Nagy gondban vagyunk az olyan játékok értékelésével, mint a Forma 1 2013.Egyfelől nyilvánvalóan örülünk, hogy egyáltalán létezik a sorozat, hiszen így évről évre megkaphatjuk a száguldó cirkusz virtuális mását, az egyes pályáktól egészen a pilóták alsógatyájáig mindent licencelve, rengeteg játékmóddal és tartalmas online versenyopciókkal megtámogatva. Másfelől mégis kicsit keserű marad a szánk íze a végeredmény láttán, és ez annak ellenére így van, hogy érződik a fejlesztők igyekezete, hogy kiadásról kiadásra csiszoljanak valamit a játékon. De a konstans hibák, a hangzatos, ám végül csalódást keltő újítások, a logikátlan fejlesztési irányok sajnos mind-mind a rossz érzést erősítik a szériával kapcsolatban. És ez a képlet bármily fájó, de 2013-ban sem változott.
A jövőre remélhetőleg már PC-n is nextgen minőségű Forma 1 előtt így le kell nyelnünk még ezt az idei epizódot, ami kicsit olyan, mint a leányzó a híres magyar népmesében: hoz is ajándékot, meg nem is. Egyfelől olyan ígéretes opciókkal kecsegtet, mint a nagyon várt Klasszikus versenyzési mód, a változatos kihívásokat rejtő Scenario, vagy éppen a továbbfejlesztett Young Driver Test, ám végül mégis az az érzésünk támad, hogy bizony a tavalyi játékot kaptuk meg ismét, csak éppen szépen újrafényezve és felmatricázva.
Másképp ugyanaz
Gondolom, sokat ragozni nem kell, minden licenc a helyén van ezúttal is, az istálló- és pilótafelállások, a módosult versenyszabályok, és természetesen az összes létező futam a valóságnak megfelelően, aktualizálva került bele a játékba. Emellett a játékfelfogás is maradt a jó öreg, széles rétegeknek szóló arany középutas megoldás, vagyis alapvetően egy könnyedén elsajátítható arcade játékmenetet kapunk, amit azután tengernyi beállítási lehetőséggel lehet bonyolítani és cifrázni, hogy mindinkább szimulátorszerű kihívással találkozhassunk az aszfaltcsíkokon. Idén a vezetési modell konfigurálása nem sikerült túl fényesen, ugyanis az autók a finom mozdulatokra is idegesen reagálnak, meg-megcsúsznak, megpördülnek a pályán, ami egy idő után még könnyű fokozaton is alapos izzadásra és koncentrálásra kényszeríti az embert. Elég egy rossz mozdulat, és máris a kavicságyban találjuk magunkat, ahonnan visszatérve már szinte kizárt, hogy becsületes helyezést tudjunk kiverekedni magunknak a mezőnyben. Apropó mezőny, a mesterséges intelligencia csak minimális javulást mutat: gépi ellenfeleink már nem fékeznek indokolatlanul korán az egyes kanyarokban, illetőleg nem rongyolnak belénk hátulról, ha mi tesszük ugyanezt, ám cserébe pofátlanabbak, mint valaha. Az MI szinte maximális sebességgel és minimális hibával vezeti végig a futamokat, és látszólag a gumik állapota sem izgatja különösebben, pedig az enyhén szólva is irreális kopási modellel azért meggyűlhet a baja még a legprofibb versenyzőknek is.
Az egyensúly tehát több tekintetben sem ideális, de legalább a körítésre nem lehet panaszunk. Bár még mindig a kopottas EGO motor duruzsol a korrekt látványvilág mögött, azért a polírozás jót tett a grafikának, jó pár új animációval, kiemelkedően szép fényhatásokkal, részletgazdag tájakkal és precízen kidolgozott autómodellekkel találkozunk a játékban. Mindezt jól egészíti ki a felújított hangszekció, a motor- és egyéb hangok egészen fület gyönyörködtetően reálisak, már csak az kellene, hogy a csapat rádióbeszélgetései ne legyenek dögunalmasan önismétlőek.
Zöldfülűtől a legendáig
Ami a játékmódokat illeti, itt már szembetűnőbb változások várnak ránk. Az intró betöltését követően rögvest a tavaly megismert, és idén kibővített Young Driver Test játékmódban találjuk magunkat, ahol tapasztalatlan sofőrként egyből egy bivaly jármű volánja mögé pattanhatunk, hogy a Tutorial opciónak is beillő tesztek során megismerkedhessünk az alapvető irányítással. Az atmoszféra azonnal magával ragadja az embert, ahogyan besétálunk a paddockba, majd a sisakot a fejünkbe nyomva beszállunk egy több mint 1000 lóerős gépbe, miközben körülöttünk a technikusok sürögnek-forognak, a csapatfőnök pedig igyekszik felkészíteni minket a ránk váró feladatokra. Nos, ez tényleg bizsergető élmény – persze csak elsőre, mert bármilyen hangulatos is az egyszerű tesztfeladatokat felvonultató YDT, nem túl hosszú életű.
A tetszetős főmenübe érve azért további újdonsággal is szembesülünk a szokásos ötszezonos karriermód és a versenyhétvégéket felvonultató Grand Prix menüpont mellett. Az egyik leginkább várt természetesen a klasszikus éra autóit és pályáit felvonultató Classic versenymód. Itt olyan csodák volánjai mögé ülhetünk, mint az 1980-as Williams FW07B vagy az 1996-os Ferrari F310, és olyan pilóták bőrébe bújhatunk, mint Gerhard Berger vagy éppen Nelson Piquet. A Classic mód azonban több jópofa múltidézésnél, amit az jelez leginkább, hogyha nem is teljesen különböző, de azért érezhetően más vezetési modellel találkozunk benne. Nincs KERS, nincs DRS, és sokkal inkább az ösztöneinkre és a vezetési tudományunkra van bízva, hogy a túlszabályozott mai F1-es csúcsgépek után miként tartjuk a makrancos lóerőket az ideális íven. Hogy azért ne lehessünk teljesen elégedettek, a Codemasters arcpirítóan kevés tartalmat pakolt be ide, hiszen összesen négy pálya, három csapat (Ferrari, Lotus, Williams) és pár kipróbálható autó és pilóta képviseli az egész opciót (és már a Classic Editionről beszélünk), ráadásul karriert itt nem is kezdhetünk, csak Grand Prix, Time Trial és Time Attack módban repeszthetünk. Valószínűleg a későbbiekben majd bővülnek ezek a lehetőségek, de ez így egyelőre csak apró, és meglehetősen szemtelen ízelítőnek tűnik.
A tavalyi világbajnokverésre kiélezett Champions opció továbbfejlesztése, a Scenario mód is hasonlóképpen felemásra sikeredett. A mind a Karrier módban, mind pedig a Klasszikus versenyben megtalálható lehetőség különböző kihívásokat rejt. Éles versenyhelyzetek egész sorában kell helytállnunk, ami elsőre talán izgalmasan hangzik, azonban a fejlesztőknek nem sikerült kihasználni a benne rejlő hatalmas potenciált. A kihívások bár nehezek, de meglehetősen egysíkúak, általában kimerülnek abban, hogy végezz az első helyen vagy a dobogón a futam végén. Sajnos a Klasszikus kategóriában versenyezve nem a Forma 1 emlékezetes pillanatait élhetjük újra, hanem teljesen random módon megkreált eseményeket, néhány szituációban pedig a Forma 1-ben jártasak kiszúrják majd azt is, hogy a történelmi hűség sem szerepelt a szempontok között (Mansell például sosem volt David Coulthard pilótatársa, ahogyan Fittipaldi sem vezette az 1986-os Team Lotus 98T-t). Ez azért jelentősen levon a játékmód élvezeti értékéből, főként a fanatikusok szemében, mert egyelőre hiányzik az eredetiség és a hívó szó, hogy tényleg izgalmas legyen a Scenario opció.
Ami jó hír azonban, hogy a multi még mindig az egyik legerősebb része a játéknak, hiszen a többjátékos versengés szinte minden formája támogatott: az offline osztott képernyőtől kezdve a System Linken át egészen a 16 fős online futamokig mindent kipróbálhatunk, sőt, játszhatunk teljes kooperatív karriert, de akár egy F1-es csapatot is menedzselhetünk a cimboráinkkal. És akkor még a ranglistákat, baráti versengéseket, megdönteni való rekordokat felvonultató RaceNet integrációról nem is szóltunk. No és persze arról sem, hogy mindehhez már online pass sem szükségeltetik, vagyis nem kell aktiváló kódot beütnünk ahhoz, hogy élvezhessük a játék multiplayer módját.
Mindent egybevéve a Codemasters alkotása idén egy kissé a rajtrácson ragadt, és a kiadónak ideje belátnia, hogy minimális fejlesztésektől, licencektől és némi nosztalgiától még nem feltétlenül válik eladhatóvá egy játék. Michael Schumacher ide, Sebastian Vettel oda, ennél lényegesen több kell, hogy a már említett lécet átvigye végre az F1 széria.
