A lengyel Duality Games fejlesztői feltehetően a Raktárvadászok című sorozat rajongóiként, tengerentúli külső szemlélőként tekintenek az európai szemmel olykor nagyon furcsa amerikai kultúrára. Ennek köszönhetően játékukat, a Barn Finderst, sok szempontból lehet kritizálni, de alapötlete kétségtelenül eredeti. Avagy íme, a guberálószimulátor!
A Barn Finders egy gyűjtögetős és barkácsolós játék, megfejelve egy kis gazdasági menedzsmenttel. De azért egyiket sem kell komolyan venni. Egy külföldi kritikában olvastam, hogy leginkább talán mobiljátékként működne, mert tökéletesen elég lenne belőle annyi, hogy egy félórás utazás alatt derék redneckünkkel kifosszunk egy elhagyatott, lepukkant karámot, árverésre bocsátott házat vagy használaton kívül helyezett bányát, és az ott szerzett cuccokat, ha kell, feljavítjuk, megtisztítjuk, majd boltunkban ellátjuk árcimkével. Aztán várjuk a vevőinket, akik a mi fogalmaink szerint legócskább bóvliért képesek kiadni akár 200–300 dollárt is. Olyasmikre kell gondolni, mint az integető, kitömött farkas, a (nincs jobb szó rá) békacirkusz, a 18. századi, kidekorált kovás pisztoly, a pipázó plüss rókakoma vagy éppen az agyonhasznált (ki tudja, miért) kisárgult guminő, melyre egyébként egy női vásárlóm csapott le nem kevés pénzért.
A Barn Finders persze abszolút nem veszi magát komolyan, szatirikus hangnemben mutatja be az amerikai kultúrát, ennek megfelelően a kibontakozó sztori vagy sztoriféleség is kellően röhejes: találkozunk UFO-kkal, az X-akták ügynökeit idéző, paranormális tevékenységek után nyomozó fura szerzetekkel, indiántotemekkel, megfordulunk igen kreatív pályákon (személyes kedvencem a gótikus filmdíszlet volt). Ám ezek a filmes utalásokkal tűzdelt sztoricsökevények csupán díszítőelemek, hogy a Barn Finderst ne érezzük teljes mértékben mobiljátéknak.
Nyilvánvalóan nem várható el egy frissen alakult független fejlesztőcsapattól, hogy rögtön AAA minőségű játékot tegyenek le az asztalra, és bár túlságosan is szétdaraboltnak, tagoltnak, sőt monotonnak tűnik a játék az egymástól élesen elválasztott játékmechanizmusok (guberálás, renoválás, előkészítés, boltfejlesztés, eladás) miatt, a formula mégis meglepően szórakoztató. Sok ugyan a hasonló tárgy, ám így is rengeteg bizarr cuccal találkozunk, melyek után egy darabig élvezet kutatni, majd ezeket szépen elhelyezni a befolyó pénzösszegből folyamatosan csinosított üzletünkbe, és gyönyörködni a groteszk látványban: kígyóbőr mintájú falak, tele erotikus poszterrel, a polcokon pedig mosógép, benzinkút, sikító, antik bútor és nyílpuska. Ez az amerikai romantika!
Amúgy sok olyan alkatrészt is kitúrhatunk a szemétből, melyekből akár egy pöpec mocit is össze lehet tákolni a garázsunkban. Ahol külön tisztító- és javítóállomásunk is van, amelyeken nem túl bonyolult, nem túl izgalmas minijátékok keretében hozhatjuk hulladékainkat eladható állapotba. Vásárlóinkkal egyezkedhetünk egy szintén nem túl okos alkudozási rendszer keretében: egy csúszka gyors ütemben folyamatosan feltöltődik és lemerül, nekünk pedig meg kell nyomni egy gombot, lehetőleg akkor, amikor a maximum közelében jár, így plusz zöldhasúakért szórhatjuk el a cuccokat.
A tétek idővel növekednek, azaz bizonyos területeken pénzlimittel ellátott árverésben kell részt vennünk, hogy egyáltalán bejussunk a kiszemelt, kifosztható ingatlanra. Így egyre több pénzmagra lesz szükségünk. A játék egyik nagy hibája is ehhez kötődik: ha túlságosan kiköltekezünk, egyszerűen nem tudunk továbbjutni, vagyis nem kapunk e-mailt egy új helyszínnel/küldetéssel, amíg az aktuális napi feladatunkat nem teljesítettük (igen, aludni is kell), így érdemes inkább skótként viselkedni. Igaz, idővel rájövünk, hogy megy az amúgy vérprimitív árverés: ha csak az utolsó pillanatban, az idő lejártakor dobunk be egy nagy pénzösszeget, és addig kussban vagyunk, akkor garantáltan miénk a hely. Amúgy ezeken kívül igazán nagy motiváció nincs is arra, hogy még több dollárt harácsoljunk össze: a boltfejlesztés véges, épkézláb sztori vagy fő cél nincs, és bár autónkat is csinosíthatjuk, ezzel valójában nem közlekedünk (egy átvezető animáció helyettesíti az utazást), így ennek sincs sok értelme.
Szóval a Barn Finders szórakoztató, rövid kikapcsolódást nyújtó casual játék… lenne, ha nem lenne tele program- és tervezési hibákkal. Nevettető, tipikus bugokkal (például levegőben lógó, polcba süllyedő tárgyak), kevésbé vicces problémákkal (például a nagyobb eszközök nehézkes forgatása, beragadása a bejáratokba), és technikai gondokkal (a sebesség például minimális grafikai beállítások és csontig lebutított látvány mellett is képes volt itt-ott durván zuhanni) bőven találkoztam. Azért ezek a bugok összességében nem rontják le jelentősen a játszhatóságot, és a grafikai beállítások is elég jól skálázhatók ahhoz, hogy erős vasakon viszonylag pofás látványt nyújtson, gyengébb gépeken pedig elfusson. Így a Barn Finders főleg azoknak ajánlott, akik nyitottak az ilyen eredeti, elborult ötletekre, azaz a virtuális guberálásra, és – mint én vagy a fejlesztők – valamilyen megmagyarázhatatlan okból vonzódnak ehhez a tipikus, groteszk amerikai kisrealizmushoz.
