„Engedjék meg, hogy bemutassam Max Payne-t!”

A második rész sztorija szorosan követi az első részét, így akik azt kihagyták -- amit meggyónhatnak egy végigjátszással --, néhol egészen értetlenül fognak ülni, és ezzel így veszít is varázsárából a játék. Akik viszont végiglövöldözték magukat az előzményeken, de már túl régen volt vagy rossz az emlékezőképességük, azok számára van egy opció a főmenüben, ami pár képben összefoglalja Max Payne előéletét. Igen, képekben, mert a második rész is folytatja első jó szokását, miszerint a fontosabb -- kibeszélős -- eseményeket képregényként tárja elénk. Azért leírom én is pár mondatban a történteket: főhősünk, Max Payne családapa és rendőrtiszt. Hazatérése után szörnyű eseménysorozat veszi kezdetét: családját lemészárolva találja, valaki megölette őket. Összeroppan, majd egyszemélyes hadseregként bosszúhadjáratot indít, melynek során megismer egy bérgyilkos nőt, Mona Saxot, aki bár a végkifejletnél úgy tűnik, meghal, de a második részben újra felbukkan, és rögtön a történet középpontjába is kerül. Max ugyanis beleszeret, sőt még tűzbe is teszi a kezét érte, amikor kiderül, hogy gyilkossággal gyanúsítják Monát. Több poént nem is lövök le, hisz bűn lenne egy ilyen kaliberű sztorinál -- és valóban, a Max Payne 2 egy szomorú, szerelmes történet. Amúgy visszatértek még azok részek is, amikor Max álmaiban kellet bóklásznunk, bár a készítők ezen is változtattak picit, ugyanis rövidebbek, hatásosabbak, tehát akik nem kedvelték az előző részben ezt az elemet, azok kicsit megkönnyebbülhetnek.

Lassan jársz, tovább élsz

Hiába az érzelmes, jól összerakott sztori, a második rész még mindig egy folyamatosan adrenalint pumpáló akció. Megint egy alvilági csoporttal kell leszámolnunk, de most nem csak Maxszel tehetünk rendet, hanem a női főhőst is irányításunk alá vehetjük, bár ez a mechanizmust nem befolyásolja, azaz Mona nem ugrik nagyobbat vagy nem fut gyorsabban, és persze ugyanúgy használhatja a bullet time-ot is. Apropó bullet time: most sem maradhatott ki ez a segítség, melynél egy gombnyomásra pár másodpercre lelassul az idő, így könnyebben végezhetünk a gonoszokkal. Annyi változott csupán, hogy ezúttal gyorsabban visszatöltődik, emiatt többet vehetjük igénybe, ami talán negatívumnak róható fel, hisz pont ez volt az első rész egyetlen gondolkodásra ösztönző része, hogy jókor, jó időben lőjük el a lassítást. Ezen és más tényezők miatt is könnyebb lett a játék, de azért itt is beugrik néha egy-egy nehezebb rész, például az előbb említett segítségnyújtás, amikor Maxet támogatjuk Monával egy mesterlövészpuska társaságában.

A jelvény mögött

A Max Payne első részében nagyon sok gyilkoló eszköz közül választhattunk, és ez most sincs másképp. Vannak fegyverek, melyek eltűntek, mint például a Beretta, de több újdonságot is köszönthetünk, többek között a 9 mm-es pisztolyt és a Kalasnyikovot.

Természetesen új helyszíneket járhatunk be -- építkezés, koszos bérházak, luxusapartman --, de az alapelv nem változott: ugyanúgy teljesen lineáris bel- és külterek, néhol pár mellékvágány, ahol extra lőszert vagy fájdalomcsillapítót (életerőt) kaphatunk fel.
NPC-k, vagyis semleges karakterek is jelen vannak, akik sokszor a továbbjutást segítik, lőszert adnak vagy egyszerűen csak pár pillanatig velünk tartanak (ilyen például egy hajléktalan, a takarítófiú vagy a házinéni).

A mesterséges intelligencia annyit változott, hogy többet csacsognak az ellenfelek egymással -- vicces beszélgetéseket hallgathatunk ki --, próbálnak bekeríteni minket több-kevesebb sikerrel, mivel erre a terep nem ad lehetőséget. Kár ezért, mert egy körüljárható lakásban rögtön két oldalról támadnak, tehát megvan bennük a tehetség hozzá.

Az amerikai álom

A film noiros hangulat szerencsére megmaradt. New Yorkban vagyunk újra, most hó helyett eső esik folyamatosan, és természetesen mindig este van. Mint már feljebb elpletykáltam, a képregény is megmaradt, több, szebb kiadásban. A grafikus motort nem cserélték le a fejlesztők, de a 2003-as igényekhez igazították, tehát a fények, a textúrák élesebbek és realisztikusabbak lettek. Új effektekkel is bővült a repertoár, a bullet time alatt régi filmekre jellemző effekt jön elő, az álmoknál pedig elmosódott lesz a kép. Bekerült a Havok fizikai motor is, mellyel az akciójelenetek még látványosabbra sikerültek: a testek, dobozok, csempék a robbanások és lövések hatására a fizika szabályainak megfelelően repkednek (néha talán túlságosan is). Külön kiemelem az arcmimikát, ami nagyon sokat javult, főleg az előző rész fapofáival összehasonlítva. Max is idősödött kicsit, már nem az a szépfiús alkat, inkább egy megfáradt, idősödő zsarura hasonlít.

A zenék sem változtak sokat, csak áthangszerelték, sötétebbé tették őket, ami szerintem jót tett a játéknak. Egyedül a stáblista alatt szóló szám tér el a többitől, de ez is tökéletesen passzol a befejezéshez -- nagyszerű muzsika, azóta is rajta van a lejátszómon. A fegyverek hangjai megint csak javultak, én erőteljesebbnek éreztem őket.

Függöny vagy csak szünet?

Sok mindenben túlnő az első részen Max Payne második kalandja, de olyan érzése van az embernek, hogy bár nagyszerű játék, mégis igazi újítások nincsenek benne; azt vitte tovább, amit az első rész megteremtett, nem nyúlt hozzá a recepthez, csak a fűszerezésen finomított. A stáblista végén felbukkanó szöveg alapján pedig arra lehet következtetni, hogy „May Payne utazása az éjszakában folytatódik”.