Látogassunk is a californiai Pasadenába, ahol a négy fizikus él (nem pontosan fizikusok, de erről egy kicsit lentebb). Egy egyszerű kis lakást bérelnek ketten, Sheldon és Leonard, amikor egy csinos szőke lány költözik a szomszédba. Az eddigi életük fordulatot is veszi, hisz Penny nem csak mint attraktív mellékszereplő, de a társaságuk aktív résztvevője lesz, rádöbbentve őket (főleg Leonardot) eddigi antiszociális életmódjukra. Persze nem csak ők változnak, de valamilyen szinten Penny is asszimilálódik, hisz lényegében ő van kisebbségben. De vegyük sorra a szereplőket:
Leonard Hofstadter (Johnny Galecki alakítja) egy főképp gyakorlati fizikus, aki mindannyiuk közül talán a legemberibb. Mikor Penny megérkezik, főképp ő realizálja eddigi életük egyhangúságát, és ő próbál alkalmazkodni Pennyhez, persze főleg a kibontakozó esetleges szerelmi szál miatt.
Sheldon Cooper (Jim Parsons) az elméleti fizikus, aki nem mellesleg zseni. A legokosabb a karakterek között, ám ahogy az lenni szokott minden zseninél, vele is nehéz élni. Infantilis dolgai vannak, megkötött menetrendje van egy napra, ami ha megszakad kitör a káosz. A barátai főleg Leonard miatt vannak vele, aki csak a lakás közös bérlése miatt ismerkedett meg vele. A legtöbb poén körülötte lesz, a napi rendjének, vagy egyéb megszokott dolgának megváltozása miatt, ami azért néhol már elég sok tud lenni a nézőknek is.
Penny (Kaley Cuoco), a szomszéd lány, aki nem is tudta, hogy milyen lakást bérel ki amikor megérkezett. Felszolgáló egy helyi étteremben, és színésznő szeretne lenni. Nem a legfontosabb szereplő, de a történet nélküle nem mehetne semerre, hisz ő a legközelebbi kapcsolata az embernek a normális világgal, így mind a nézőnek, mind a sorozatnak fontos a karakter, nem is beszélve a szerelmi szálról.
Howard Wolowitz (Simon Helberg), a fekete bárány (bár ez még rasszistább megfogalmazás, zsidó származására tekintetve), ő az egyetlen aki nem szerzett semmilyen tudományos fokozatot, kivéve persze a csekély MIT mesteri fokozatot, amit mérnökként szerzett. Ugyan ez nem kerül sokszor szóba, de a NASA-nak folytatott munkái még sok gondot okoz majd. E mellett még nőfaló... is szeretne lenni, csak a stílusa, és megjelenése a gond, de nem adja fel, jól példázza ezt a millió elutasítás, amit Pennytől kap.
Rajesh Koothrappali (Kunal Nayyar), az indiai aki nem tud nőkhöz beszélni, csak ha iszik. Így az ő hangját fogjuk a legkevesebbet hallani, hisz Penny sokszor van a képernyőn (nem mintha baj lenne
), és ez a pszichológiai problémája nem épp kedvező hatású az ismerkedésnél.Igen kidolgozott karakterekről beszélünk, amiket én leírtam az csak a felszínt súrolja, de mindig tartogatnak valami meglepetést. Ráadásul még sok más szereplő is feltűnik, egy-két részben még híresebb, más sorozatokban szereplő emberek is fel-fel bukkannak.
Ahogy az látszik, több nemzetiség is képviselteti magát, ami más bonyodalmakhoz és poénokhoz tud vezetni, bár a legtöbbet Howard kapja majd, mivel ő jóval kitűnőbb mint a csendes Raj.
Rajtuk kívül talán a legfontosabb szereplők a szüleik. Mindenki tudja milyenek tudnak lenni a szülők, főleg ha a gyerekük okos mintsem erős. Leonard anyja leginkább Sheldonra hasonlít, míg Sheldoné Leonardéra. Raj webkamerán keresztül beszél a szüleivel, és ők tűnnek fel a legtöbbször, hisz a laptopot sokszor cipeli magával. A legérdekesebb szülő viszont egyértelműen Howardé, aki az anyjával él, ám őt soha nem látjuk, csak halljuk, ahogy "kommunikálnak" a házon belül.
Talán az egyetlen negatív pontja a sorozatnak a színészi alakítás lehet, ami a legtöbb ilyen sorozatnál az elfogadhatót éppen csak megüti. Itt viszont erről nem beszélhetünk, a színészek úgy előadják a karaktereket, hogy el is hiszi a néző, ha lenne Sheldon, akkor csak ilyen lehetne. Sok elem visszatér a karaktereknél, de az ilyesfajta sablonosság elkerülhetetlen, túl sok más tényezőt kell figyelembe venni egy-egy karakter reakciójánál az eseményekre, hogy még plusz jellemzőket belevihessen a színész, ráadásul így valami módon egyszerűek lesznek a karakterek, aminek köszönhetően még kedvelhetőbbek.
Nem tudom mit mondhatnék zárszóként, én nagyon szeretem a sorozatot, csak azért írtam róla, hogy aki nem ismerné, az tegyen egy próbát. Sejtelmem nincs, hogy van-e magyar verzió, de azt nem ajánlom semmilyen körülmények között, mivel ezeket a szinkron öli meg teljesen.
Tehát ha van affinitásod a játékok, a fizika, a sorozatok (főleg sci-fi) iránt, szeretted a Jó Barátokat, akkor itt egy sorozat, ami heti 20 percet vesz el tőled, de nagyon szép 20 perc lesz az. Az előző évadok is jók voltak (az 1. stagnálóan jó, a 2. meg hullámvölgyes, de az első évad részeinél nem voltak ott se rosszabbak, viszont a jók, tényleg nagyon jók voltak), a 3. meg csak továbbviszi a történetet, így ideje pótolni, és várni!
RemedyLane: jó sorozat, bár annyira nem volt jó az évadnyitó