett hallani, egyikük felől sem. De napjainkban valami történt. Újra felbukkantak a Földön az angyalok, pedig semmi keresnivalójuk itt. Ezzel Bayonetta is egyetért, az Umbra rend egyik utolsó tagja. Az amnéziás boszorkány elindul, hogy kiderítse, miért tértek vissza a régi ellenfelek. Az útja során nem csak a fény szolgálóival találkozik, hanem egy furcsa kislánnyal, egy újságíróval, és egy másik boszorkánnyal, aki valamiért az életére tör. Ahogy az lenni szokott, hamarosan kiderül, hogy minden mindennel összefügg, és nincsenek véletlenek.
A Bayonetta sztorija csupa sablonból építkezik. Túl sok meglepetéssel nem szolgál, ennek ellenére működik! A fordulatok elég jól fel vannak építve, a sztori jól van vezetve. Végig fenn tudja tartani az érdeklődést, a remek tálalással, meglehetősen egyedi stílusával és kifordított világával. Üdvözítő, hogy végre nem démonokat, zombikat vagy más hasonló lényeket kell felszelni, mint a narancsot, hanem angyalokat. Ebben a világban, az angyalok a rosszfiúk, és a sötétség szolgái a pozitív figurák. Apróságnak tűnik, de már ezzel a húzással, egy olyan egyedi ízt és pikantériát kap a játék, ami azonnal kiemeli őt, az akciójátékok közül. Mindez persze nem lenne elég ahhoz, hogy egy játék élvezetes és szórakoztató legyen. A játékmenetnek is villantani kell valamit! A Platinum Games persze azt is felrázta. Nem is akárhogy!
A játékot a Platinum Games nevű formáció hozta tető alá. Ez a remek kis fejlesztő csapat, a Capcomból vált ki, még 2006-ban, akkor még Clover Studio néven futottak. A Capcomot akkor olyan emberek hagyták ott, mint Hideki Kamija (Resident Evil 1-2, DMC, Okami, Viewtiful Joe) és Shinji Mikami (Resident Evil 1 és 4, Dino Crisis). Kamija az új csapatnál, a Bayonettát rakta össze, Mikami pedig a Vanquisht.
A Bayonetta alapja pofon egyszerű. Az adott pálya legelejétől a végéig, a nyakunkba szakad jó pár ellenfél. Feladatunk, hogy őket minél gyorsabban, minél látványosabban és változatosabban intézzük el. A rendszer pedig folyamatosan pontozza tevékenységünket. Közben kereshetünk rejtett tárgyakat, stb. Akik játszottak már a DMC bármelyik részével, pontosan tudják, hogy miről van szó. Ez igazából alap, semmi extra nincs benne. Legalábbis így leírva, játék közben, már egészen más a helyzet. A Bayonetta ugyanis végig, olyan eszeveszett tempót diktál, amit semelyik másik, hasonló cím sem. A játék sebessége egészen elképesztő, a harcok iszonyatosan dinamikusak. Egy Castlevania epizód, vagy egy Darksiders, meg sem közelíti, a Bayonetta őrületes pörgését. A harcok csak pillanatokra állnak le, hogy ki tudjuk fújni magunkat, aztán újra felbukkannak az angyalok. A játék harcrendszere pedig kifogástalan! Kézre álló és könnyű beletanulni. Még egy, a stílust nem kedvelő játékos is, képes sikereket elérni, már a játék legelejétől. Ráadásul már a kezdetektől fogva, rengeteg kombó áll a rendelkezésünkre. Talán ebben a játékban van, a játéktörténelem legtöbb kombója. Fejben tartani őket, gyakorlatilag lehetetlen, de van rá mód betanulni őket. A töltőképernyőt például meg lehet állítani. Ilyenkor a következő pálya nem töltődik be, és közben begyakorolhatjuk a támadásokat. Remek ötlet! Nem is emlékszem, hogy láttam-e már hasonlót.
A harcrendszer egyszerű, van egy gomb, amivel a pisztolyokkal lövöldözhetünk. Van egy gomb a boszink lábához, és egy a karjához. Ezeket kell kombinálni, és a mozdulatokat láncba fűzni. Alapfegyvereink nem kardok, vagy lándzsák lesznek, hanem pisztolyok. Kapásból négy, minden végtaghoz egy. Bizony, még a magas sarkún is pisztolyok vannak! Később persze szerezhetünk jóval több fegyvert, illetve új mozdulatokat is vehetünk és speciális képességeket. Az ellenfelek eliminálására, szinte végtelen mennyiségű lehetőségünk van és még ki is végezhetjük őket! A harcok egyébként veszett látványosak. Mivel Bayonetta egy boszorkány, a legtöbbször varázsol. Az egyik kombóval megidézhetünk egy hatalmas tűsarkú topánkát, ami szó szerint eltapossa az ellenséget, és számíthatunk még más elborult dologra is. A kivégzések is hasonlóak, megjelenik egy nyaktiló, aztán lecsapja az angyal fejét, vasszűzbe rugdoshatjuk őket. Ilyenkor gyors gombpüfölésért, vagy kar tekerésért plusz pontokat kaphatunk. A játék kifejezetten brutális, véres, és teljesen elmebeteg!
De Bayonetta fő eszköze a harcra a haja! Bizony, ami egyben a ruhája is! Egy komolyabb varázslat során, a ruhája letekeredik, indokolatlanul hosszú combú hősnőnkről. Persze mindig marad rajta annyi, hogy bizonyos részeket takarjon. Sokak legnagyobb bánatára. A főellenfeleket, és minibossokat ezzel a módszerrel küldhetjük vissza a pokolba… vagy inkább a mennyekbe. A ruha ilyenkor, valami óriási lénnyé válik, és sokszor szó szerint fel kell falnunk vele ellenfelünket. Ezt a metódust Climaxnak nevezték el a játékban. Ami az angolban orgazmust is jelent. Na, igen… Mondtam már, hogy a játék nagyon japán?
Mindehhez ugye még hozzájön, a sok furcsa ellenfél, és az embertelen tempó. Sokaknak megülheti a gyomrát, a játék stílusa. Külső szemlélő számára pedig, az egész maga lehet a káosz, de higgyétek el, hogy mindezek alatt, mélyen, egy igencsak jól átgondolt rendszer húzódik meg. Ne ítéljetek a videók alapján, tessék kipróbálni!
A játékban természetesen helyett kapott, egy fejlesztési rendszer is. A leölt ellenfelekért nem tapasztalati pontokat kapunk, hanem stílusosan, glóriákat szórnak el. Ezeket kell felvenni, és ezekből tudunk új fegyvereket venni: Katana, ostor, jégkorcsolya (ezzel gyorsabban is tudunk közlekedni) és még sok minden más. Glóriákból tudunk venni új mozdulatokat, parfümöket (ezek igazából kosztümök), képességeket. Például alakváltást. Illetve nehezen szerzett glóriáinkból, vehetünk nyalókákat is! Ezekkel tudjuk az életerőnket és a mágiánkat visszatölteni és fejleszteni, de vehetünk olyan tárgyat is, ami visszahoz minket a halálból és ugyanonnan folytathatjuk a játékot, ahol csúnyán eltángáltak minket.
Nagyon sok kinyitható, bónusz tartalom van a játékban. Akadnak olyanok, amiket a pályákon kell összegyűjteni, van, amit már a kezdetektől meg lehet vásárolni, de vannak olyanok is, amik csak egy bizonyos nehézségi szinten kapunk meg, vagy többszöri végigjátszáskor. A játék tehát ösztönöz minket az újrajátszásra.
Egyébként mindenkinek javaslom, hogy nyugodtan kezdje a játékot könnyebb szinten, mert a Bayonetta, már Normal nehézségi fokozaton is izzasztó tud lenni! Jobb könnyebb fokozaton összeszedni a fejlesztéseket, aztán ezzel a táposabb karakterrel neki vágni, a nehezebb fokozatoknak. Még egy tanács! Ha a játékot elkezditek, ne tartsatok több napos szünetet! Egész egyszerűen azért, mert kiestek a játék ritmusából, és nehéz lesz visszaszokni. Tapasztalat!
A Bayonetta 2010-ben jelent meg Xbox 360-ra és PS3-ra, és egy szép játéknak számított. Én úgy érzem, hogy ma is kifejezetten pofás és bőven megállja a helyét. A harcok látványosak, az átvezető animációk rettentő színvonalasak, az ellenfelek dizájnja rendkívüli. A freskók által bemutatott külcsínt, borzasztó gyorsan felejtsétek el! Szürreális kinézetű angyalokat fogtok itt látni. Elég sok színt használ a program, ezért gyakran, a játék kinézete álomszerű. Egyszerűen jó ránézni, és akkor még nem beszéltünk a boszinkról! Bayonetta külseje egy csoda! Nincsenek DDD kosaras mellei (pedig tudjuk, mit szeretnek a japánok), igazából, akár egy valódi nőről is mintázhatták volna. Kifejezetten tetszett, hogy szemüvege is van. Ami sohasem zavarja harc közben. Soha nem mozdul el, nem koszolódik. Sokan ölnénk egy ilyenért.
Viccet félretéve, Bayonettának, még a mozgáskultúrája is nőies. Minden beteges perverzió nélkül mondom, ez a karakter egyszerűen szexi! Az ember legszívesebben meghívná vacsorára.
A játék tehát szép, akárcsak a főszereplőnk, de azért vannak gondok! Sajnos a 360-as verzióban, gyakran előfordul screen tearing (becsíkozódik a kép, a kamera forgatásánál és hasonlók). Nagyon bosszantó tud lenni, és mondanom sem kell, rettenetesen ronda! Aztán a helyszínek! Sokféle helyen megfordulunk, leginkább Európában, de hiába változatos a környezet, és hiába jó a dizájn, mert többnyire díszletszerűek! Mintha csak egy filmforgatáson járnánk. Sokszor nem érződik a környezet valódinak, hiába botorkálnak benne civilek. Persze a nagy csatározásban nem figyelünk erre. Viszont amikor néha-néha leül a tempó, rögtön szemet szúr a dolog.
A Bayonetta zenéje is megérdemli a méltatást. A legtöbb hasonló játékkal ellentétben, itt nincsenek kolosszális és epikus zenei betétek, vagy zúzós metal. A játék képi világához nem is igazán illett volna. Helyette pörgős és meglehetősen vidám dalok szerepelnek a játékban, amiket még kategorizálni sem igazán tudok. Nem vagyok egy zenei szaki.
Az összes szám olyan, amitől sikító frászban törnék ki, ha a rádióban hallanám, és egy akció játékban sem lenne semmi keresnivalója. Mégis itt van, és működik! Elképesztő, hogy mennyire jól kiegészíti, a szürreális látványvilágot. Ez is nagyban hozzájárul, a játék semmihez sem hasonlítható, egyedi hangulatához. Hallgassátok meg, a Fly Me To The Moon című számot. Mármint a Bayonetta „verziót”, mert már elég sokan feldolgozták. Úgy képzeljétek el, hogy ez a játék egyik fő témája, és ez megy gyakran harc közben is. A Neon Genesis Evangelionban is lehetett hallani, ha jól füleltünk.
A játék szinkronjával sincs baj. Bayonetta hangja, meglehetősen dögös, de még a huszadrangú szereplőknek is kifogástalan a hangjuk. A kedvencem a köpcös, kapzsi Enzo. Már maga a karakter is vicces, de ahogy mondja a baromságait, na, az sírva röhögős!
Stílusmix, avagy, hogyan fér meg egymás mellett, a vicc és az erotika?
A válasz a fenti kérdésre: nagyon is jól! A játékban van, egy nagyon finoman adagolt erotikus töltet. Mégiscsak egy bombázót irányítunk. Rögtön szeretném tisztázni, hogy Bayonetta egyáltalán nincs degradálva olcsó, szexuális cikké. Sőt! Sokszor ő maga is kihasználja, khm… bizonyos adottságait, de ezzel együtt, mernek vele viccelni is. Hol finombabban, hol durvábban. A játék egyébként vicces! Rettentően! Bayonetta beszólásain visítani lehet. Az átvezető animációk szándékosan el vannak túlozva, amolyan ízig-vérig japán módon. De végig éreztetik velünk, hogy ez egy vicc! A játék még saját magát sem veszi komolyan, csak ha nagyon muszáj. Sokszor kineveti saját műfaját, önmagát, de még az animéket is. Ezzel is kitűnik a saját műfajából, és jól beint mindenkinek, aki túlságosan is komolyan veszi magát.
Mindenképpen szót kell ejtenünk, a főhősnőnkről is. Sajnos a legtöbb játékban, a női karakterek, egyáltalán nincsenek jól kidolgozva. Vagy meg kell menteni őket, vagy csak alibi szerepük van. Persze vannak kivételek, szó se róla. Ezért is örülhetünk csinos boszinknak, de rettenetesen! Ugyanis Bayonetta, egy határozott, talpra esett, karizmatikus, és rendkívül szimpatikus karakter, aki minden helyzetből ügyesen kivágja magát. Amikor kell vicces, amikor kell vad és kegyetlen, és egyszer sem felejtették el az alkotók, hogy nőből van! Végig megőrzi nőies kisugárzását, nem egy női skinbe bujtatott férfiről van szó. Nagyon kevés ennyire erős női főszereplő van, nemcsak a játékok, de a filmek világában is. Ráadásul egy komoly jellemfejlődésen is keresztülmegy. Nem véletlenül lehet megszerezni, egy „Anyai szeretet” nevű achievementet. Egy igazán remek karakter, több ilyenre lenne szükség.
A játék stílusa, rettentően szélsőséges. A hangulat, a zene, a szürreális világ, egy nagy egészet alkot, amihez foghatót biztosan nem láthattunk még máshol. A játéknak ez a legnagyobb vonzereje és erőssége, hogy mer szakítani a hagyományokkal, ha kell drasztikusan is, és bátran megy szembe mindennel, ami manapság elfogadott. Sajnos ez a játék legnagyobb negatívuma is. A Bayonetta annyira elüt bármitől, amit a játékiparban eddig láthattunk, hogy sok ember üvöltve fog menekülni a játék elől, tíz perc után. Ezt az elborult stílust, egyszerűen nem tudja mindenki befogadni. Egy igazi rétegjáték. A Platinum Games ezzel együtt is elérte a célját, hiszen eltökélt szándékuk volt, hogy a zsánert felrázzák. Ez tényleg sikerült nekik, csak annyira jól csinálták, hogy a legtöbb ember egyszerűen nem tudott mit kezdeni a portékájukkal.
Sajnos a játék nem teljesített túl jól anyagilag. Véleményem szerint, ebben a kiadó Sega is hibás! A játék megjelenéséig semmit nem lehetett hallani a játékról, egyszerűen elszúrták a marketinget! Ez odáig fajult, hogy a Bayonetta 2-őt, már a Nintendo adta ki és Wii U exkluzív lesz. Nem túl fényes a jövője a szériának, a második rész, még rosszabbul teljesített anyagilag. Bár a kritikai visszhang most is elképesztően pozitív. Aki mégis érdeklődne még a boszi után, 2013 novemberében került mozikba egy anime verzió. Remélhetőleg hozzánk is eljut majd, valamilyen formában. Én egyébként már láttam. Ha nem ismered és nem szereted a játékot, nem biztos, hogy nagy élmény lesz.
Én bátran kimerem jelenteni, hogy a Bayonetta, a hack ’n’ slash műfaj ékköve, és királynője. A harcrendszer kifogástalan, a főszereplő karakteres, a történet is teljesen jó. A zene, a hangulat, minden egyben van. Csont nélkül az egyik legjobb és legegyedibb játék, amivel valaha játszottam! Persze sokan nem szeretik a mai napig, nem véletlenül, és igazából meg is tudom érteni azokat, akik egy óriási nagy katyvasznak látják a játékot. Az Only God Forgivest sem értette meg a nézők 90%-a. Ezzel együtt is azt tanácsolom, hogy mindenki tegyen vele egy próbát, mert a végén akár ott is ragadhattok, ez előtt a remek játék előtt.
Pro:
+ Imádnivaló főszereplő
+ Kifogástalan harcrendszer
+ Rettentően egyedi stílus…
Kontra:
- … ami sokak számára befogadhatatlan
- A pályák sokszor díszletszerűek
- Egy-két grafikai hiba
