A Traveller’s Tales 2005-ben indult hódító útjára a LEGO-játékokkal, s hiába telt el mindössze nyolc év a LEGO Star Wars: The Video Game megjelenése óta, a legújabb munkájuk képében már a tizenharmadik olyan programot köszönthetjük, ami lényegében ugyanarra a receptre épül. A 13-as lehetne akár rossz ómen is, és egy ilyen szám láttán óhatatlanul felmerül a rókabőr gondolata, mindez azonban lepereg az angol fejlesztőkről, ugyanis túlzás nélkül állítható, hogy a Marvel hőseit (és gonoszait) felvonultató új kaland az egyik legjobb LEGO-játék, ami ezidáig kikerült a TT Games kezei alól.
LEGO-varázslat
De mégis miképp lehetséges az, hogy a LEGO játéksorozat annak ellenére hódít meg minket évről évre, hogy közben az alapjai mit sem változnak? A videojátékok sikere (és töretlen népszerűsége) pont ott gyökeredzik, ahol a valódi LEGO építőjátékoké. Lényegében minden szett ugyanolyan legókockákból rakható össze, de az élmény mégis minden egyes doboz esetében más és más. Nincs ez másképp a virtuális kalandok esetében sem, így hiába ismétlődnek a játékelemek már az első rész óta, a tálalás és a tartalom mindig annyira egyedi, hogy szinte képtelenség ráunni az évente érkező újabb és újabb részekre.
Mindebből persze már sejthető, hogy az alap játékmechanizmus nem változott jelen tesztünk alanyánál sem, maradt a gyűjtögetős, mindent lerombolós, egyszerű feladványokkal és platformelemekkel operáló kombó, amit ezúttal egy eddig érintetlen univerzum, a Marvel szuperhősök világa tölt meg élettel – méghozzá nem is akárhogy!
Marvel hősök, egyesüljetek!
A LEGO Marvel Super Heroes valamikor a Bosszúállók film után veszi fel a fonalat; a játék nyitányában tanúi lehetünk, ahogy a Földre érkező Ezüst Utazót (aki a bolygófaló Galaktusz hírnöke) Dr. Doom egy repcsivel lelövi az égről, minek következményeként az űrbéli látogatónk deszkája kozmikus kockákra hullik. A sztori innentől a különleges legóelemek körül bonyolódik, ugyanis Latvéria fémmaszkos uralkodója össze akarja gyűjteni az összeset, és ennek érdekében még attól sem riad vissza, hogy szövetségre lépjen a Marvel-univerzum többi megátalkodott szuperbűnözőjével.
Nick Fury, a S.H.I.E.L.D. első embere viszont résen van, azonnal riadóztatja a hősöket, és innentől egy 15 küldetéses sztorimód során kell rájönnünk, hogy Dr. Doom mire is akarja használni azokat a bizonyos kozmikus kockákat. Habár a szuperhősös téma nem újdonság a LEGO-játékok világában, főleg a tavalyi batmanes részt követően, de a Marvel Super Heroes felhozatala még így is lenyűgöző, ugyanis a nagyjából 12 órás kampány során olyan változatos karakterfelhozatalhoz lesz szerencsénk, amihez foghatóval nemhogy a sorozaton belül, de más szuperhősös játékban sem találkozhattunk még. A LEGO Batman 2-vel ellentétben itt nem csak a játék fináléjában nyílik lehetőségünk egy kifejezetten változatos gárda irányítására – már az első küldetéstől eltérő figurák kommandírozhatók a pálya egyik végéből a másikba. A nyitómisszióban Hulk, Vasember és Pókember szab gátat két rosszfiú pusztításának, majd Amerika Kapitány és Mr. Fantastic dolgoznak össze Dr. Octopus ellen, hogy aztán átadják a stafétabotot Sólyomszemnek és Fekete Özvegynek. És ez még csak a kezdet, hiszen idővel felbukkan a teljes Fantasztikus Négyes, Rozsomák, Küklopsz, Jean Grey, Bestia és Vihar, leszáll közénk Thor, és idővel az összes negatív figura (Homokember, Magneto, Zöld Manó, Venom, Dr. Doom, Loki és így tovább) is irányítható lesz.
Fő a változatosság!
A játékban összesen 155 Marvel-karakter kapott helyet, mindegyikük megnyitható valamilyen módon, a free play játékmódban pedig természetesen azokkal kalandozhatunk, akikkel szeretnénk. A mennyiség impozáns, de ennél sokkal fontosabb, hogy az egyes szereplők eltérő képességekkel rendelkeznek, így a változatosság nem merül ki annyiban, hogy eltérő fizimiskájú figurákat terelgethetünk. Amerika Kapitány a pajzsával zsonglőrködik, Vasember képes repülni, rakétákat lőni és lézerágyúzni, Mr. Fantastic olyan helyekre is befér, ahová más nem, illetve gumiszerű testének köszönhetően különleges formákat ölt, Fáklya igazi tüzes fickó, Thornak ott a kalapácsa és a villámszórás, Jégember a nevéhez méltóan bárkit lefagyaszt, Pókembernek segít a pókösztöne és falmászó képessége, Jean Grey telekinézissel tárgyakat mozgat, továbbá alkalmanként mások tudata felett is átveheti az uralmat, Hulk pedig hatalmas, erős, és megállíthatatlan. Emellett persze mindenki tud harcolni, és külön érdekesség, hogy minden egyes figura egyedi animációkat és támadásokat kapott. Hulk például képes bárkit úgy földhöz csapni, mint Lokit a Bosszúállókban, Homokembernek átalakulnak a végtagjai, Mr. Fantastic pedig megnyúlva csap szét az ellenfelek között. A változatosság viszont nem csak gyönyörködtet, de kifejezetten jót tesz a játékélménynek is, ugyanis a ránk váró akadályok, feladatok és főellenfelek leküzdéséhez nélkülözhetetlen, hogy kihasználjuk a karaktereink eltérő képességeit, így – mivel az irányítható hősök pályánként változnak – esély sincs arra, hogy ráunjunk az egyes szereplőkre, mert egyikhez sem vagyunk hozzákötve huzamosabb ideig.
Földön, vízben, űrben
A meglehetősen színes felhozatal azonban nem csak a karakterekre jellemző, de a ránk váró pályákra is. Míg a LEGO Batman 2 jobbára sötét gothami helyszínekre kalauzolta a játékosokat, addig a Marvel Super Heroes nem ragad le Manhattanben, hanem bejárjuk a képregényekből ismert univerzum számos ikonikus helyszínét. Elénk tárul a Stark-torony és a Fantasztikus Négyes főhadiszállása, eljutunk Latvériába és Asgardra, megjárjuk az óceán mélyét, a Vadföldet, a New York felett lebegő S.H.I.E.L.D. központot, az X-Men kúriát, a Raft nevű szuperbörtönt, sőt, még az űrbe is kiruccanunk egy kicsit.
Egy-egy szakasz teljesítése nagyjából 30-40 percet vesz igénybe, és a pályák végigjátszása még gyors egymásutánban is nagyon szórakoztató, egyrészt a karakterek sokszínűsége, másrészt a kifejezetten ötletes pályafelépítés és a helyszínenként markánsan eltérő dizájn miatt. Minden díszlet egyedi jegyekkel rendelkezik, tele vannak ötletes és helyenként kifejezetten poénos megoldásokkal, ráadásul a rejtett, és elsőre el nem érhető extrák miatt még második nekifutásra is tudnak meglepetést okozni. A sokat látott Marvel-fanatikusoknak pedig külön öröm, hogy szinte minden szakasz (és a szabadon bejárható Manhattan is) tele van olyan kikacsintásokkal, gegekkel és utalásokkal (poszterek, festmények, szobrok, épületek stb.), amelyek komoly pluszt biztosítanak az amúgy is kifejezetten élvezetes játékmenet mellé.
Elképesztő tartalom
Ahogy azt már említettük, a kampány teljesíthető nagyjából 12 óra alatt, azonban a sztori kipörgetése kevesebb mint húsz százalékát adja a Marvel Super Heroes teljes tartalmának. A LEGO-játékokban már hagyományos elem, hogy az első teljesítést követően a pályák újrajátszhatók free play módban, ekkor már bármelyik megnyitott/megvásárolt karakterrel, és felfedezhető az összes olyan titkos zug és csecsebecse, amire az első körben még nem volt lehetőség. A Traveller’s Tales játékai mindig is híresek voltak az extra tartalomról, de ezúttal minden korábbi munkájukat túlszárnyalták. A pályákon összesen 150 LEGO Minikit szedhető össze, ehhez járul az egyes fejezetekben és a teljesen nyitott játéktéren begyűjthető 250 aranykocka és további 11 piros Deadpool-elem (ezekkel különböző extrák nyithatók meg a Helicarrieren), Stan Lee minifiguráját pedig ötven alkalommal menthetjük meg vagy segíthetjük ki. A 155 megnyitható karakter mellé jár még 61 ikonikus (és persze vezethető) jármű, és a sztorin túl 12 rövidebb mellékküldetés (extra helyszínekkel és újrajátszhatósággal), no meg városszerte rengeteg apró feladat várja, hogy teljesítsük őket – versenyek földön és égen, harc az Őrrobotok ellen, karakterek megnyitása, és még sorolhatnánk.
Mindezeken túl, ahogy a LEGO Batman 2-ben, úgy most is kapunk egy hatalmas, szabadon bejárható területet, méghozzá Manhattant, amit kedvünkre felfedezhetünk (körberepülhetünk vagy körbehálóhintázhatunk). A LEGO Nagy Almában pedig zajlik az élet, az utcák tele vannak járművekkel és minifigekkel, ráadásul szinte minden sarkon vár minket egy-egy (fentebb már taglalt) kisebb-nagyobb feladat. Az egy tucatnyi mellékküldetés (a Marvel szerkesztőségének kipucolása, Tony Stark bulijának felpörgetése stb.) például csak a városban mászkálva érhető el, és ezek nagy részét akkor nyithatjuk meg, ha rendelkezünk kellő számú aranykockával. Ez utóbbiak zsákmányolhatók a kampány során is (például érd el a True Believer fokozatot), de jelentős részük csak Manhattant járva szerezhető meg. Ha tehát 100%-ra szeretnénk teljesíteni a játékot, akkor bizony fel kell kötni az alsóneműt, és rá kell készülni arra, hogy akár 30-40 óra is simán beleölhető a Marvel Super Heroesba. Persze ennél rosszabb sose történjen az egyszeri játékossal...
Bántó örökség
Tesztünk elején említettük, hogy a LEGO játékok alapjai nem nagyon változnak, ami nem katasztrófa, az viszont már igen, hogy a fejlesztők nyolc év után sem nyúltak a program sokszor zavaró részeihez. Ilyen például az, hogy még mindig tudjuk sebezni a saját pajtásainkat, aminek sok funkciója a játékmenet szempontjából nincs, de legalább idegesítő, ha egy nagyobb bunyóba keveredünk, és folyton a társainkat ütjük ki az ellenfelek helyett. Ugyanilyen frusztráló, hogy még mindig vannak bajok a kameranézettel és a perspektívával, így néha képtelenség átlátni a pályák egyes részeit, és könnyen a halált jelentő mélybe zuhanunk, csak azért, mert nem tudjuk rendesen „kiszámítani” egy-egy ugrás végeredményét.
Azon már túltettük magunkat, hogy a játékban ezúttal sincs online kooperatív mód (utoljára a LEGO Star Wars: The Complete Sagában volt ilyen), az viszont bosszantó, hogy az osztott képernyő hajlamos bugokat produkálni, azaz néha lehetetlen átváltani dinamikus nézetre (mikor a képernyő csak akkor válik ketté, ha eltávolodunk egymástól), és az ember ilyenkor teljesen belezavarodik abba, amit a monitoron vagy a tévéképernyőn lát.
Végezetül teljesen érthetetlen, hogy miért nem lehet kikapcsolni a hatalmas tutorial feliratokat, amik még akkor is feltűnnek, mikor free play módban már másodszor vágunk neki a kampányban található küldetéseknek. Szükség van rájuk, ez nem vitás, hiszen mégiscsak egy gyerekeknek szóló játékról van szó, de vajon mennyi ideig tartott volna leprogramozni azt, hogy a menüben elérhető legyen egy olyan opció, amivel az idősebbek megszabadulhatnak az irritálóan sokszor felbukkanó szöveges segítségektől?
LEGO- és Marvel-mennyország
2012-ben két LEGO-játékot is kaptunk (Batman 2 és Lord of the Rings), 2013-ra viszont csak a Marvel Super Heroes jutott. Szomorkodni viszont nincs okunk, ugyanis az apró szépséghibák ellenére a Traveller’s Tales kitett magáért, és egy olyan játékot nyújtott át számunkra, amivel ismét önfeledten lehet szórakozni, 8-tól egészen 90 éves korig. A grafika szebb, mint valaha, a humor megint a helyén van, a szereplők ezúttal is kiváló szinkront kaptak, a sztori jópofa, a pályák és a képességek változatosak, és elképesztő mennyiségű Marvel-karakter irányítására van lehetőség, Pókembertől egészen Galaktuszig. A LEGO Marvel Super Heroes nem csak az egyik legjobb LEGO-játék, amivel valaha játszottunk, de az egyik legjobb szuperhősös program is, épp ezért nem csak a megrögzött rajongóknak ajánljuk, hanem mindenkinek!
