A bokszkesztyűtől a gitárig
A Brawl Busters nem más, mint egy külső nézetes akciójáték, ahol csapatunk segítségével, a legkülönösebb kasztokkal kell győzelemre vinnünk szedett-vetett bagázsunkat. A játék alapja a többjátékos mód, melyben különböző módokban csatározhatunk, de készülőben van egy szólista kampány is, ami a fejlesztők ígérete szerint további bővítésekkel hamarosan érkezik.
Első hallásra talán kiábrándító lehet, de a játéknak nincs nagyobb története (sőt kisebb se) -- ennek ellenére mégis képes magával ragadni a műfaj kedvelőit, hála egyedi stílusának. Adott öt karaktertípus: a Boxer, aki kesztyűt húzva osztja a pofonokat; a Rocker, aki gitárját suhogtatja a harcban; a Blitzer, akivel képzett hátvédként gyűrhetjük le az ellent; a Slugger, aki baseballütőt ragadva küld fájdalmas labdákat; és végül, de nem utolsósorban a Firefighter, aki egy nem mindennapi vízágyút ragadott magához.
Karakterünk létrehozásakor mindössze a küllemét választhatjuk meg. Nyaktól felfelé elég szűk a választék, viszont a testalkatot illetően a pöttöm kissráctól a telt idomokkal rendelkező hölgyig bármit választhatunk. Sokan morfondírozhatnak az ezt követő pillanatokban azon, hogy miféle karakterrel álljanak neki a mókának, ám ez esetben kis mértékben vagyunk csak korlátozva, mivel a szintlépésekkel folyamatosan válthatjuk ki a kasztokat, aminek köszönhetően akár meccs közben is átöltöztethetjük játékosunkat a bőrdzsekijéből a baseballmezébe. Hogy ne legyen túlságosan repetitív a karakterek listája, a partik végén nyert Buster-pontokból különböző ruhákat és fegyvereket vásárolhatunk magunknak -- az utóbbinál ez azért lényeges, mert a harceszközök más-más speciális képességekkel vannak felruházva. Ha esetleg valaki nagyon adakozókedvű, kisebb pénzösszegekért Rock Tokeneket vásárolhat, aminek segítségével különböző kiegészítőkkel csinosíthatja karaktere megjelenését, vagy akár -- az „ingyenes” játékosok számára ugyanúgy megszerezhető -- csekély erőbeli fölényre is könnyedén szert tehet.
Kisváros vagy flipperpálya?
A játék egyik hatalmas pozitívuma a terep: küzdhetünk a városok különböző szegleteiben, gyárépületeken, vagy akár egy eltorzult flipperpályán, s természetesen mindezt a Brawl Busters meseszerű környezetében kapjuk. Ám a fantáziadús környezet nem minden, ugyanis az összes pálya kínál számunkra a csetepatéban felhasználható elemeket. Némelyeket dobbantóként alkalmazhatunk, bizonyos tárgyakat felrobbanthatunk, és járműveket „lökhetünk” át az ellenfélen, ezzel jelentősen megnehezítve a dolgát. A játék kimenetelét meghatározó objektum lehet a telefonfülke, melyet használva egy távoli pontra teleportálhatjuk magunkat, ezzel lerázva üldözőinket. Még a haszontalannak tűnő tárgyak se feleslegesek, mivel ezek összezúzásával olyan bónuszokat szerezhetünk, melyekkel a földhöz ragaszthatjuk a másik csapatot, vagy akár láthatatlanná is válhatunk.
Egyből a mélyvízbe
A játék talán egyetlen, azonban annál nagyobb hátránya a csapatalkotás. Igaz, hogy az eltérő szintű felhasználók számára külön szobákat hoztak létre, de ezeken belül is lehetnek nagyobb eltérések két játékos között, lévén bár maga a szint nem jelent előnyt, de a meccsek során megspórolt pontok és az azokon vásárolt tárgyak dominánsak lehetnek a végkifejletet illetően. Másfelől a játéknak nincs egy amolyan automata rendszere, ami a játékosokat a teljesítményük szerint osztja be, és ezáltal könnyedén megeshet, hogy egy gyengébb csapat szembe kerül egy nálánál keményebbel. Létezik ugyan egy „autobalansz” funkció, viszont ez csak a karakterek milyenségét veszi figyelembe, az eredményeit nem, és bizony ha valakit egy ilyen pechsorozat ér utol, az elég jelentősen csökkentheti a játékélményt.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy a Brawl Busters egyelőre kezdetleges állapotban van, így még remekelhet a videojátékok körében, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, a fejlesztők pedig az ígéreteiket. Összességében viszont egy nagyon jó és egyedi stílust képviselő játékról beszélhetünk, ami véleményem szerint mindenkinek megér egy próbát.
