A mindenható és felettébb nagy tiszteletnek örvendő urnak, a kegyelmébűl mely a három vándort életbe tartá, annak ama kettő esetektől mentes hetében, mikor azok a nagy kietlen és sötét förgetegekkel szegélyezett kősivatagban botorkálának vala, végül beérének egy esőáztatta füves fennsikra, és többé már nem szorulának rá a teknyőc húsra és a kaktusz lére. - Idézet a kiválaztottak könyvéből - Így történt, Két teljes hétbe tellt míg a förtelmes kősivatagot, és a megkergült Gründolfot maguk mögött hagyták. Átkászálódván egy hágón a vsontásoványodott vándorok, beértek a füves eső áztatta dúsan termő lankákra. Uriel kerek pofija beesett, lefogyott, Smafu szeme zöldbe váltott és halványan derengett, Gordonnak pedig eltört az orra, mikor is egy sziklateknős megharapván elharapta annak porcát. Smafu manapság egyre csak a teliholdat bámulta és nyáladzott, Gordon pedig morgott mint egy bolhás kutya, Uriel... Uriel elvolt mint a befőtt, illetve mint a jóllakott napközis. És valóban ő volt a társaságnak az a tagja aki mindig a legnagyobb részt kapta a vacsorákból. A sivatagban barangolván találnak egyszer egy kőbeevésett feliratot, és mivel kőbe van vésve hát ajánlatos azt megfogadni, betartani. "Add meg a császárnak, ami a császáré" - ez a mondat az, amit találtak, és ez a mondat az amire Uriel teljesen rászokott, és mivel az az a mondat amit kőbevéstek vala Smafu meg Gordon úgy látták a legjobbnak ha be is tartják ezt. Ez abban nyilvánult meg elsősorban hogy Smafunak és Gordonnak sok mindenből kilencedet kellett fizetnie, így a vacsorából is. Illetve kileenc mérföld után kötelező volt megálni, valakinek letérdepelnie a földre kezin támaaszkodva (ez általában Gordon volt) hogy Uriel császár ráülvén, sajgó lábait a másiknak nyújtsa megmasszírozásnak. Ez meg általában smafu volt. A császár eme szokása felettébb bosszantó volt, főleg egy ízben mikor, 56 fokban keltek át a nyílt sivatagon, Gordonnak tizenkétszer kellett padként szolgálnia a császárnak és amíg az kényelmesen ült Gordon kezeit hógyagosra égette a fekete legalább 100 fokos üveghomok. A kötések még most is a kezein voltak, és bár a seb csúnyán elfertőzdött, hallani sem akart róla hogy Smafu levágja őket. Hátha van valami istenverte varázsló aki megtudja menteni őket. Szóval hőseink mentek mendegéltek át tűzön és vizen át, de igazából csak nagy füves kis fás ligetkkel szegélyezett sikságokon át. Idili egy hely volt, de tényleg, és egy kan hegyi páviánokból álló horda támadásán klívül semmi nem is történt. *Na ennyi tellett tőlem, egyelőre próbáljátok folytatni és próbáljátok a történetet úgy elvinni hogy mondjuk kilenc rész múlva találkozhassanak a következő hőssel ezúttal hősnővel. Lara Crofttal.*