Tegnap már lerántottuk a leplet a Sony új konzoljáról, a PS5-ről, most pedig ideje bemutatni a héten megjelent vetélytársat, avagy a Microsoft istállójából elővágtató Xbox Series-t, azon belül is az erősebb X-változatot, ami hozzánk került és amiért nagy köszönet a hazai képviseletnek. Első körben muszáj megjegyezni, hogy kifejezetten pozitívnak látom az újgenerációs irányt, amiben mindkét gyártó kivette a részét, méghozzá két eltérő úton járva. Elvégre míg korábban a Sony és a Microsoft leginkább az exkluzívok frontvonalán csatázott, ezt a háborút végül áttolták a szolgáltatások irányába, ami a friss megjelenésekkel válik leginkább egyértelművé. Mert bizony alapesetben az Xbox Series S maximum sereghajtó lehetne, a Series X pedig akár a mezőny élére is kerülhetne, addig a pozíciók most nem ennyire egyértelműek, a jó üzletpolitika pedig még számos meglepetést okozhat.
Letisztult formák
Ahogyan a PS5-nél, először itt is a kibontást és a doboz tartalmát vegyük előre, ami egyébként pont olyan, mint maga a hardver. A megszokott dizájnvilágú zöld dobozban, a masina maga igényesen és mutatósan lett becsomagolva, méghozzá abszolút biztonságosan, ilyen téren nálam a MS vezet. A konzol és a szükséges papírok mellett egy tápkábel, egy HDMI és a kontroller kapott helyet, ami azonban továbbra sem aksis, hanem a normál ceruzaelemes (2 darab kell hozzá, ez is a csomag része) megoldással került a dobozba, pont mint a 22 ezer forintért külön megvásárolható, hivatalos MS kontroller. Bár sokan mondják, hogy nincs ezzel semmi gond, azért ettől a megoldástól egy 180 000 forintos készüléknél nem őszinte a mosolyom, és szerintem egy cserélhető/kivehető aksival mindenképpen jobban jártunk volna, valamint ez egy igényesebb és tartósabb megoldás is lenne.
Maga a gép (ismételten) szerintem nagyon mutatós a letisztult formavilággal, ilyen téren amúgy az S-nek sem kell szégyenkeznie. A nem túl nagy, nem is apró Series X tökéletesen mutat a tévé mellett, lényegében olyan, mint egy hangfal. De kialakítása miatt, ha esetleg nem szeretnénk otthon lebukni, hogy a közös költségvetésből ekkora összeget szórtunk el “mármegintegykonzolra”, akkor akár egy virágcserepet is rá tehetünk, ezzel leplezve vásárlásunkat. Szóval nekem tetszik a külső, miközben a belső szinte semmit nem változott. Bekapcsolásnál a jól ismert hang fogad, sőt a régi felhasználókat a menürendszer látványvilága sem éri majd váratlanul, így nem kell attól félni, hogy elkeverednénk az opciók között. Régi profilt lehúzva itt is egyből megkapjuk a könyvtárunkat, aminél a visszafelé kompatibilitás szintén él, ahogy az újabb címeknél az upgrade is (egy méretes frissítéssel), továbbá ott a lehetőség a Gold-előfizetésnél a havi ingyenes játékok behúzására, amit a Game Pass tesz teljessé.
Nincs mivel játszani...
Mondhatjuk a bőség zavarában, hiszen egy Game Passre beruházva lényegében egész évben azzal játszunk, amivel csak akarunk, és ide a számos saját kiadás, az X360-as és One-os címek mellett jönnek az újgenerációs programok is, sőt most már az EA is beszállt a bizniszbe, avagy az Alice: Madness Returnstől és Shadows of the Damnedtől kezdve a Battlefrontig számos alkotással elüthetjük az időt. Na, de kit érdekelnek az újgenerációs élmények és lehetőségek, mikor Garcia ‘fuckin Hotspur indahouse, kérdem én…
Kompakt élmény mindenkinek
A Sony és a Microsoft egyelőre fej-fej mellett indított, más oldalról megközelítve az új generációt, ami nekem abszolút szimpatikus. Míg a PS5 az erőre, gyorsaságra és könnyű elérhetőségre (nem a boltokra és vásárolható készletekre gondolok), illetve az exkluzívokra összpontosított, addig a Microsoft utóbbiakat lecserélte a szolgáltatásra, amivel bármikor bármit játszhatunk egy masszív felhozatalból, méghozzá minimális havidíjért cserébe. A könyvtáramat átnézve egyből tanácstalanul álltam, hogy minek kezdjek neki, de a jó öreg Forza Horizon és a Gears meggyőzött, az eredmény pedig egyértelmű: a játékok, még a régebbiek is, pazarul festenek, sőt a megfelelő kijelző esetében akár 120Hz-es megjelenítésig is elmehetünk, ami azért elég komoly eredmény. Éppen úgy, ahogy a normál tévéken is stabil fps, a 4K és a ray tracing.
Ennek azonban ára van. Nem a hang vagy bármi más komoly negatívum képében, mert a Series X halk, éppen úgy, ahogy vetélytársa, hanem a tárhelyet figyelve, ami már most újgenerációs jellemző. Hiszen mindkét konzolon komoly adatmennyiség jön a játékokkal, így a nagyjából 800 gigányi méret gyorsan betelik, utána pedig jöhet a törölgetés. Ez az S esetében hatványozottan igaz, hiszen ott eleve a fele a jussunk, így egyszerre nem sok mindent tárolhatunk. Matekozni emiatt mindenképpen muszáj, de ez még mindig egy könnyedén vállalható feladat a jobb és teljesebb élményért.
Az Xbox új családtagja összességében tehát jól teljesít, ráadásul megadja a választás lehetőségét, amivel azokhoz is elhozhatja már idén karácsonykor az újgenerációs élményt, akiknek esetleg nem lenne pénzük a nagyobb testvérre. Problémával a tesztelés során nem találkoztam (a netre kikerült és még hihető meghibásodásokra gondolva biztos vannak kellemetlen esetek, de ezek attól még nem lesznek általános jellemzői a gépnek), a Series X pedig lényegében elvárásaimon felül teljesített. A tárhelyet kevésnek érzem, ahogy egy kevéske változtatás sem ártott volna (kontroller, felület), illetve személy szerint nem szeretem az elemes megoldást (gamepad), de ezeken túl nem nagyon tudok mibe belekötni. Remek belépőről van szó az új generációba, így mindenki az ízlése és elvárásai szerint dönthet. A gyártók megtették, amit lehetett.
