A második bétatesztelés kellett ahhoz, hogy a játékosok felfedezzenek egy olyan beállítást, vagyis jobban mondva korlátot a The Crew PC-s változatában, amiről eddig egy árva szó sem volt. Mint kiderült a játék gyárilag 30 fps-re korlátozza a képfrissítés sebességét, s ezt feloldani vagy nagyobb értékre állítani nincs lehetőségünk a játék menüjében, csak akkor, ha a telepített állományok között megkeressük a megfelelő fájt.
A helyzetet a Ubisoft három közösségi koordinátora is elismerte, a döntést pedig azzal indokolták, hogy a fejlesztőcsapat a lehető legjobb, legsimább élményt szeretné megteremteni, s így 30 fps-re optimalizáltak. Némi böngészés után persze semmi akadálya ennél nagyobb értéket kicsalni a játékból, ha azt a vasunk elbírja, de egyikük sem ajánlotta ezt, hacsak nem akarunk hibákkal szembetalálkozni.
A The Crew egyébként Xbox One, PS4 és PC platformon is 30 fps-re lett beállítva, 1080p felbontás mellett, a személyi számítógépek azonban támogatják a három monitorra kitalált 5760x1080 felbontást is.
Egy rossz játékot nem tud jóvá tenni, ha mindennél szebb, mint például az Assassin's Creed 1 esetében, de egy egyébként jó játékból el tud venni, ha nem tudja hozni a kor viszonyaihoz mért minimumot. Ez nem feltétlen fotorealizmust jelent, hanem egy a játék stílusához passzoló kreatív művészi megvalósítást. Ezek a játékok egyébként szerintem nem is csúnyulnak meg az idővel, vagy legalábbis sokkal lassabban. Ilyen például a Brütal Legend, vagy a Prince of Pesrsia (2008). Viszont ez csak a játékok egyik része, más stílusoknak a realizmusra való törekvés áll jól.
A sebesség pedig, ha nem is látható szemmel, a játék kezelhetőségén erősen érezhető. Nem tudom észre vetted-e már, hogy ha gépet fejlesztettél, az előtte is játszható, 30fps körül járó játékot újra próbáltad, például 60fps-nél valahogy sokkal jobban ment. Ha láthatóan nem is volt folyamatosabb a kép, pontosabban tudtad a járműveket irányítani, lőni, gyorsabban, pontosabban tudtál reagálni a környezet változásaira. Ez nem azért van, mert 60fps-nél jobban látsz, hanem mert a kisebb lag miatt a játék gyorsabban reagál az utasításaidra.
Az Assassin's Creed 1-es megállapítással teljesen egyetértek, szépnek szép volt, de koránt sem élvezetes. Önismétlő, és logikátlan, de ahhoz jó volt, hogy az Ubi lássa, merre nem kellene haladnia, ha komoly márkát akar az Assassin's Creed-ből. De, maradva az autóknál, a tavalyi NFS Rivals is sok minden volt, csak jó nem. Ha mindent felhúztál az egekbe, akkor szép volt? Igen. Megfelelő hangfallal/fülessel jól szólt? Igen. Élvezetes volt egy percig is? Nem. Akkor nyilván nem fogok vele időt tölteni, főleg úgy, hogy az már egy végleges program, tudásához képest túlárazva, nem pedig egy még meg sem jelent, béta állapotú játék.
Egyetlen lényeges dolog viszont mégis csak van mindenben. Jelesül nem kötelező semmit megvenned, ha nem tetszik, vagy nincs meg hozzá a géped. Azzal is egyetértek, hogy egy platformváltás után egy korábbi játék klasszisokkal szebben, és simábban fut, mint az előd gépen. De ha az a játék korábban is rossz volt, akkor nem csináltam mást, mint x százezer Forintot kidobtam az ablakon, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg a játék pocsék, nem pedig a gépem. Ha nagyon nem találok semmit, amivel játszanék, akkor előveszem a két örök klasszikust, a StarCraft első részét kiegészítőstől, meg Chris Sawyer 94-es Transport Tycoon-ját, és hetekig elvagyok velük.
Egy átlagfelhasználónak az a lényeg, hogy akadás nélkül fusson a játék, és sokszor ehhez kompromisszum kell, mert egyszerűen nincs meg az a konfiguráció, ami a maximumhoz kellene.
Nem állítom, hogy erőművel rendelkezem, de eddig sikerült végigjátszani sok olyan játékot, aminél a vérpistikék már rinyálnak, hogy milyen csúnya, meg akad, meg csak x fps-t tud magából kipréselni a gép. Soha (!) nem érdekelt a teljesítményvadászat, nem attól éreztem katarzist, ha minden beállítást ultra magasra húzva játszom egy játékkal. Nekem elég annyi, hogy jól szórakozzak, vagy egyszerűen csak kiszabaduljak a munkának nevezett darálóból, és levezessem a feszültséget.
Egy rossz játékot nem tud jóvá tenni, ha mindennél szebb, mint például az Assassin's Creed 1 esetében, de egy egyébként jó játékból el tud venni, ha nem tudja hozni a kor viszonyaihoz mért minimumot. Ez nem feltétlen fotorealizmust jelent, hanem egy a játék stílusához passzoló kreatív művészi megvalósítást. Ezek a játékok egyébként szerintem nem is csúnyulnak meg az idővel, vagy legalábbis sokkal lassabban. Ilyen például a Brütal Legend, vagy a Prince of Pesrsia (2008). Viszont ez csak a játékok egyik része, más stílusoknak a realizmusra való törekvés áll jól.
A sebesség pedig, ha nem is látható szemmel, a játék kezelhetőségén erősen érezhető. Nem tudom észre vetted-e már, hogy ha gépet fejlesztettél, az előtte is játszható, 30fps körül járó játékot újra próbáltad, például 60fps-nél valahogy sokkal jobban ment. Ha láthatóan nem is volt folyamatosabb a kép, pontosabban tudtad a járműveket irányítani, lőni, gyorsabban, pontosabban tudtál reagálni a környezet változásaira. Ez nem azért van, mert 60fps-nél jobban látsz, hanem mert a kisebb lag miatt a játék gyorsabban reagál az utasításaidra.
Egy átlagfelhasználónak az a lényeg, hogy akadás nélkül fusson a játék, és sokszor ehhez kompromisszum kell, mert egyszerűen nincs meg az a konfiguráció, ami a maximumhoz kellene.
Nem állítom, hogy erőművel rendelkezem, de eddig sikerült végigjátszani sok olyan játékot, aminél a vérpistikék már rinyálnak, hogy milyen csúnya, meg akad, meg csak x fps-t tud magából kipréselni a gép. Soha (!) nem érdekelt a teljesítményvadászat, nem attól éreztem katarzist, ha minden beállítást ultra magasra húzva játszom egy játékkal. Nekem elég annyi, hogy jól szórakozzak, vagy egyszerűen csak kiszabaduljak a munkának nevezett darálóból, és levezessem a feszültséget.
Én is alapból maxra tolok minden beállítást, ha szaggat, lejjebb veszem. Viszont: Ha egy játék leköt, akkor az le tud kötni Flash játék szintű grafikával is, viszont ha nem, akkor annak lehet olyan grafikája is, mintha filmet néznék, akkor se fog érdekelni.
Egy átlagfelhasználónak az a lényeg, hogy akadás nélkül fusson a játék, és sokszor ehhez kompromisszum kell, mert egyszerűen nincs meg az a konfiguráció, ami a maximumhoz kellene.
Nem állítom, hogy erőművel rendelkezem, de eddig sikerült végigjátszani sok olyan játékot, aminél a vérpistikék már rinyálnak, hogy milyen csúnya, meg akad, meg csak x fps-t tud magából kipréselni a gép. Soha (!) nem érdekelt a teljesítményvadászat, nem attól éreztem katarzist, ha minden beállítást ultra magasra húzva játszom egy játékkal. Nekem elég annyi, hogy jól szórakozzak, vagy egyszerűen csak kiszabaduljak a munkának nevezett darálóból, és levezessem a feszültséget.
Amúgy meg cikkhez hozzászólva kész röhej PC-n korlátozni bármit is, nem tudom mi járhat a fejükben, amikor ilyeneket csinálnak egyes csapatok.