Ha a Karib-tengerre és a 17. századra gondolunk, valószínűleg Jack Sparrow és a Fekete Gyöngy ugrik be, na, meg persze kalózok és látványos tengeri csaták. A 2012-es Port Royale 3: Pirates & Merchants folytatása, a Port Royale 4 viszont távolról sem ezt kínálja, jóllehet itt is vannak kalózok és tengeri csaták. A fő hangsúly viszont a szabad kereskedelmen van. A feladatunk: megcsinálni a szerencsénket a szigetvilágban, felvirágoztatni kolóniáinkat és kiaknázni a gazdaságban leledző lehetőségeket.
Adok, veszek, megveszek
Amikor elvállaltam a Port Royale 4 tesztelését, naivan azt gondoltam, hogy egy olyasféle játékkal kerülök szembe, mint amilyen az Anno 1800. Előzetesen csak képeket és néhány videót néztem meg, felelőtlen módon még wilson előzetesét sem olvastam át. Jött is a koppanás, amikor nagy lelkesen, a Tutorialt kihagyva belevágtam a kampányba, és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak.
Odáig rendben volt, hogy kiválasztottam, mely nemzet (Spanyolország, Anglia, Franciaország, Hollandia) polgára szeretnék lenni, még az egyes foglalkozások (kalóz, kalandor, kereskedő stb.) is érthetőek voltak. Az ezekkel járó előnyöket és hátrányokat is értettem. Aztán túllépve a karaktergeneráláson a fonal elveszett. Mit elveszett, jött egy hurrikán és elfújta olyan messzire, hogy ihaj. A Port Royale 4 ugyanis távolról sem olyan játék, mint amilyen az Anno 1800 volt.
A program alapvetően három lábon áll: kereskedelem, városfenntartás és hajózás. Egyszerűnek tűnik, de nem az, mert a Port Royale 4 egy rendkívül részletes ekonómia-szimulátor, ahol bár sok mindent automatizálhatunk (például a kereskedelmi útjainkat átszelő hajókat), pár óra játék után olyan komplexé válik, hogy szinte mindenre oda kell figyelnünk.
A gazdasági rendszer természetesen a jó öreg kereslet-kínálat alapra épül, vagyis amit megtermelünk az egyik szigeten, azt eladhatjuk jó pénzért egy olyanon, ahol az a valami nem terem meg. Legyen az gyümölcs, fa vagy akármi. Ezt kiaknázva viszonylag stabil bevételre tehetünk szert, ugyanakkor ténykedésünk komoly hatással van a piacra. A hajóhadunk növekedése, az igények kielégítése, az áru szállításának időtartalma, de még az egyes hajótípusok is, ez mind-mind hatnak a gazdaságra. Ha nem figyelünk oda, akkor megeshet, hogy ahol addig jó pénzért adtuk el a kukoricát, egyszer csak már nekünk kéne fizetni azért, hogy átvegyék az árut, mert a helyeik úgy úszkálnak a tengeriben, mint Dagobert bácsi a vagyonában.
Az, aki ráérez a játék gazdasági rendszerére, időben felismeri a piac változását, sőt a Port Royale 4 lehetőséget biztosít arra, hogy szándékosan befolyásoljuk azt. És ez nagyon élvezetes része a programnak. Ahogy az ember előre átgondolja, hogyan tudná levinni vagy éppen felsrófolni az adott áru értékét, aztán ezt szépen, lépésről lépésre végrehajtja, az nagyszerű érzés.
Városépítési bizottság
A Port Royale 4 városépítős része már inkább hasonlít az Anno 1800-ra, legalábbis első blikkre. Aztán rájövünk, hogy ebben a játékban felhúzni egy városkát kevesebb időt vesz igénybe és kevesebb dologra kell odafigyelni, mint az Annóban. Ugyanakkor itt is meg kell felelni néhány speciális körülmények. Nem dobhatunk csak úgy le egy házat oda, ahová akarunk.
Először el kell nyerni a helyi kormányzó bizalmát, hogy aztán a jóember kiadjon nekünk egy építési engedélyt. De még ezután sem hányhatunk le egy viskót csak úgy, ahogy esik, úgy puffan alapon. A négy kategóriába sorolt, több mint két tucat épület mindegyikének megvannak a speciális igényei. Van, amelyiket csak egy bizonyos földtípusra lehet felhúzni, van, amelyikhez egy másik épület felépítése is szükségeltetik. És mindezt még mixeli is a program, szóval a városépítés elég jó kis logikai játékká válik.
De megéri belefeccölni az energiát, ugyanis az általunk kialakított városokkal szintén hathatunk a piacra, hiszen mi magunk szabhatjuk meg, hogy annak a kolóniának mire van szüksége és mi az, amit termelhet. Már persze az adott sziget természetes korlátai között, mert például egy sziklahalmon bajosan termeszt az ember búzát.
Persze a városokkal nemcsak annyi a dolgunk, hogy felépítjük, aztán otthagyjuk. Vagyis, megtehetjük, de ebben az esetben nem feltétlen fog a mi szánk íze szerint alakulni a piac. Merthogy ezeknek a városoknak a lakóit is jól kell tartani, így illik kocsmákkal, templomokkal, na meg persze kényelmes otthonokkal színesíteni a kolóniát – na, ez a részlet hasonlít az Anno 1800-ra. Ezek az épületek természetesen viszik a pénzt, ami, na, mire hat ki? Úgy van, a gazdaságra!
Kalózhajó szél felől!
A Port Royale 4-ben fontos szerepet töltenek be a hajók, hiszen ezen hozzák-viszik szorgos hangyáink módjára az árut. Kezdetben csak egy kis ladikunk van, de ha jól keverjük a lapjainkat, olyan hajóhadat építhetünk, aminek láttán még James Onedin is megemelné a kalapját. Ám az áruval megrakott hajóhadat meg is kell ám védeni – vagy éppen ki kell fosztani, mert a Port Royale 4-ben kalózkodhatunk is. De azt senki se higgye, hogy így egyszerűbb a hajóskapitány élete, hiszen a megszerzett javakból csak akkor lesz pénz, ha értékesíteni is tudjuk azokat.
De kicsit elkanyarodtam. Szóval, a játéknak van egy tengeri csatákra épülő része, ami nem meglepő, ha visszanézünk a korábbi részekre. Az viszont már az, hogy ebben az epizódban a tengeri csaták nem valós időben, hanem körökre osztva zajlanak. Ráadásul elég sok figyelmet igényelnek ezek is. Az összecsapások ugyanis nem úgy zajlanak, hogy ráklikkelsz az ellenségre, aztán a hajód szanaszét ágyúzza. A csatákat befolyásolják a kapitányok képességei, a hajók fejlesztései, a választott taktika, a hajók közti távolság, a szög stb. Ellenségeinket ágyúzhatjuk sima ágyúval, kartácstűzzel, de, ha akarjuk, meg is szállhatjuk a már leamortizált hajókat.
Szóval nem egyszerű, sőt túlságosan is bonyolult. Úgy értem, ez jó lenne egy olyan játékban, ami kifejezetten erre fókuszál, és így a fejlesztőknek van ideje és erőforrása kidolgozni a rendszert. Ellenben a Port Royale 4 esetében inkább az érezhető, hogy bár a készítők szerettek valami komolyabbat villantani, erre nem volt idejük. A csaták emiatt inkább nyögvenyelősek és esetlenek, semmint élvezetesek és gördülékenyek. Ezt talán a Gaming Minds Studio szakijai is érezhették, mert betették az „auto battle” funkciót, ami hajóink adott pozíciójából és képességeiből számolja ki az esélyeket és zavarja le a csatát. Szóval legalább van lehetőségünk arra, hogy átugorjuk a játék eme szakaszát.
Szabad kereskedelem, szabadrablás
A tengeri csatákat leszámítva azonban kevés szó érheti a Port Royale 4 háza táját. A gazdasági rendszer önmagában elviszi az egész játékot, annyira jól működik, és annyira mély. Talán kicsit túlságosan is, így azokat könnyen elriaszthatja, akik csak egy laza, pár órás szórakozásra vágynak. Mert a Port Royale 4 nem ilyen. Itt nem szabad átugrani a tutorialt (ami szintén nem egy kétperces menet), el kell mélyedni a mikromenedzselésben. Ha ilyen programra vágysz, akkor Gaming Minds elkészítette a neked való játékot.
