Azért írtam, hogy ismét, mert az utóbbi pár évben nagyon sok videojáték vette alapul a skandináv mítoszok és legendák bemutatását. Elég, ha csak a God of Warra, a Hellblade-re, vagy épp a horror-elemekkel átitatott Through the Woodsra gondoltok (ami nem azonos az Emily Carroll által írt könyvvel), de például a Praey for the Gods is nagykanállal merített Odin, Thor, Baldr meg a Ragnarök mitológiájából. A Röki szintén ide nyúl vissza az alapokért, de az említett címeknél sokkal barátságosabb formában.
Hull a hó, fú’ a szél…
A történet főszereplője Tove, egy fiatal lány, aki öccsével, és édesapjával él valahol fenn, a messzi északon. A kistesó (Lars) igazi eleven kölyök: mindenben kalandot lát, felmászik, ahova csak tud, és imád bújócskázni, ezért Tove vigyázó tekintete követi, amerre csak jár. A játék elején egyetlen célunk, hogy az irányítás kiismerése mellett visszatérjünk családi fészkünkbe, majd némi vacsora elkészítése után nyugovóra térjünk. Igen ám, de amint Tove belekezd testvére ágyánál egy régi mesébe, hirtelen egy hatalmas szörnyeteg ront a házra. Szegény gyerekeknek alig jut idejük felocsúdni a rémületből, a rémség már a tetőt bontja. Nincs mese, minél előbb el kell menekülni! Tove és Lars csakhamar egyedül találják magukat az éjszakai sötétbe burkolózó, hatalmas, félelmetes erdőben.
Mielőtt bármerre haladhatnának, a szörnyeteg itt is megjelenik, és egy portálon át magával rántja a kistesót. Tove egyetlen másodpercet sem habozik, és azonnal testvére után veti magát, kisvártatva pedig arra eszmél, hogy egy egészen új, varázslatos világba keveredett. Itt megannyi mesebeli teremtménnyel találkozik (naná, hogy van egy troll a híd alatt), miközben mindent megtesz annak érdekében, hogy öccse nyomára bukkanjon. Kalandos útja során ősi világok elevenednek meg, mítoszok élednek újjá, és rég elfeledett történetek kapnak újra szárnyra.
Jégbe zárt csoda
A Röki alapvetően egy kalandjáték, amiben rejtvényeket kell megoldanunk, legtöbbször felvehető tárgyak kombinálásával, DE (és ez egy hangsúlyos „de”) senki se point & click játékmenetre számítson – sokkal inkább a Limbo és az Inside stílusa érvényesül. Azaz kapunk egy gyönyörű szépen megalkotott, több helyszínből álló játékteret, ahol 2,5D-ben mászkálva kell egyre tovább és tovább haladnunk, miközben felvehető cuccokat gyűjtünk, kombinálunk, és igyekszünk a megfelelő helyeken használni. Szerencsére a rejtvények logikusan lettek felépítve, és a pixelvadászatot is el lehet felejteni, hiszen az „F” lenyomásával láthatóvá válnak azok a tárgyak, amikkel interakcióba léphetünk. Emellett Tove naplója is rendkívül nagy hasznunkra lesz, illetve az egyes helyszíneken található mágikus kapuk segítségével gyorsutazásra is van lehetőség.
A látványvilág gyönyörű: a készítőknek nagyszerűen sikerült megfogniuk az ősi hiedelmektől és varázslatos lényektől teli erdő misztikumát, az egészet pedig átjárja némi hátborzongató mellékíz, amitől csak még emlékezetesebb marad a végeredmény. Az animációs filmeket idéző stílus, és a szívmelengető, családi eseményeket elregélő történet pedig már tényleg csak hab a tortán. Szinkron nincs a játékban, helyette a szereplők hanglejtéséből és félszavakból tudhatjuk meg, hogy éppen milyen érzelmi állapotban vannak. A zene szintén hihetetlenül erős lett, remekül illeszkedik a sejtelmes, ám mégis meseszerű környezethez, amelyben barangolhatunk – a hegy tetején hallható taktusok például egyszerre megnyugtatóak és szörnyen fülbemászóak. Röki (ami mellesleg a kastélyban pihenő rémség neve) nem titkoltan kiolvasztotta és elrabolta a szívemet. Manapság ritkán kapunk ennyire tökéletes, szívhez szóló, varázslatos atmoszférával teli, ám agyunkat mégis megdolgoztató kalandjátékot – 2020 eddigi legnagyobb meglepetése ez a hűvös gyöngyszem.
