A múltkori számunkban épp azt vesézte kiváló kollégám, JohnBart, hogy milyen remek modok léteznek az ARMA2 alá, és különösen az új DayZ-t emelte ki, amely egy bámulatosan összetett, teljesen különálló univerzumot kínál, ráadásul ingyen. Ha most még azt is hozzáteszem, hogy létezik például egy II. világháborús modifikáció, partraszállással, rengeteg járművel, repülővel (igen, B-17-esek is vannak) Invasion 1944 címen, és az is ingyenes, akkor rögtön jöhet is a kérdés, hogy az Iron Front miben nyújt többet? 

Az Iron Front sok tekintetben az ARMA2 édes gyermeke, tehát a menü, az eligazítás, az irányítás, a kezelőfelület, de még a történetvezetés is megegyezik. Történetesen ugyanis a német és orosz oldalon felvonuló kampány 8-8 missziójának éppúgy az egyszerű katona – aki bravúrosan küzdi fel magát a ranglétrán – a főszereplője, mint ahogy a korábbi ARMA epizódokban, és az idő előrehaladtával itt is egyre komolyabb feladatok szakadnak a nyakunkba. Mindkét küldetéssorozat tréninggel indít, aztán szépen lassan az utcai harcok izgalmától, a bekerített német egység heroikus vergődéséig mindent felvonultat, sőt az óriási, nyitott frontszakaszok, szovjet tankcsaták izgalmát is reprodukálni kívánta – csak épp ehhez több kéne, mint egy világháború felidézése. De térjünk csak vissza a bevezetőben említett kérdésre, tehát ha pont úgy néz ki, mint egy mod, és speciel a kiindulási alap is egy mod volt – a Liberation 1941-45 nevezetű pakkról van szó –, akkor ez most mégis micsoda? Nos, szerintem fogadjuk el, hogy ez egy önállóan futtatható alkotás, amelyben a hozzáadott tartalom, plusz a feldolgozott téma feljogosítja a fejlesztőket a haszonszerzésre.

A kelet-európai Kánaán

A Bohemia Real Virtuality engine-jét nem kell bemutatni, vagy ha mégis, akkor elöljáróban jegyezzük fel, hogy ez egy nyitott, töltőképernyők nélküli világ, ahol nem ritkák a több száz négyzetkilométeres területek. Olyan pályákról beszélünk, amelyeken komplett városok, esetünkben még a híresebb épületek, pl. a Baraszov kastély is modellezve vannak, és körülöttük pedig falvak, erdők váltják egymást. Az egészet átjárja egyfajta kelet-európai életérzés, a vegetáció és a domborzat valóban olyan, mintha teszem azt a Bakonyban járnál. Az épületekbe be lehet menni, a környezet rombolható, és a napszakok realisztikusan váltják egymást. Ennek persze ára van, ami egyrészt a gépigényben mutatkozik meg, másrészt a textúrák néha a szemünk előtt materializálódnak, és bizony az aljnövényzet, valamint a fák most már a ronda kategóriát súrolják. Az Iron Front egyébként az ukrán és lengyel tájegységekkel (4 ilyen van, a legnagyobb Staszow 16*16 km, a legkisebb pedig Ivachev 1*1 km) azt a nyári-kora őszi momentumot ragadja meg, amikor a Királytigrisek először találkoztak a JSZ-2 szovjet nehéz-harckocsikkal. Az első jelentős fejlesztés ráadásul éppen a tankok sérülésmodellezését célozta meg, a lövedék ugyanis látszólag komoly sérülés nélkül is lepattanhat a páncélról, de eközben egy repesz akár a személyzet valamelyik tagját meg is ölheti, és ha a harcjármű egyik gyenge pontját sikerül eltrafálni, akkor jönnek az olyan látványelemek, amelyek még véletlenül sem látványosak. A leváló lánctalp, vagy a lángba boruló üzemanyag közül utóbbi a rondább, ám a csúnyakirálynő-versenyt a nagyobb űrméretű lövedékek által letépett, vagy mondjam inkább, hogy odébb tolt torony nyeri magasan.

Szimulációnak jó, de játéknak idegbaj

Az Iron Front már csak az ARMA-s alapok miatt is remek katonai szimuláció. A fegyverek működése, az irányzékok és a bakákra kiosztott felszerelés még mindig képes elhitetni, hogy eme harcmező és az igazi közt alig bakugrásnyi a távolság, ám sem az AI, sem a körítés – színészi játékot, dramaturgiát hírből sem ismerő felvezetők, a háttérhangok elnyomják az eligazítás szövegét, és az egészet béna animációk keretezik – nem ütik meg azt a mércét, amit elvárnánk. A küldetések megszerkesztése rendben van, szovjet harckocsizóként Stukák csapnak le rád, lesből támadó páncéltörő állások mindenütt, míg a német gyalogsággal az éjszakai bevetéstől a frontális rohamig mindent megtapasztalhatsz. Dörögnek az ágyuk, a levegőben vadászgépek zúgnak át feletted, de szinte minden küldetésbe belerondít valami, beakad egy script, teszem azt az elfoglalt halftrack után bejátszás jönne, de nem jön, vagy az AI hozza a szokásos formáját. Amúgy ha nem akarsz idegrángást kapni, akkor olyan járművet soha ne kormányozzon a gépi intelligencia, amiben benne ülsz, és főleg ne a térképen jelöld ki az útvonalat, mert egy útszéli roncsot is csak tizennyolc Y fordulóval tud a gépi rutin leküzdeni. Az AI mélyrepülése ezzel még nem ért véget, az esetek többségében ugyanis úgy nyiffansz ki, hogy örök rejtély marad ki lőtt rád, máskor pedig a városokban és kiépített állásokban fix helyen várakozó katonákat minden válaszreakció nélkül lövöd halomra. 

A multiplayer felé véve az irányt, azonban vannak biztató jelek, mint például a Blitzkrieg játékmód, amely egy védekező és egy támadó csapatra épül, és nagyjából úgy, mint a Battlefieldben itt is a szektorokat kell elfoglalni egymás után. A Tank only pályákat szintén öröm megközelíteni, gyakorlatilag ez az a pont, ahol azt érzed, hogy tényleg II. világháborús élményt kaptál. A Capture and Hold, Evo, Domination témából is van elegendő, ám közben az egész többjátékos rendszer mégis pokoli lassan akar megszületni, hol laggol, hol lefagy, hol nem akar csatlakozni, és rengeteg a bug. A hibák méretét érzékelendő, például a kézi páncéltörő sokáig nem is sebezte a tankot, és a kiadás után néhány napig egy kliensoldalon bekövetkező fagyás (és ebből elég sok volt/van) magával rántotta a dedikált szervert. Hozzáteszem, hogy a 2. világháborús téma sokakat bevonzott ide úgy, hogy fogalmuk sem volt a nehézségekről (pl. a nem túl egyszerű irányításról), no meg itt szembesülnek először az óriási tereppel, és bizony, ha 16-32 ember csak úgy elindul világgá, aztán össze-vissza üvöltözik, az nagyon hamar elkaparja még a maradék játékélményt is.

Van mindenből ami, gurul, gördül vagy repül

A hozzáadott érték, értsd a tankok, repülők, gyalogság és szállítójárművek alkotta halmaz nem is annyira a méretével, mint inkább a kidolgozottságával tűnik ki. Repülőből például csak 2-2 van, Stuka, Fw-190, Pe-2 és P-39 Aircobra, páncélosokból pedig 4-4 darab. Utóbbiaknál a nehéztank mellé jutott a közepes osztályból is (Párduc, Pz IVH és kétfajta T-34), illetve mindkét oldal kapott egy-egy darab rohamlöveget. A löveg kategória érdekessége, hogy a tüzérségi eszközt nemcsak, hogy odébb lehet tolni, és lőirányba állítani, de akár vontatható is (mondjuk, piszok rondán fest, ahogy a teherautó mögött pattog, de a funkció jó). A járműpark egyébként nagyon szép, szinte érezni a gépzsír szagát, van rugózás, és a különböző nézetek, irányzékok is nagyon jók. A személyzetből pont annyi fér egy tankba, csapatszállítóba, amennyi a nagykönyvben meg van írva, és pontosan annyit látnak a szélvédőn, kémlelőnyíláson, parancsnoki kupolából kinézve, mint amennyit 68 évvel ezelőtt a német és orosz katonák.

Az igazság odaát van

Az Iron Front jobb, mint egy mod, minőségben, játékmódokban mindenképp, ám a 8-8 egyjátékos küldetés, plusz a 3 különálló scenario (utóbbiak tényleg csak nyúlfarknyiak) perpillanat nem éri meg azt a pénzt, amit elkérnek érte. Multiban pedig komoly konkurenciával néz farkasszemet, vegyük csak a Red Orchestra 2-t, ami épp most kezdi kiforrni magát, szóval, akiben megvan a kellő türelem, és komoly vágyat érez a végtelennek tűnő pályák, valamint a II. világháborús harceszközök nyújtotta halmaz iránt az csillapodjon le, várja meg a nagyobb steames leárazásokat, aztán hajrá! Addig talán ki is foltozzák rendesen…