Nagy összegben mernék fogadni arra, hogy olvasóink 99,9%-a nem hallott a CBE Software J.U.L.I.A. című puzzle-kalandjátékáról, ami persze érthető, hiszen bár a játék mindössze két éve jelent meg, meglehetősen radar alatt repült. Jelen értekezés tárgya e mű tökéletesített változata, és miután az „elsőszülöttet” úgyis kevesen ismerik, az új gyermeket saját jogán fogom bemutatni, nem összehasonlítva kistesójával.
JÚLIA NEM AKAR A FÖLDÖN JÁRNI...
A J.U.L.I.A.: Among The Stars tehát egy kalandjáték, amely azonban nem a megszokott alapokra épül – itt leginkább nyomozni kell, különféle puzzle-ket, minijátékokat megoldani és végrehajtani. Mielőtt azonban a mechanizmusba belemélyednénk, fussuk át a sztorit, amely klasszikus sci-fi elemekből építkezik. A 22. században járunk, a történet egy csillagközi űrszonda fedélzetén indul, ahol főhősnőnket, az asztrobiológus Rachel Mannerst hibernációból ébreszti fel Julia, a járművet felügyelő mesterséges intelligencia, miután egy meteorzápor megrongálja a hajót. Első feladatunk tehát a veszélyhelyzet elhárítása, ezután viszont kiderül, hogy egyedül vagyunk, az expedíció (melyet egy titokzatos rádiójel kivizsgálására küldtek egy idegen naprendszerbe) többi tagja a közeli felszínen felépített állomáson tevékenykedik. A hajót egyébként ezután sem fogjuk elhagyni, egy Mobot nevű önjáró (szintén saját személyiséggel bíró) kutatóeszköz lesz a kezünk, fülünk és szemünk; landolás után nem sokkal szembesülünk a ténnyel, miszerint évtizedekig voltunk lefagyasztva, a planéta felszíne sugárszennyezett, társaink pedig mind halottak – ám legtöbbjükkel nem a radioaktivitás végzett, hanem egy-egy fejlövés... Innentől kezdve aztán jöhet a detektívmunka: összegyűjteni és elemezni minden nyomot az állomáson, elolvasni a naplóbejegyzéseket, megtudni, mi lett az expedíció sorsa – az ő nyomukban járva bejárjuk az ismeretlen galaxis többi bolygóját is, mind több sötét titokra bukkanva.
Ebből a rezüméből gondolom már mindazok számára, akik járatosak a tudományos-fantasztikus irodalom és filmművészet alapvetéseiben, kiderült, hogy olyan nagy meglepetésekre azért nem kell számítani, tényleg minden fordulat ismerős lesz innen-onnan – ám ez nem baj. A játék így inkább hasonlít egy Columbo-epizódra, ahol már az elején kiderül, ki a tettes, ránk a felfedezés és a nyomozás öröme vár, a mozaikdarabkák összeillesztése, a reveláció, ahogy feltárul előttünk a végső kép, a végső megoldás. Sőt, a végén még egy komoly döntéshelyzet elé is kerülünk, amely méltóképpen koronázza meg munkánkat és kalandjainkat.
NINCS SEMMI BAJ, NEM IS KÉRDEZŐSKÖDÜNK...
Ezek a kalandok, mint említettem, szintén egyszerű alapokra épülnek. Minden helyszínt alaposan át kell fésülni (van mankógomb az interakciós pontok felvillantására), legfőképpen kódkártyákért, nyomokért (melyeket egy külön felületen kielemezhetünk), illetve adattárolókért. Utóbbiak megnyitásához jelszó is kell, melyekre szintén adatgyűjtéssel tehetünk szert, de egy szimpla (a jól ismert Akasztófa-játékra hajazó) hackeléssel is behatolhatunk. A megszerzett információkat a játék naplózza, bár nem mindent, ezért nem árt odafigyelni és memorizálni, sőt feljegyezni a fontosabb dolgokat (itt azért kicsivel több segítséget elviseltem volna). A szálak felgöngyölítése érdekében meg kell látogatnunk a helyszínül szolgáló galaxis hét planétáját, és pozitívum, hogy kötelező sorrend nincs, szabadon dönthetjük el, merre indulunk – ha elakadunk, átrepülünk egy másik bolygóra, és ott folytatjuk a kutatást. Bizonyos pontokon azonban csak akkor tudunk továbblépni, ha Mobot barátunkat egy-egy részegységgel továbbfejlesztjük; az ezekhez szükséges tervek megtalálása szintén ránk vár, ahogy maga a „kraftolás” is. Ez persze egy újabb, jópofa minijáték: a kapcsolási rajz alapján kell megépítenünk az elektronikát úgy, hogy az egyes alkatrészeket összekötő elemekből csak adott számú és formájú (egyenes vagy kanyar) áll rendelkezésünkre, ami sok esetben bizony nyitott gondolkodást és jó problémamegoldó képességet kíván, ez pedig ugye zene a műfajt kedvelők fülének.
A feladványok nagyobb része egyébként ezekhez hasonlóan ismert puzzle, amelyeken vagy logikával, vagy próbálgatással egy rutinos kalandozónak nem nehéz túljutni. Számomra egyébként egy nyelvi feladvány vitte el a pálmát: a játék vége felé a sztori alapvetéseit kell újraalkotnunk háromfelé vágott mondatokat összeragasztva, majd ezeket megfelelő sorrendbe állítva. Itt le lehet mérni, hogy ki mennyire figyelt az „órán”, ami azért a meglehetősen sok mozzanatot és számtalan nevet tartalmazó történet, no meg az eléggé hosszú, első nekifutásra akár 8-10 órát is felemésztő játékidő tükrében nem egyszerű feladat, de felettébb élvezetes. Hozzáteszem, ez a rész teljesen opcionális, a siker felett érzett örömön túl csak egy achievementet kapunk érte – ám aki most hiányos angoltudás birtokában fellélegzett, annak azért annyit, hogy nem árt Shakespeare nyelvét ismerni, nemcsak azért, hogy megértsd a „mesét” (és élvezd a három főhős, Rachel, Julia és Mobot valóban jó kémiával átitatott dialógusait), de akad egy-két olyan kulcsfeladvány, ahol bizony szükség lesz erre.
ÁMULDOZUNK...
A sztori tehát rendben van, a feladványok is, már csak a körítésnek kellene stimmelnie. Nos, a feltételes módot nyugodtan félretehetjük, Julia ugyanis szép, sőt helyenként egészen gyönyörű. A játékot 720p-ben és 1080p-ben is elindíthatjuk (alacsonyabb felbontás nincs is!), és a művészi igényességgel megrajzolt, 3D-ben renderelt helyszínek legtöbbje bizony simán elmehet háttérképnek is. Sőt! A srácok nem elégedtek meg állóképekkel, a sztorit kiváló minőségű átvezető animációk gördítik előre, amelyek közül jó pár láttán eltátottam a számat. Mindez a remek (bár helyenként kissé monoton) zenének és a szintén dicsérhető szinkronnak hála sokat hozzátesz a hangulathoz, amely képes beszippantani az embert, a kissé sablonos történet és az ismétlődő feladványok ellenére is. Ha pedig hozzáteszem, hogy az egész tulajdonképpen két cseh fiatalember, Jan Kavak és Lukáš Medek munkája, a forgatókönyvtől a programozáson át a grafikáig és hangzóanyagig, akkor csak megemelhetem a képzeletbeli kalapomat előttük (főleg, hogy előbbi négygyermekes családapa...). A brnói fiúk ráadásul játékukat az ingyenes Wintermute Lite motorra építették úgy, hogy saját eszközkészletet írtak a patinás erőforrás alá, megfeleltetve a modern korok kihívásának, és ezt a segédprogramot ingyen és bérmentve le lehet tölteni a honlapjukról.
HA LEBEG, HÁT LEBEG, NAGY DOLOG, MI IS MEGYÜNK...
A J.U.L.I.A.: Among The Stars iskolapéldája annak, amikor egy fejlesztő tudja, mit akar létrehozni, megvan hozzá a kellő tudása és elhivatottsága is, és az egészbe még a szívét is belerakja. Nyilván nem tökéletes, de nem is várjuk el tőle, és ismétlem: két ember áldozatos munkájának gyümölcséről van szó, ami tényleg megsüvegelendő. Ha szereted a sci-fit és a kalandjátékokat, ne hagyd ki a CBE Software alkotását, mert ez valóban egy olyan cím, amit jó szívvel lehet ajánlani a műfaj kedvelőinek. Julia most is a radar alatt repül az év végi zuhanóbombázás közepette, mégis érdemes észrevenni, mert több lélek van benne, mint egyes szériagyártott tucatmunkákban. És már csak ezért is megérdemli a bizalmat.
