Középiskolai tanulmányaink során csak futólag találkozhattunk a 20. század első felében élt Alan Turing nevével, akit a számítástechnika egyik atyjaként tartanak számon, és aki az elsők között foglalkozott a mesterséges intelligencia elméleti alapjaival. Az iskolai tananyagban általában épp életének olyan izgalmas mozzanatai, mint a második világháborúban kódtörőként játszott szerepe, vagy az izgalmas, mára megannyi sci-fi történetet ihlető és sokféleképpen feldolgozott Turing-teszt sikkadnak el. A sokoldalú angol zseni Számítógépek és intelligencia című tanulmányában írja le először a Turing-tesztet, amelynek alkalmazásával megállapítható, hogy egy gép gondolkozik-e, illetve képes-e emberinek látszó válaszokat adni. Kinek ne izgatná a fantáziáját a gondolat, hogy egy logikai és matematikai műveletekben verhetetlen gép esetleg önálló gondolkodás terén is felveheti velünk a versenyt. A The Turing Testben alaposan körbejárhatjuk a kérdéskört, miközben egy mesterséges intelligenciával együttműködve sorra oldjuk meg az elvileg csak általunk megoldható feladványokat.
Mentőexpedíció
A viszonylag távoli jövőben játszódó történet helyszíne a Jupiter Europa nevű holdja, főhőse pedig a névegyezésen túl Alan Turinggal semmiféle kapcsolatban nem álló Ava Turing, aki az International Space Agency (ISA) mérnöke, és akit azért kelt fel idő előtt a hibernációból a TOM nevű fedélzeti számítógép, mert társaival teljesen megszakadt a kapcsolat. Az űrállomást sietősen elhagyó Avának le kell ereszkednie a holdra, hogy a vastag jégpáncéllal borított felszín alatti kutatóbázison a párfős csapat nyomára bukkanjon, társai helyett azonban egy teljesen kihalt, és erősen átalakított bázisra érkezik, amelynek minden szobája egy logikai feladvány. Ezen a ponton egyetlen társaságunk, TOM magára vállalja a narrátor szerepét, és miután elmagyarázza, hogy ezek tulajdonképpen Turing-tesztek, felkéri Avát a közös munkára, hiszen robotként ő képtelen ezeket megoldani, márpedig a modulárisan felépülő út a bázis belseje felé, ahol reményeik szerint az ISA csapatának többi tagja tartózkodik, ezeken a szobákon keresztül vezet. A nagy kérdés adja magát: miért éppen Turing tesztek állják Ava útját?
Fontos leszögezni, hogy bár a cselekmény kibontakozásával egyre nyomasztóbb, a Turing Test még véletlenül sem valamiféle túlélőhorror, hanem ízig-vérig logikai kalandjáték, amiben még meghalni sem lehet, ezért a legfélelmetesebb dolog, ami történhet velünk, hogy elakadunk, de a műfaj kedvelőivel ez sem sűrűn fog előfordulni.
Gondolkodj kreatívan!
Avának elengedhetetlen munkaeszköze az észjárása, és a szó szoros értelmében kulcsszerepe van a felszíni csapat előkerítésében, hiszen emberként ő a kulcs a termek zárt ajtajának kinyitásához. Éles elméje mellett van kézzel fogható eszköze is, a pisztoly formájú Energia Manipuláló Eszközzel azonban nem golyókat, hanem energiagömböket lő ki, illetve szippant be. Ezek a gömbök energiaforrásként üzemelve ajtókat nyitnak ki, platformokat emelnek meg, lifteket és mágneseket működtetnek, a játék előrehaladtával pedig több színben is találkozunk velük. A feladványok egyre összetettebbé válnak, és nem mindegy, hogy a különböző tulajdonságú energiagömböket milyen sorrendben és kombinációban használjuk, gyakran pedig a Portal Companion Cube-jável ellentétben a legkevésbé sem cuki energiakockákat kell kapcsolókra vagy fali foglalatokba pakolásznunk. A történet második felében egy egészen érdekes új eszközt, vagy inkább lehetőséget is kapunk, amelynek felfedése komoly spoiler lenne, egyediségével azonban megkülönbözteti a játékot a Portal-klóntól.
A cél minden egyes szobából átjutni a következőbe, de hogy mindez ne legyen túl monoton, a történet hét fejezetének mindegyike végén felfedezhetjük a bázis egy-egy normális szegletét, például a legénység tagjainak szobáit, ahol fontos információkkal gazdagodunk. A kissé ingerszegény környezetet tovább színesítik az opcionális fejtörők, amelyekből minden fejezetre jut egy, és megoldásukat követően titkos szobákba jutunk be, ahol a történet nagyobb fordulatait előrevetítő, vagy jelentősen kiegészítő érdekességekre bukkanunk. Unatkozni azért a Portal Aperture laborjához hasonlóan steril kinézetű fejtörős szobákban sem fogunk, hiszen ezek is egyre változatosabbak és a lehetőségekhez mérten látványosak, épp csak az egyenetlen, alkalmanként váratlanul nehéz szobával támadó nehézségi ívre lehet panasz.
Mi tesz minket emberré?
A Turing Test nemcsak logikai fejtörőként működik nagyszerűen, de tudományos témák mellett a filozófia és teológia olyan nagy kérdéseit is feszegeti, mint a lélek, a szabad akarat, vagy a gondolkodás, tehát mindaz, ami az embert megkülönbözteti az állattól (és a gépektől). A történetet minden fejtörő megoldása után Ava és TOM párbeszéde gördíti előre, és mivel ezek elgondolkodtató eszmecserék és viták, állandó motivációt jelentenek a továbbjutáshoz. A két főszereplő kiváló szinkront kapott, ezért ugyanúgy élvezet Ava kellemes női hangját hallgatni, mint az öreguras orgánumú, olykor kifejezetten fenyegető TOM-ot, aki épp csak amerikai akcentusa miatt nem egészen olyan, mint a természetfilmjeit narráló David Attenborough. Kettejük beszélgetései során szóba kerül Turing és más tudósok munkássága, például a filozófus Searle kínai szoba nevű gondolatkísérlete, mondattan és szemantika, vagy éppen erkölcsi kérdések, és a többiek eltűnésének rejtélyét kibogozva gyakran vitatkoznak ember és gép különbségein is. Miközben az egyre kétségbeesettebb Ava döntéseiben saját belső morális iránytűjére igyekszik hagyatkozni, TOM olykor önellentmondásba keveredve hol saját korlátait hangsúlyozza, mint mesterséges intelligencia, hol pedig amellett érvel, hogy gondolkodás tekintetében ember és gép között nincs is akkora különbség.
A 6-7 órányi feladatmegoldás egy szellemes, de annyira nem váratlan csattanóval zárul, és legfeljebb kétszer érdemes újrajátszani egy szomorú, illetve egy sötétebb hangvételű befejezésért. A fejlesztők kihozták a legjobbat az Unreal Engine 4-ből, épp csak a fényt tolták túl néhol, az esetenként szándékosan zajos, felirat nélküli hangfelvételek pedig minden nyelvvizsgázó legrosszabb rémálmait idézik, de egyébként technikailag is sziklaszilárd lábakon áll a játék. Ha nem is válik majd a műfaj újabb klasszikusává, egy átgondolt és kellemes logikai játék, amelyre hosszú távon érdekes témaválasztása és Tom személyisége miatt fogunk emlékezni.
