Sinister

Elmondhatom magamról, hogy a horror műfaján belül elég sok mindent láttam már, azonban egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány igazán jó horrorral volt dolgom. Az egész műfaj átalakult az idők során, de a minőség nem ment feljebb. Kérdem én, hogy hol vannak a karakteres gonoszok, akikre egész franchise-ot lehet építeni? Freddie, Jason vagy akár Mike Myers. Manapság a találtkamera, meg a zsíroshajú gyerek a menő. A Sinister pedig az utóbbi kategóriába tartozik, de a jobbfajtából. Adott Ellison Oswalt, mint főszereplő, aki éppen könyvet készül írni egy gyilkosságról. Pénz szűkében él családjával, ezért mindenképpen sikeresnek kell lennie. Ez azért jó, mert így megvan, hogy miért kapaszkodik a sztoriba a rémisztő események ellenére is. Logikus. Illetve az is tetszett, hogy az elején még csak olyan dolgok történnek, amiket simán beképzelhet az ember, és nem is akar rögtön megpattanni. Elvégre a valóságban se költözünk ki, ha valami furcsa zajt hallunk éjjel. Az elején az egész úgy van felépítve, hogy sorozatgyilkossal van dolgunk, aztán átcsap természetfelettibe. Ez nekem így nem tetszik, mert annyira el lett csépelve az a paranormális dolog, hogy nem igaz. Persze az más, ha már az elején így építik, hogy erre számítsak. A para amúgy átjön, magam is befostam párszor, még akkor is, ha általánosságban a klisékből építkezik. Tehát a hangulat is megvan. A végkifejlet összecsapott és nincs meg az a várt csúcspont, amire számítottam volna. Átlag teteje. 6/10