Smafu szaladt, és szaladt, ahogy csak lábai vinni bírták, aztán megállt. Izmos de fáradt ki lábainak jólesett az ingovány hűs iszapja. Lihegve vette a levegőt, csak állt egy helyben és gondolkodott. - Mit tettem? Hogy tehettem ezt? – nyögött fel, ahogy beléhasított a felismerés, mert lelki szemei előtt látta hogy a nagy háromlábú óriás épp átgázol a falun, eltaposva kunyhójukat. Félelmét leküzdötte aggályainak újonnan felbukkanó sokasága, és tudta meg kell mentenie a falut. Erre pedig csakis a Totem hatalmával képes. Izgalmában megnyalta szemeit, majd óvatosan cserkészve de azért a lehető leggyorsabban indult vissza a tóhoz. Ahogy közeledett, látta és nemsokára, már érezte is a fák közül felszálló sűrű fekete füstöt. Egy kisebb, alig tíz perce keletkezett tisztásra ért. A háromlábú óriás egy irdatlan, gyökerestül kidöntött fa alatt hevert összetörten. Attól nem mesze egy, másik hatalmas fa támasztó gyökerei között pedig az ember idegen feküdt. És ott volt mellette a Totem is. Smafu közelebb lopakodott és vad vágyakkal nézett végig az ő Szent Totemének elrablóján, valami mégis lenyugtatta és megfékezte benne a vágyat, hogy dárdájával néhányat bee ne bökjön. Az idegen aludt, kezei mellén összefonva. Smafu elég könnyű prédának gondolta volna, ha nem ebben a helyzetben lett volna, más alaklommal szemrebbenés nélkül leszúrta volna, hogy húsával ikráit laktassa jól de nem ma, mert ma a Totemet kellett visszaszereznie. A Totem ott volt tőle kétlépésnyire lassan a Murloc vadászoktól telhető legnagyobb óvatosságával indult meg felé. Lába alatt aztán hirtelen megreccsent valami mire az idegen egyből a fülét kezdte hegyezni. A Murloc mozdulatlanná merevedett, ám nem történt semmi az idegen ellazult és aludt tovább. Óvatosan felemelte a recsegő izét, és akkor látta, hogy ez bizony az idegen binoklija (szemüveg) volt. Az egyik lencse szilánkokra törve esett ki a keretből, míg a másik pókhálószerűen be volt repedezve, és csak az Isteni, na meg az Optikusi gondviselés tartotta egyben. A Murlocot ez teljesen elbűvölte de mivel hasztalannak találta, inkább eldobta. Felkapva a Totemet nem törődve a zajjal egyenesen visszanyargalt a főnők udvarára. Ott felültette az áldozati oltárra, majd letérdelt elibe és hadarva kezdett magyarázni a falusiaknak, akik mind elhátráltak néhány lépést. Mikor Smafu megnevezte a Totemet, a Sámán jött elő és kezében egy faragott pálcára kötözött bojtot hozott. Néhányszor megcsapkodta vele a szerkezetet, mire annak zümmögése hangosabb búgássá erősödött, fején szétnyílt a korona. Néhány harcos, mint a villám közel három tucat kékes színű labdacsot hajított a Gravy Gun felé. Mindenki teljes ámulatára ezek azonban megálltak majd keringeni kezdtek a Totem körül. Kettő összeütközött, és Ametiszt színű láng lobbant fel ez elnyelte a többit is és immár az egész Totem maga volt egy Lila tűzzel égő golyó. A falu aparaja-nagyja térdre borult és sűrű kántáló fohászkodások közepette esedezett bocsánatért. A tűzgolyó kialudt és a Totem úgy látszik megbocsátott, koronája ismét összecsukódott. A Sámán, aki a legelmésebb tudora volt a törzsnek, megállapította, hogy a Totem alszik, és mint a legnagyobb tudor tudni vélte, hogy egy Murloc üres hassal nem tud aludni, és ha egy Murloc nem tud, akkor a Murlocok istene sem tud. Ekképpen pedig hamarosan a neki kijáró tisztelettel hódoltak a Szent Tárgy előtt. Ott állt Gordon Freeman Gruvy Gunja a Murloc falu közepén, az oltárkövön, harci festésekkel megfestve vörös madártollakkal ékes köntösben. Előtte széles leveleken felszolgált ételek, ajándékok (a főnöké egy megnyúzott farkas volt), és virágok. Mindemellett gondoskodtak arról is, hogy a gyomra tele legyen, és egyebek közt feltört háromnapos kányatojással, keszeg ikrával és néhány kövér lárvával tömték meg a fegyver belsejét…