OFF: Figyelem!!! Kiestünk a ritmusból! Tessék ezt szép hosszú, és kellően pihentagyú folytatásokkal orvosolni! Vissza kell szereznünk a rutinunkat ez után a pár napos szünet után. ON
...amikor találkoztak...Nem, nem vele...Nem, még csak Britney Spearsszel sem...ÁHHH!!! Nem is Brad Pittel, nem elég nagy a keret...Ismétlem, nem egy szupersztárral találkoztak, mert arra nem volt elég pénz...Na jó, elmondom...Találkoztak a lovagokkal akik azt mondják: Ni!...

azért nagy részét próbálom improvizálni... csak a vers miatt írtam... azért Gründolf karaktere elég jó, őt azért még szeretném viszontlátni

Nem annyira szar... de ne idézd be kérlek az egész Gyűrűkúrát... jó az meg vicces is de ha saját kútfőből dolgozol sokkal jobb dolgokat lehet írni. Sajnos lehet hogy egész hétvégén és még jövőhéten sem fogok tudni írni, mert a jó öreg universitas húsdarálója pörög és forog és trancsírozza maj kolbászba tölti azokat akik nem tanulnak....

Fúúú tényleg ennyire szar lett, hogy nem lehet rá folytatást írni ?!

Gordon, Uriel, és Smafu a hűvösön csücsültek. A trollok vallomásai közt nem volt amit enyhitő körülményként ki lehetett volna emelni. Az ügyvédjük (egy 160 cm-es meglepően széles vállú kazuár) lelépett Hawaii-ra. Hőseink sorsa menthetetlennek látszott.
Ám ekkor ajtó nyílt, és az egyik foglár (2m magas kétajtós szekrény mahagóniból) fanyarú arccal elengedte őket. Épp meghallották, ahogy a hadnagy, aki az őrszobán volt ügyeletes, éppen azt mondja valakinek:
-Jól van, jól van öreg barátom, hát persze már kint is vannak...
A következő pillanatban Gründolf, az idős mágus lépett ki az ajtón vakítóan fehér Sztálin-zubbonyában.
-Ááá, szevasztok! Szervusz Smafu- itt grimaszolt.
Paroláztak, majd újra a mágus kezdett dumálni:
-Hát tudjátok, megváltoztam. Még hatalmasabb lettem, és számos nagy ellenséggel küzdöttem meg, míg ideértem, gondoltam ugyanis, hogy kell valaki, aki kihúz a sza... pácból. Hallottam a trollokról is, hja az kínos eset. Szerencsére a hadnagy ismerős volt. Egyszer kihúztam egy kényes ügyből.
-Tényleg?-kérdezte Smafu, mint egyetlen aki ismerte valamennyire Gründolfot, és mivel ismerte, tudta mekkora simlis az öreg. - Te?
-Ja. Volt benne pár transszexuális kobold, akivel a csávó... khm, kapcsolatba keveredett.
Gondolom ti is valami világmegváltó küldetésen vagytok?-kezdett faggatózni az öreg.
-Hát nem...-mondta Smafu.
-Na jó azért egy ideig veletek tartok, hátha egy ilyen öreg, aki egy pakli kártyából 5 ászt elő tud húzni, a segítségetekre lehet. Ja nem kell valami kitűző? Tvelf rúnák, tuti cucc. Én terjesztem.
Uriel, és Gordon már éppen nyúltak volna egy fényesen világító "Hajnalig csókolj bébi!" feliratú kitűzőért, ám Smafu gyorsan elhúzta őket. Ismerte ő jól a mágust. Az egész duma a megváltozásáról nyilvánvaló kamu volt, mi több, eltűnt Smafu órája is. De hát jól van, a világot meg kell menteni, és ahhoz jól jön egy mágus....

Megjelentek A JOGVÉDŐK!!!!!!!
A troll főnököt azonnal fölkapták, elvitték a közelből, majd beperelték Gordont, Smafut és Uriel-t, amiért ártatlan trollokat és goblinokat mészároltak le. A troll főnök készségesen tanúskodott a bíróságon ellenük. Hőseink a lehető legkellemtlenebb helyzetben találták magukat...

Off: nem vészes így akár egymás folytatásának is beillik, különben is trollok elég labilisak érzelmileg és értelmileg hangulatilag is. Mindkettőtöké jó! Ellenben az enyém kb siralmas, nemtudom valahogy nem volt ihletem és csak írtam ahogy jött.

OFF:tudom, semmi nem történt.

Ez kellemetlen... bigbone előbb fejezte be a történetét mint én. Én akkor még írtam, így nem vettem észre. Rajtatok áll, hogy melyiket folytatjátok.

A troll főnök elöször nem volt velük ellenséges, mitöbb még csak ugyet sem vetett az ütött-kopott csapatra.
-Micsoda egy mogorva fráter!-jegyezte meg magának Uriel császár alig hallhatóan.
Balszerencséjére a troll tudott szajról olvasni. Még nagyobb balszerencséjükre rosszul. Ő úgy értelmezte a mondatot, hogy a császár a mellette ülő felesgére tett kimondhatatlan megjegyzéseket. Na erre nagyon bedühödött.
-Hé te puccos tata!-ordította. Szidod a nejem?! Azt csak én tehetem! WÁÁÁAAAÚÚÚÁÁÁHHH!-ezzzel a kijáltással hívta a főnök a többi trollt is.
Gordon és Smafu először nem egészen értették, hogy milyen nőröl beszél a troll, mert csak akkor vették észre mikor megmozdult. Ugyanis kő-troll volt a lelkem és messziről (meg közelről is) egy idomtalan cseppkőnek látszott. Mindenesetre kedvenc profunk nem ért rá többet ezen gondolkodni, hiszen pillanatok alatt egy népes trolltörzs állta őket körbe.
Urile jó szokása serint sírva fakadt. Smafu éppen nekiugrani készült a legközelebbi trollnak, Gordon pedig megpróbálta kibeszélni magát.
-ŐŐ..uraim! Talán megtudjuk beszélni a helyzetet értelmes emb..izé lények módjára. Ajálhatnánk-e estleg valamit szabadságunkért?
A troll főnök erre már felkapta a fejét. Majd egy kézmozdulattal elcsitította az örjöngő hordát.
-Hmm..emberfajzat! Add nekünk a puccos öreg összes holmiját! És az öreg kérjen bocsánatot!
Na erre már az eddig hisztérikusan zokogó Uriel is felkapta a fejét.
-Hogy én, Tamriel császára belemenjek egy alkuba? Inkább öljétek meg őket mind!
Smafu erre a mondatra igencsak bólogatott, és már épp letámadta volna az egyiket, mikor Gordon megszólalt.
-Na ide figyelj te hisztérikus kis nyálgombóc! Inkább örülnél annak, hogy mementettük a semmire kellő kis életedet! Vetkőzz!!!!
Uriel feléhúzott orrokkal rázta a fejét. Gordon erre elővette a pisztolyát..
-Vetkőzz!!!!
Na ez már hatott Uriel elkezdett vetkőzni csak a gatyája maradt rajta. Gordon mindet átadta a troll főnöknek.
-Kérjen is bocsánatot a feleségemtől!-mondta a troll.
Uriel viszolyogva bár, de bocsánatot kért. Pontosabban kért volna, mert a troll nőt már megint elnézte, és egy igazi cseppkőtöl kért bocsánatot.
Na ezt a trollok már nem tűrhették és rájuk támadtak.....

Smafu, Gordon és Uriel (akire az első kettő egy patakban talált rá lent a völgy aljában, miközben egyre csak azt mondogatta nem vagyok Martin... nemvagyok Martin...) tovább mentek éjszaka volt, denem pihenhettek meg, hiszen a környék veszélyes volt, ezen a területen ugyanis, a sivár bazalt fennsík volt, a Dagor Ngaterah, ahol félelmes szörnyek tenyésztek, Smafu félt: tompa zöldes fényben égő szemével fürkészte a látszólag mozdulatlan fnnessíkot, Gordon egy hínártól és moszatoktól nyálkás tavacskát fürkészetnémi halvacsora reményében, ami Urielt illeti ő szimplán csak várt. Fiygelemmel kísérte Gordon tevékenységét és legfelsőbb császári bölcsességével igyekezett oktatni a szemüveges halászt... Gordonnak már, igencsak kezdett elege lenni az öregből...
- ha esetleg fenséged hajlandó lenne segíteni, talán hamarabb fognánk meg a vacsorát
- miket beszél? Én nem nyúlok bele abba a pocsolyába. Még elkoszolódnak a gyűrűim és a karpereceim.
- Ide figyelj öreg! vagy ide jösz és segítesz vagy megeheted a gyűrűidet, mert én nem osztozok a magamén.

Smafu is visszakuszott a gyökerek közé ahol a társaság meghúzta magát.
- Odakint nincs mozgás - jelentette - de még várnunk kell néány órát, mert a hold még magasan jár. Van már vacsora?
- Még nincs.- felelte kurtán Gordon - nem is tudom hogy vannak e itt egyátalán halak.
- Vannak ebben biztos vagyok, szép nagyok, érzem az illatukat.
- Igazán segíthetnél, Császárom maga pedig tartsa a szemét a fennsíkon nem akarom hogy meglepjenek.
- Nem hiszem hogy rajtunk ütnének...
- Azt mondtam lóduljon! De még ma.
- Velem így nem beszélhet senki, én Tamriel császára vagyok.
- Ha nem tetszik akkor legalább hozzon vizet, ennek a tónak a vize nem iható az biztos, fenntebb a partmellett beletorkollik egy patak, úgyhogy ha lesszíves kapkodja a császári csülkeit és töltse meg a kulacsokat.

Uriel nagy dohogva elindult, és jó fél óra múlva tért csak vissza. Smafu már egy ideje benne állt a vízbe, és dárdáját feje fölé emelve várt. Uriel már épp készült megjegyzéseket tenni, de Gordon leintette és ekkor Smafu lesújtott. A dárda belecsapodott a vízbe és Smafu nemsokára valami irdatlan nagy irdatlan randa halat emelt ki. nem is fogai, agyarai voltak és nagy feje, viszont izmos és széles a teste.

Smafu egyszerűen csak kihajította a part irányába, és mit ad isten egyenesen Uriel, kezei közé. A császár elsápadt, és a vér is kiszaladt az arcából ahogy sikeresen elkapta a ficánkoló fenevadot és a kopoltyúi alá benyúlva igyekezte minél távolabb tartani magától a csattogó álkapcsokat. Már majdnem elsírta magát félelmében, mikor Gordon mellé lépett és piztolyával fejbe lőtte az állatot.

Uriel ekkor elejtette a halat és úgy megijedt hogy elsírta magát, Smafu ténylegesen reszketett és most sziszegve morogva mustrálta Gordont az egyik közeli fa alsóbb ágáról.

- Bocsánat! - rebegte Gordon, mert csak most tudatosult benne hogy mind Urielnek, mind Smafunak bizonyára idegen, és ijesztő dolog a pisztoly dördülés.

Végül mindannyian lecsillapodtak, és letelepdtek megvacsorázni, randa kinézete ellenére a halnak igencsak finom íze volt. Főleg úgy hogy Gordon, a fejadagokhoz mellékelt és eddig megmaradt apró sós zacsekok tartalmát is megosztotta. A fehér tengerisó pompásan megízesítette a halat, amiért a többiek hajlandóak voltak szemet hunyni a pisztolyos malőr miatt.

Hajnali fél három körül járhatott, mikor a kis csapat neki vágot a fennsíknak, napkelte előtt egy szűk hasadékban vertek tanyát és végre jól kipihenhették magukat. Mélyre másztak és egyszer csak egy tágas sziklabarlangba jutottak, ahol balszerencséjükre már várt rájuk egy 99 éves troll főnök.

Útközben még át kellett vágniuk a Szörnyerdőn. Hosszú ideig nem találkoztak senkivel, de hirtelen fényt láttak. Odasiettek, azt hitték, hogy egy 5*-os panzió, de kiderült, hogy csak Gründolf, a kiöregedett hamiskártyás mágus ősi pókerasztalát találták meg. A varázsló mindenféle lényt megtaníott cinkelt kártyával pókerezni. Mindenféle szörnyeteg akart a mágustól tanulni: volt itt pár veszett, nyáladzó goblin, vámpírok fehér nyakkendőben, Flatline, és hátrébb az Operaház fantomja szürcsölt egy koktélt Asmodeus az Ördögök Királya társaságában. Épp a goblinok voltak soron. Gründolf, ahogy meglátta Smafut és társát elmormogott egy csendes "franc"-ot, majd kevésbé derűs arccal fordult Smafu és Martin felé:
-Hozott ami hozott!
-Hé, Gründolf, már meg se ismersz? Én vagyok az Smafu! Öreg Barátod!
A mágus arcán vegytiszta undor suhant át.
-Háát persze öregem... Mit keresel itt? Múltkor is valami bóvli Gyűrűt akartatok rámsózni azzal Frodó haveroddal...
Közben egy goblin kihúzott egy üvegcsét Gründolf Sztálin-zubbonyának felső zsebéből, és lehúzta tartalmát. Ettől akkorát böfögött, hogy beleremegett az erdő.
-Féld haragomat!!!- szólt a mágus és kezében 5 ász jelent meg....

Gordon eközben elég szomorú körülmények között tengődött. Miközben Samfu a hupikék minimanókkal vacakolt, őt átadták a Combinónak...izé...Combine-nak. Azóta csücsült egy sötét zárkában, várva a napot, amikor kivezetik a vesztőhelyre, és eldördül a végzetes sortűz...Ilyen depressziós gondolatok keringtek az agyában, mikor hirtelen megcsörrent a mobilja. (Hogy kerül hozzá mobil? Miért nem vették el tőle a börtönben? Miért nem veszik észre, hogy telefonálgat? Ezt csak a dramaturg tudná megmondani...) A vonal végén Smafu volt:
-Helló, Gordon, képzeld találkoztam U...bocs, Martinnal, aki at mondta segít megmenteni a világot!
-Örülök. De engem mikor mentetek meg? Most épp a Combine börtönében vagyok, és várom a kivégzés napját...
-#{}&@{}@&{#@@{!!! Gordon,azonnal megyünk érted!!! Veled úgyis könnyebb lesz megmenteni a világot a Hupikék Minimanóktól...
-Hupikék Minimanók???!!!!
-Hosszú történet, majd ha megmentettünk, elmondom...
-Jó, csak a megmentés után még el kéne menni az atombiztosan őrzött raktárba, ott van a Gravy Gun meg minden egyéb cuccom...
-Oké, majd oda is elruccanunk...
Így Smafu és U...bocs, Martin elindultak a Combine főhadiszállásra kimenteni Gordon-t a Combinó...Ááhhh!!!...Combine markaiból....

A többieknek nem kellett ezt többszö mondani: futásnak eredtek. Hirtelen megnyílt előttük 1 dimenziókapu.Nem tudták ki , miért, és hogy nyithatta meg.
- Mennyünk be!!!-zihálta Smafu-Lécciii!
Gordon felmérte a terepet, látott valamit a távolban. Valami nagyot Sárgát és Szőröset. Megfogta Smafut és átugrottak a kapun. A világ hirtelen forogni kezdett körülöttük. Nem hallották, viszont látták egymást ami egy kicsit megnyugtatta őket.
Megérkeztek! Smafunek egyből ismerős lett a hely csak nem tudta hogy honnan. Egy mocsár mellett álltak jobboldalt és mögöttük a mocsár, baloldalt és előttük pedig erdőség volt. Az erdőből segély kérő kiáltások hangzottak.
- Bemenyjünk?- kérdezte Smafu
- És ha csapda?- válaszolta Gordon.
De nem csak 1 valaki kiáltott segtségér, többen lehetnek bajban. A kiáltozások végül sikításba, halálhörgésbe mentek át. Hőseink bevetették magukat a dzsungelbe és egy városba kerültek. Ott 5 faent mészárolta az embereket. Gordon meglátott egy lányt, egyből megtetszett neki gyorsan elé ugrott, és elrántotta egy ent ütése elől. ÉS futottak vitte el messzire.
Na de megint hol van Smafu? Őt az entek elvitték, mert Smafu nem támadta meg őket. Elvitték a Központjukba. Smafu megkérdezte hogy miért támadták meg a falvacskát.
Az entek mondták hogy az óriási olaj, benzin, sav tócsáról is ők tehetnek.
- De hol van az a tócsa?-kérdezte Smafu
Elmodták. Smafu egyből ráismert hogy az csakis az a mocsár lesz ahova érkeztek. (Még jó hogy nem mentünk át rajta) gondolta magában.
Az entek tovább magyaráztak neki. Ki derült az is hogy a falu lakói NEM emberek, csak NAPfényben ám éjszaka irtózatos szörnyeteggé változnak. Smafunak hirtelen eszébe jutott h Gordon elszaladt az 1ik olyan lénnyel.

Aminek robaja szinte szétfeszítette a falakat az évszázados, néma, halott csend után... Gordon, Smafu és Septim átléptek a kapun... A túloldalon csodás napsütés volt...Élvezettel szívták be a friss, élettel teli levegőt a kazamaták dohos, fullasztó légköre után...Teljesen felszabadultnak érezték magukat, mintha már senki és emmi nem gátolhatná meg a boldogságukat...Ekkor zajt hallottak a fák mögül...
DUMM...DUMM...DUMM...
És akkor...felhangzott az


...Már tudták, minek a döngő lépteit hallották...Üvöltve kezdtek rohanni, miközben mögöttük hangosakat nyikordulva roppantak össze a fák az AT-AT lépegető mindent letaroló léptei alatt...

OFF:
THX....De most akkor folytassuk a storyt.

Off:
hobeeKiller

Nem tudom egyesek mért nem tudják megérteni hogy nem öljük meg a főszereplőket?

Gordon és Smafu legnagyobb megrökönyödésére a támadók egy szempillantás alatt eltüntek. Gordon odafutott Septimhez és közelebb hajolt hozzá, hogy halja mit mond.
-Hát fiúk..pedig már majdnem kijutottunk-nyögte alig hallhatóan.
Gordo kétségbeesve nézett rá. Ő mégis csak a tudományok doktora! Gyógyításhaz nem ért...Eközben odaért Smafu is, aki eddig a fejét vakarászta.
-Mégis mi a frászt csináltál eddig?-förmedt rá Smafura Gordon.
Válaszképp Smafu egy jó adag korpát mutatott, amit összekevert valami ragacsos anyaggal. Gordon nem tudta, hogy honnan szedte az anyagot, de jobbnak látta nem megkérdezni. Eközben Smafu ezt a furcsa ragacsot belekente Septim császár sebébe, aki mintha új életere kelt volna. Hálából, hogy megmentette, Smafunak adta a királyi amulettet. Ő egy darabig nézegette, mejd rájött, hogy az amulett hegyesebb és keményebb is mint a dárdája hegye. Gyorsan kicserélte. Feltupírozott fegyverével már szét tudta verni a verem ajtaját....

- Ravenholm óta gyűlölöm ezeket a nyavalyás dögöket - vakkantotta a gyenge méregtől ébredező Gordon miközben kitépte magát a hullák kezeiből és ha már úgy is eszébe jutott az a bizonyos kaland eszébe jutot az is hogyan hajigálta őket tele körfűrészekkel. Ám hátrálva aGravy Gunt egyre csak elleneire szegezve hiába nézelődött fűrészkorongoknak nyoma sem volt. De a falban voltak bilincsek és voltak egyéb kínzó szerszámok és az őrők fegyverei is. Még mindig egyre csak hátrálva a fegyverét váltakozó húzó-vonó impulzuskibocsátásra állította és úgy állította be a magpólus giroszkopikus kondenzátort hogy az indirekt forgómozgásra bírja a megcélzott tárgyat.

Az első dolog ami íly módon a Gravy Gun karmai közé akadt egy három láb hosszú, karnyi vastag rozsdás vaslánc volt. Ami azonmód megmerevedett, és forogni kezdett, és mint ezt követték a váltakozó mozgások és a vaslánc forogva előre lendült széttrancsírozva vagyy egy tucat hullát aztán vissza és még egyszer oda és mégegyszer vissza. Az élőholtakból csupán a rosszindulat ésa fekete mágia maradt hátra.

Mindeközben Kákalaki Smafu (aki főszereplő,ezért nem halhat meg legalábbis még nem halhat meg, mellesleg elit vadász, és akinek kb háromszor jobbak reflexei mint Gordonnak, jácci könyedséggel tünt el a hullák elől, így azok csak lődörögteka körfolyosón mindaddig amíg belenem botlottak Gordonba és a láncába). Smafu a hullaszagtól kábán botorkált elő az egyik sötét sarokból és tántorogva indult Gordon felé.

- Na végre már, órák óta csak bolyongok. Te merre voltál? - szólt Gordon
- Lefelé mentem, de egy darabon leszakadt a menyezt és nem tudtam tovább menni, ekkor visszafordultam és követtem a nyomodat. Megjegyzem nem volt nehéz.
- Áh, te biztos jobban csináltad volna?
- Ami azt illeti igen, tudod egy vadász sohasem kezd nyílt mészárlásba, és mindig hátulról támadunk vagy úgy hogy a szél felénk fújjon.
- Aha... - komentálta Gordon de hangja elcsuklott, mert hirtelen vasalt bakancsok nehéz és szapora kopogását halloták valahonnan felülről. - Gyere, erre - azzal megragadta a Murlocot és átpaszírozták magukat egy falba hasadt résen. - A francbaaaaa4 sikította gordon amint tudatosult benne hogy az évezredes padló ahol álltunk zuhanni kezd alattuk.

Smafu dárdáját a falba vágva néháyn ugrással és vetődéssel talpán érkezett meg a kőporos Gordon mellé, aki egy nagy halom sziklán ésegy összetört emberkén feküdt.
- Doki megöltél valakit.
- Ő... igen... sajnálatos eset de nem tehetek róla. Mi ez a hely?
- Egy cella - fogta a hangját suttogora a Murloc mert hirtelen közvetlenül a cella előtti folyosóról hallatszott a csizmák kopogása. Az ajtó váratlanlanul felnyílt és vagy tucatnyi testőrrel körülvéve egy idős, hosszú vállig érő őszhajú ember jelent meg.

- Félre kutyák! vakkantotta az egyik őr, é durván félrelökte Gordont. - Utat a császárnak!
- azzal a falhoz lépett majd elkezdett ügyködni és hamarosan feltárult egy titkos út. A testőrök közül hatan nyomban be is nyomultak, őt követte a diszes ruházatú öreg és a többi testőr.

- Te szerintem utánunk mehetnénk, minden jobb mint ez a kazamata. - vetette fel Smafu
- Végül is.

Már szinte beérték az utolsó lovagot mikor az hirtelen megfordult és rájuk förmedt.
- vissza férgek, ha valamelyikötök is utánunk mer jönni, az halálnak halálával hal!
- Izé rendben. mondta Gordon, menjünk vissza Smafu!
- Éhes vagyok. Itt patkányok vannak!
- Gratulálok! Mehetnénk, visszakell jutni a felszínre.
- Menjünk erre! - vértyogta a Murloc majd eltünt egy oldalsó folyosóban.

Néhány percet caplattak, mire az út egy éles kanyat leírva visszafordult és bele torkollott egy tágasabb terembe. Ott voltak a testőrök, sorfalat állva a császár köré.

Itt jönnek kiáltotta az egyik, mire a semmiből egyszercsak egy fekete árny kezében hajlított pengével zúgott keresztűl a levegőn egyenesen a sorfal felé, ám még valami zúgott, Smafu dárdája ami most a mllkasán döfte a támadót és az lezuhant a kövezetre. Az elsőt, követően egyre több és több jött és ugrott, és a testőrök egyre csak fogytak. néhány perc múlva már csak kettő védte az uralkodót mivel at öbbit halálra késelték a merénylők. Gordon és Smafu a háttérből asszisztáltak. Míg az előbbi fegyverével mindenféle törmeléket felkapkodott és az ellenség irányába hajított addig ki társa a földön kúszva hátulról elkapta a császárt és a földre rántotta. Majd Gordon fedező tüze nyomán elkezdte bevonszolni abba a sötét sarokba ahol voltak.

A merénylők hamarost elfogytak, és végre smafu is hajlandó volt elengedni a császárt.

- Mi...Miért mentettek meg? - kérdezte az idegen?
- Tudja nem szívleljük a vérontást a merénylőket meg méginkább nem, amúgy a nevem Dr.Gordon Freeman ő pedig, harcos bajtársam, és helytartóm Kákalaki Smafu.
- VII. Uriel Septim vagyok Tamriel császára.
- Tamriel, még nem hallotam róla? - mondta Smafu
- Ezt igazán megvitathatnánk később is most először is ki kellene innen jutni.
- Támogatom a javaslatot. - szólt az öreg - Erre van a titkos menekülő út amely kivisz minket a kazamatából.

A toronybörtön 1 kész labirintus, nagyon nehéz ki igazodni rajta és ráadásul tele volt csapdákkal. Miótán sikeresen átjutottak a pókvermen és a rozoga fahídon, négy kapúhoz értek,válaszút elé kerültek:
-Te , szerintem arra kéne!- mondta Gordon
Társa természetesen nem egyezett bele ő a lefelé vezető alagútról gondolta hogy az lesz a jó út. Nem tudtak megegyezni, tehát szétváltak.
Gordon ment tovább egyenesen, míg Smafulefelé vette az írányt.
Kb 3óra telhetett el Gordon addigra eltett láb alól egy óriás savköpő emberevő legyet, egy rakás zombit meg efféléket, ám a másik Főhősről semmit sem tudni...
Gordon egyre jobban kezdi elveszíteni a fejét szinte mindig zsák utcába kerül és fordulhat vissza, egyre siet, már fut... ordít egyet, térdre rogyik, egy méreglövedék eltalálja a nyakát és összeesik. Hirtelen milliónyi élőhalott kerül elő a semmiből. Megfogták Gordon és elcipelték. A hullák másik fele Smafu UTán indult

Barátaink egy valami iszonyatosan kigyúrt troll méretű bőrpáncélos sisakos katona hálójában sínylődtek. Aki egy romos állapotban lévő torony, valami börtönféeség felé hurcolta őket. Mindketten cselekvés képtelenek voltak, résszint azért mert végtagjaik összevissza akadtak a másikban, és sem a Gravy Gun sem a harci dárda nem volt pillanatnyilag bevethető. Smafu már azn is csodálkozott hogy elfogójuk, egyáltalán náluk hagyta a fegyvereiket, de Gordon a fel nem tett kérdést. Egy lesajnáló - trollok - szusszantássalmeg is válaszolta. Végül is mire számítson az ember és a murloc egy trolltól.- Mi másra pofonra, legalábbis egy rúgásra - elmélkedett Gordon - és úgy látszik a félelmetes, és mint kiderült gondolat olvasó troll, tökéletesen érti.

Legalábbis Gordon ezt vette le, miután magához tért, és miután legyürte kétszeresére duzzadt bal arcfelének kínos zsibbadását.
- Na nehogy már! - köpte gordon a szavakat, meg persze a nyált és a homokot mert amíg eszméletlen volt arcal a föld felé, lógó nyelvel összegereblyézett ezt is azt is az útról.


Szóval gordon köpte a szavakat aztán belekönyökölt Smafu szájábba mert csak így volt elég helye hogy jobb kezét kinyújtva tüzelésre állítsa fegyverét.

- Na szépen állunk! Dörmögte a troll és ledobta a hálót majd rosszindulattól hajtva megfordult hogy ismét lecsapjon - Egy hülye kis emberke meg egy ikraszökevény nem tud ártani nekem. Muhahahahahaha
- Sérti a fülem ez a hitetlen beszéd - gondolta Gordon, mire a troll nyelt egyett, Gordon ezt észrevette és érdekes ötlete támadt. Elképzelte hogy ő Darth Vader és a troll a levegőbe emelkedett, ahogy a Gravy Gunnal felemelte majd egy villámgyorsan szorításra állítva a fegyvert elkezdte fojtogatni a vadat.

Gordon teljesen beleélte magát a dologba, és egyre csak azt várta, mikor szólal már meg végre Tarkin nagymoff és mondja - Elég Vader! Eressze el! - Gordon várt és várt, és közben szorított a troll meg fuldoklott, arra eszmélt fel hogy Mellete Smafu aki már kiszabadult a hálóból a közel négy órája halott vadállat, egyik kisütött combjával kinálgatja.

Gordon illendően félreutasította a falatot, a vacsorát és keserű szájizzel és némi undorral figyelte a már megint jól lakó Murlocot, ellenben ő megint fejadagot eszik. Sajnos azonaban ez volt az utolsó fejadag.

Másnap üres gyomorral és álmatlanul ébredt majd felrúgdosva a hétalvó pajtikáját elindultak a toronybörtön felé...

tehát egyből előkatpta farzsebéből és bekapcsolta. Nem nagyon tudott gondolkodni mert Samu még mindig eszeveszetten ordított. A fegyvernek köszönhetően már nem hatott rájuk a 10m/snégyzet, SŐT lassultak. Ennek hála simán és bajmentesen értek földet.
- DE HOVA?- kérdezte Gordon
Samfu még mindig visított. Gordon nem tudta hogy miért, de amikor megfordult ő is rádöbbent! Nem tudta pontosan miaz. nem is volt ideje gondolkodni rajta, mert az a vmi hálót vetett rájuk és elhurcolta őket a...

Egyszercsak megláttak néhány T-t, amint AK-t markolva egyenesen előre siettek,a pilótafülke irányába. Hamarsan lövöldözés hangjai hallatszottak, majd megjelentek a CT-k is, és heves tűzpárbajba keveredtek a T-kkel. Hatalmas káosz volt a fedélzeten. Mindenütt gránátok robbantak, a lövések már minden falat szivacshoz hasonló állapotba hoztak.Smafu értetlenül kapkodta a fejét, azonban Gordon megragadta, és az tomboló tűzharc közepette kiugrottak a gépből, amely pár másodperdc múlva cafatokra robbant.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!-visította Samfu.
-Nyugi, van...öh, nem, nincs ejtőernyőnk...ÁÉÁÁÁÁÁ!!!!!!
-ÁÁÁÁÁÁ!!!!!
-UÁÁÁÁ!!!!!
Ez még így elment volna egy darabig, a föld pedig vészesen közeledett...
Ekkor viszont beúszott melléjük egy ejtőernyős amerikai katona, aki épp egy németekkel zsúfolt kis francia falu felé vette volna az irányt. Ekkor viszont Gordon és Smafu belecsimpaszkodtak, és el nem engedték volna az életükért sem...
Az amerikai katona viszont boldogan eleresztette volna őket, és a kialakult kézitusában végül ő bizonyult jobbnak.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!-visította ismét Smafu.
-NE KEZDD MÁR MEGINT!!!!!JÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Ekkor viszont Gordonnak eszébe jutott, hogy van neki egy gravigun-ja, ami nem véletlenül GRAVIgun...

OFF: kössz erre vártam
na akkor a sztori:


ON kikőtőből pont akkor indult ki a hajó amikor odaértek, tehát várniuk kellett. Amíg vártak, nézelődtek észrevették, hogy a közelben van 1 repülőgépleszállóhely. Gyorsan odasietek, megvették a jegyeket és fellszálltak. Dátum szeptember 10. A repülőgépen kezdetben minden stimmelt ám egyszer csak...