Elmebeteg történet de igaz: Minap kicsit átrendezték az irodákat, és bekerültem Gaben-Ricco féle szobába... ezzel még nem is lenne semmi gond, DE...
Ricco elkezdett dúdolni valami szólamot, amire Gaben - mondván "NA NE!!" verejtékező arccal felkapta a fejhalgatóját és a onnantól kezdve megállás nélkül Unitedet hallgat és nagyjából egy számot - most is -... Már az agyhalál szélén állok "Ilyen ez a keserű méz, ami...."... Ricco okosabb volt, ő már rég hazament...

SEGÍTSÉG!!!!

Marka: Az Anno 47-en, Mr. 47-en meg HK-47-en nagyot röhögtem

Mindegy, attól függetlenül nagyon állat!

Ezt elbaltáztam... azt akartam írni hogy mi vagyunk a múlt jelen és jövő bérgyilkos különítmény alias a 47es osztag

De elrontottam, mert kimentem a konyhába egy kis makarónit megmelegíteni és amire visszaértem elfelejtettem mit akartam írni... Szóval ezt.

- Hé Uriel te nem jössz? - szólt vissza a halnak támaszkodó császárnak Smafu
- Várjatok fiúk... izé... gondolkodtam...
- Ezt nem hiszem el, - horkantotta Gordon - menjünk már majd megbeszéljük út közben...
- Nem, én nem megyek! Figyeljetek tudósok mágusok és harcosok igaz én csak egy császár vagyok de ti mégsem gondoltok arra, hogy milyen sokan is vagyunk...
- Hogy érted ezt?
- Izé nem mi vagyunk sokan... hanem az emberek körülöttünk, és más teremtmények is...
- Uriel! Nyugodj meg szépen mi tudosók vagyunk, tehát tudjuk a dolgunkat, és tudjuk hogy mire gondolysz...
- Nem nem tudjátok Gordon! Legalábbis nem értitek!
- Mire akarsz kilyukadni?
- Hát szóval... izé...
- ÁÁÁÁÁ ... nyögd már ki!
- Hát a szenzor ami a testhőt méri, megbolondul tölük pl teljesen kiakadna - itt a sarokban gubbasztó Főnixre mutatott, aki épp abban a minutomban gyulladt meg, és égett hamuvá... - és ha a szenzor a szívzörejeket méri... itt Miamiban és NEwyorkban meg akárhol is kiakadna a sok különféle pulzustól, és szívritmustól... Értsétek meg ez nem lehet megoldás...

- A kutyafádat igazad van! Akkor mit javasolsz?
- Nem tudom...
- Akkor marad a mi módszerünk... gyerünk!...
- Talán mégis van valami...
- Igen és mi az?
- Fejpénz. Tüzzünk ki rá vérdíjat! Jutalom a megtalálónak illetve a nyomravezetőnek. Ha otthon lennék és egy tolvajt kéne elfogatnom ezt tenném... Az emberek szeretik a pénz, a sok pénzt meg még jobban...
- De hát nekünk nincs annyi pénzünk amennyit felajánlhatnánk egy mestertolvaj ellenértékeként... - húzta el aszáját Gordon
- Egy, nem kell róla tudniuk hogy mestertolvaj. Kettő, nekünk nincs pénzünk ez igaz, de Gründolfnak van...

- Ezt már most elfelejtheted felség, az én pénzem, az enyém én találtam birtokba vettem... nem adok belőle senkinek...
- Nem is arra gondoltam te Fukar Disznó, nem felejtettem el hogy kicsaltad tőlem a Septimek családi Rubintját - itt oda lépett a mágushoz és a kezével háromszor finoman arcon csapta a most babapopsi szerűen csupasz arcú mágust... - aki nyilvánvalóan megdöbbent hogy Uriel ilyenekre emlékszik... - Azt meg ugye csak nem kockáztatom meg hogy az is a vérdíj részét képezze...
- Nem valóban... - nyögte a mágus
- Nos akkor te gazfickó, leszel majd szíves előkaparni a varázstudásodat, és megbüvölni néhány lim lomot hogy azok valódi kincseknek tűnjenek...
- Ahh! Micsoda remek ötlet így csináljuk.- határozott Gordon
- Már megbocsássatok - szólt közbe Rodney köztudottan címeres Gazemberek vagyunk - nem sétálhatunk csak be az első Rendőr őrsre feljelentést tenni...
- Nem is arra gondoltam - nyugtázta Uriel, és egy kedélyes mosoly terült szét az Arcán
- Murloc fejvadászok? - csillant fel, Smafu szeme - bárkit előkerítenek
- Nem Békapofi, hűsd le magad! olyan tervet dolgoztam ki, hogy lehidaltok...
- Halljuk!
- Bérgyilkosok! MUHAHAHAHA ! - kacagott fel Uriel, miközben szemében ravasz, hamis, és álnok lángocska csillant meg....

Gordonék zavartan néztek vissza a kocsmaközönségre... Mindenki őket Pontosabban Urielt bámulta... és ekkor esett le nekik Azzal hogy Uriel kimondta a Bérgyilkosok szót - jelezte hogy Bérgyilkosokra van szüksége...

Három alak tünt fel...

- A nevem Creed! Assassin Creed! de szólítsanak csak Anno 47-nek...
- Az enyém Mr. 47 - mondta egy kopasz, öltönyös fazon
- Hk-47 szolgálatra jelentkezik - recsegteegy rozsdabarna droid

- A múlt, jelen és jövő bérgyilkos testvériség. Miben lehetünk segítségükre?

- Van egy Anakin Skywalker nevű Jedi Lovag... - recsegte Uriel, fekete csuklyája alól, de aztán Gordon könyökének egy "finom lökése" rátérítette az igazi mondanivalójára... - van egy Garrett nevű egyén, fogják el, és hozzák elibénk elevenen és sértetlenül! Értve vagyok?
- Teljes mértékben uram! - vágta rá a kopasz, aki nyilvánvalóan a vezér volt...
-Ami a fizetést illeti... vette át a szót Creed, az één Óradijjam kerek öt aranytallér...
- Na és a magáé, Mr 47?
- A fizetésemet dollárban számolom. A vérdíj első nyolcadát előre kérem egy centesekben, másik két nyolcadát kézpénzben kis címletekben, az egyiket Mehikoban veszem fela másikat Dél Afrikában, a következő nyolcadát utalják ki New Yorkba, a kereskedelm bankba. A többit Euroban kérem, a svájci bankszámlámra...
- Na és maga kérdezte Gründolf miközben mindent leírt egy Sastoll pennával a tenyerére... Köztársasági Dahtarin 30 000 Értem?
- Értem!
- Uraim - vette át a szót Uriel - mivel hárman mennek, egymással is versenyre kellnek... Jutalmat csak egy valaki kap, az aki előszőr hozza elibem Garettett, elevenen és sértetlenül... Készen állnak? akkor indulás!
- Uram igen! Uram!

-Nabazz, Bravo vezérre keresztet vethetünk...-mondta Gründolf.
-Mondd csak Gründi, hogy tettél te szert ilyen rövid úton egy ilyen szervezett megfigyelőhálózatra?
-Ó, nem volt nehéz. Fogadtam egy csomó emberrel, hogyha vesztenek ellenem kártyában, segítenek megszervezni...
-A többit ne is mondd, tudjuk-mondta Uriel, miközben Gründolf szerencsezsetonjaira tévedt a tekintete. Gründolf szórakozottan babrált velük és néhány pikk ásszal, amelyeket a ruházata különböző pontjairól húzott elő.
-És most...Most mit csinálunk?-kérdezte Smafu.
-Hmmm...
-Hmmm...
-Hmmm...
-Hmmm...Mondd csak Rodney, nem tudnál szerválni egy multidimenzionális szenzort, olyat, ami testmeleget és szívhangokat is érzékel?-kérdezte Gordon.
Minden szem Gordonra szegeződött. Gründolf egy hörrenéssel a homlokára csapott, majd igyekezett feltápászkodni a maga alá temetett asztal romjai közül.
-Hogy ez MIÉRT NEM NEKEM JUTOTT ESZEMBE!!!!
-Azért, mert én vagyok a tudós. Meg persze Rodney...-javította ki magát, mivel Rodney már éppen fenyegetően közeledett felé-nos, Rodney, tudnál szerezni?
-Persze hogy tudnék. De a kezeléséhez két ember kell. És kinek van itt még rajtam kívül akkora intellektusa, hogy egy amőbát már megverjen a műveltségi vetélkedőn?
Most Gordonon volt a sor. Rodney viszont túl pökhendi volt. Vesztére. Egy perccel később enyhén zöld fejjel röpködött körbe-körbe a helységben. Vegül Gordon meguna a dolgot, és lekapcsolta a Garvigun-t. Rodney elrohant a mellékhelyiségbe. Egy perccel, és néhán illetlen zörejjel később viszzatért, és elismerte, hogy Gordon is van akkora tudós, mint ő.
-Nagyon jó. Most pedig...Hol keressünk olyan szenzort?-kérdezte Gordon.
-Ó, (böff) azt hiszem, tudok egy helyet...

OFF
Én is csak időszaki szereplőnek terveztem McLane-éket...Nem egy játékból vannak...(Gründolf se, de ő pótolhatatlan...)
ON

Ez rohadt jó lett ...
Amúgy McLane Gründolfékkal van, ő még nem is halhatott meg... De majd teszünk rulla

- Kit neveztél súrmónak? - tolta el magát a bárszékkel együtt Luke, aki már a kezében tartotta zöld fényszablyáját... - Hallotátok ezt fiúk - itt oldalba bökte a két gyűrű lidércet, iletve az árnyékból előbújó három dementort is. A kemény mag vad ziháló röhögést hallatott...
- Nos hát nem így gondoltam...
- Akkor mégis hogy Gondoltad Tata?
- Egy bizonyos Garrett-et keresünk...
- Garrett? Jó arc, jó haver soha nem feledkezik meg eljuttatni hozzám néhány zsákmányolt fénykard kristályt... Ez a szépség itt egy Barab Ore Ingot mutatta meg Gründolfnak a szépen csillogó követ... Majd egy hirtelen mozdulattal kihúzta a fénykard markolatának végét lezáró parafadugót és az üreges csőbe ejtette...
- Tudod elég forró... magyarázkodott a szőke, legény a mágusnak - azt mondják tűz sebzést okoz - azzal aktiválta a fénykardot a smaragd szín penge most ragyogott mitöbb zöld tűzben égett...

Luke csodálkozva lobálta a kardot észre sem véve, hogy egy zöld lángocska átköltözött Gründolf zsírtól, krumpli levestől, és kelkáposzta főzeléktől penészszínű egyébként fehér, göndörödö-pödörödő szakállára. a mágusnak ugyanis meg volt az a jó szokása, hogy szakállát mint szalvétát használta az étkezések alakalmával. A penészgomba pedig vadon és szabadon tenyészett a szálakon, amikor elérte a szüretelhető kb csiperke méretet, kíváló varázsgomba anyag került a pipába, amitől látomásai támadtak, ezekben pedig látta a nyertes lottószámokat... Amit már nem is egyszer kihasznált...


A zsíros szakál persze kíválóan és vidáman kezdett lobogni, zölden persze de azért szépen lobogott. A nazgúlok és a dementorok is hátráltak néhány lépést, de Luke még mindig nem figyelt fel a bajra...

- Fú de kafa... né má hogy lobog... de király... Apám!
- Khmmm - vísított fel Gründolf, aki most frissen borotválkozva állt előtte -
Hol van Garrett?
- Mi? Ja, nemtom, féléve nem láttam...
- Na most ki vagyunk segítve, kössz szépen...

- Na kíváncsi vagyok mit tudtak meg a többiek, Larától ... jött oda a többiekhez a mágus, de azok hátráltak tőle...
- Mi van?
- Öreg k, büdös vagy... nem vágod? leégett a szakállad? - böffentette Gordon két fuldokló köhögésroham között...

- Elmentek ti a ... - majd belenyúlt a belső zsebébe és elővette a rádióját... - Echo 1 Bravo vezérnek, Echo 1 Bravo vezérnek,
- hallom Echo 1 mi a baj?
- Garrett nem járt errefelé hat hónapja? Maguk hogy állnak?
- Jól egy rakatt hulla fölött állunk?
- Mi ... mi történt?
- Szétszedték őket?
- Kik, és ki maga?
- Frank Tenpenny százados... és Eddie Pulaski hadnagy hallatszott valaki a háttérből

( A kommandósokat ejtettem, McLane nem hallt meg, de mivel kezdenek sokan lenni a szereplk javaslom Mclane kivonását, Tenpennyés Pulaski is csak egy időleges szereplő, nem kell tovább vinni,)

-Francba, pedig a meghajtó nélkül nem indulhatunk tovább! - méltatlankodott Gründolf. - Kell a küldetéshez!
-Milyen küldetéshez? - kérdezte Gordon, és ez egy jó kérdés volt.
-Hát... na jó akkor előbb megkeressük a meghajtót, aztán az elrabolt mindentudó gumimaccit, és akkor végre tudjuk, hogy milyen küldetést kell teljesíteni!
-Az ám, de hogy kezdjünk hozzá? Mégse kereshetjük Garretet egy egész hadsereggel! Feltűnők lennénk...
-Ja - tette hozzá tömören, velősen Jack Bauer.
-Hát akkor két csapatra oszlunk. Az egyik csapat Szidni Fox, Rodney McKay, Jack Bauer. A másik John McLane, Uriel, Smafu és jómagam. Valamint a másik csapat viszi Larát meg a kommandósokat is - közölte Gründolf.
-És én??? - kérdezte Gordon.
-Te... velünk jöhetsz - mondta Gründolf, tömör undorral a hangjában.
-Juppí! És merre keressük őt?
-Hát elindul a másik csapat Dél felé, mi Észak felé, és átfésüljük a csehókat, meg a közismert orgazdákat, ahol Garret lehet. Hé Bauer: próbálj meg valamit kiszedni a kisasszonyból Garretet illetően.
És ezzel elindultak. Gründolfék észak felé haladtak, és egy óra múlva már el is értek 50 méterre a találkozási ponttól. Akkor rátaláltak egy füstös kocsmára. Benyitottak, és látták, milyen kétes társaság ez. A pultnál ült Luke Skywalker meg Obi-Wan Kenobi, mellettük két Gyűrű-lidérc, a hátulsó asztaloknál ültek Ő, Az, Azok, a Valami és a Massza. De itt volt még a Loch-nessi szörny, Godzilla, King-Kong, sőt az Operaház fantomja is.
-Hé emberek! Látott itt valaki egy fekete cuccba öltözött surmókot lopakodni - kiáltotta el magát McLane...

És a következő pillanatban már az összes kommandós fegyvere a GraviGun-on csüngött.
-Hmmm...Nobel díjat érdemelne...-töprengett Gordon, miközben a kommandósok lekesen szedegették fel az állukat a földről.Ekkor Smafu lépett előre:
-Figyeljetek, nem most kéne egymást szétszedni, az ráér később is. Mind tudjuk, hogy miért vagyunk itt:El akarjuk kapni Garrettet. Ja, meg mi még azért, hogy Larát elkapjuk, aztán bosszúból szétrúgjuk a...-szeme megakadt Lara formás hátsóján, de Gordon egy atyai pofonnal magához térítette- szóval mi lenne, ha összefognánk?
-Hmm...Talán még hasznát is vesszük ennek az elmebeteg gyülekezetnek...-morfondírozott Mclane.
-Oké, csak a főnökeimnek kell ezt valahogy megma...-mondta Jack Bauer.
-Nagyon jó! Akkor menjünk!-vágot a szavába Gründolf, és elindult kommandósok helikoptrerének irányába.
Tíz perc múlva már az egész társaság -Lara és Morpheus bilincsben- a város felett repült a helikopterben. A városban mindenhol Garrettet keresték, a rendőrök minden zeget-zugot átkutattak, de Garret nyomtalanul eltűnt...

-Affranc! - ordított Gründolf, immár sokadszorra. - Megléptek a cuccokkal!!! Mindennel!!! A meghajtó, a partvis, a Rolexeim - ha 5 éves lett volna, most sírvafakad. De mivel kb. 405 éves volt ezért inkább elővett egyet a kedvenc kubai szivarjai közül. Majd sírvafakadt.
A többiek is átkozták a sorsot (meg Larát, meg a tolvajt), a saját meg egymás haját tépték, de mikor mindenki megnyugodott, és Gordon is becumizott egy fél liter meleg tejet (hiába, a szerelmi bánat megviseli az idegeket...) elkezdtek tanakodni, hogy mihez kezdjenek.
-Utánuk kell menni! - kiáltotta ádázan Smafu.
-És hogy a pi... fenébe bírunk el velük??!! Még Larát meg a tolvajt könnyen legyőzzük, de McLane, meg ez a Morpheus igen kemény harcosok! - ordított a félős Uriel.
-És mi mik vagyunk? Pacalpörköltek? - kérdezte rosszmájúan a mágus.
-Segítséget kell kérnünk valakitől! - mondta Gordon.
-Kitől? Te ismersz valakit innen kukáskorodból?
-Ez a ruha nem kukásfelszerelés, hanem spéci páncél, ellentétben a te szuper Sztálin-zubbonyoddal! - replikázott gúnyolódva Gordon.
-Ha te mondod, el is hiszem, kukás.
-Hagyjátok abba! - próbált békíteni Rodney. - Tényleg utánuk kell menni. De egyedül nem bírunk velük. Kérjünk segítséget!
Ezzel ugyanoda jutottak ahol az előbb voltak. Aztán Smafunak szuper ötlete támadt:
-Menjünk el a Club 54-be!
-Vele vagyok!!! - villanyozódott fel a mágus.
-Nem azért... ott lakik a mindenttudó Yoda mester kidolgozott felsőtesttel!
-Hát jó... - kezdte Gründolf, és azonnal teleportált is.
Villogó diszkófények... szex, drog ez a Club 54 világa. Épp az éjszakai partira érkeztek: ja, Gründolf teleportjában is van egy kis időeltolódás...
Átvágták magukat a tömegen, és rögtön megláttak egy kis ajtót: Személyzet. Igaz a személyzet le volt húzva piros filccel, és a táblára volt írva: Yoda mester, kidolgozott felsőtesttel. Bementek, és meg is találták Yoda mester tanyáját. Épp egy kis Marihónalját szívogatott egy kukán üldögélve, majd meredt szemekkel fordult feléjük:
-Miiibeeen sehgíthehehetek?
-Öhm, Yoda mester... ha volna olyan szíves... - kezdte Smafu, de Gründolf félbeszakította:
-Na idefigyuzz kiscsákó, van négy ganajtúró akit elő kell kerítenünk a föld alól is. Nem kapsz két nagy büdös pofont azonnal ha elmondod merre mentek.
-Öhm, kráák, böff, kikről is lenne szó?
Gründolf vázolta a helyzetet.
-Öhm, broáááf, azok elhúztak valamerre dél felé V alakban... Talán New Hampshire... majd onnan Miami...
-Kösz haver - és mielőtt a többiek felocsúdhattak volna, már New Hampshire-ben voltak.
-Na és itt merre? Csak ezt felejtetted el megkérdezni tőle!!!
-Azért jöttünk erre, mert még tuti nem értek ide, és itt a város előtt föltartóztathatjuk őket!
-Ja értem...
Azzal leültek és vártak. És vártak. És vártak. Eltelt két nap és semmi.
-Te Gründolf... biztos erre jönnek???
-Hát nézzük - azzal a megmaradt cuccai közül előszedett egy térképet. - Hát mi itt vagyunk a 6-os főuton, ezen jönnek befelé a városba...
-Vén hülye buzeráns! Fordítva tartottad a térképet! Ez nem a 6-os hanem a 9-es főút!
-Óhhhhhhh... - kezdte volna Gründolf, de valaki erőteljesen fejbekólintotta: Gordon egy péklapáttal.
-Javaslom menjünk Miamiba. De ne a hülye teleporttal, hanem a hagyományos módszerrel.
-És Gründolf?
-Ő majd utánunkteleportál, ha felébred. Azt hiszem igen morcos lesz - röhögött Gordon.
Másnap estére Miamiban voltak.
-És most merre?
-Az érzékelőim azt jegyzik, hogy valahol a Malibu Beach körül vannak, egy raktárházban. - mondta Rodney.
-Akkor oda.
Kb. háromszor tévedtek el, de végül odaértek az érzékelő által jegyzett jelhez.
Berontottak a raktárba. A négy jómadarat úgy találták, egy konténer felé görnyedve, néztek be és közben beszéltek valamit. Gordon elordította magát:
-Na mocskos banda! Most megvagytok!!! Kezeket fel! - és felkapta a Gründolf csokipudingja által még mindig feltöltötten szörcsögő Gravi fegyvert.
-Erre vártam - mondta McLane, majd pisztolyt rántott, és Morpheus fejéhez szegezte.
-Mi van testvér?? - ordított Morpheus. - Mi a franc van?
-Három hónapja figyellek, tudom, hogy droggal üzletelsz, és csak a jó pillanatra vártam. Most te is megvagy meg a drog is - bökött a konténer felé. - Azt hogy a másik két jómadár, ez a Lara, meg a pasija (itt Gordon felmordult) hogy kerül bele, azt nemtom, de te megvagy!
Ekkor megjelent Gründolf is. -Hát ti? Mi van McLane, végre sikerült elkapni?
Hét ember hördült fel: -Te tudtad?
-Jaja - vigyorgott a mágus. - De mosmár ne engedjük őket meglógni - váltott témát, és tűzfalat emelt a kijárathoz ahol Lara és Garret éppen menekülni próbált.
-Azt hiszem, most már megérdeklődhetnénk, hogy ők hogy kerültek bele - fordult feléjük a mágus...

kop-kop-kop - valaki kopogott a bejárati ajtón

LAra feltápászkodott és ajtót nyitott, hát John McLane volt az egy üres bögrével a kezében
- Csá szivi! Tudnál kölcsönadni egy kis cukrot? - kérdezte a már erősen kopaszodó de még mindig szép szál legény, aki láthatólag most kelt ki az ágyból. Csupán egy csíkos alsónadrág, egy fehér atléta, hozentrogerrel, és két pisztolytáska volt rajta. De nem zavartatta magát Lara előtt.
- Máris hozom - modta lara majd kacéran végigsímított McLane borostás állán, és elment a konyha felé...
Mclane Zavarba jött nem nagyon csak egy kicsit, amikor észrevette hogy a társaság többi tagja őket nézte. Zavarában előbb megvakarta az üstökét de még mindig őt nézték... ezért megvakarta a tomporát is...

Gründolf nagy nehezen elfordította tekintetét, és visszatért a grabancánál fogva tartott Garretthez...
- Na te kutyafattya! Hol... Mi a... ! Gründolf döbbenten vette észre hogy immár saját grabancát markolássza... ÁÁÁÁÁÁ! üvöltött egyett mire McLane most a fülét kezdte piszkálni, aztán beszólt Larának...

Hé Baby! Ha nincs Cukor, nem gáz majd becsöngetek Morpheushoz!

Tünj már el te gatyás majom! Pattant fel Gordon és Mclane orrára vágta az ajtót. Majd háttal neki támaszkodott és sírva Fakadt...

- Lara, hogy tehetted ezt velem? - zokogta, és választ várva a konyha felé fordult. Gordon várt. Várt 1 percet is talán mire végül kiment Lara után. Azonban Lara nem volt a konyhában. Ám ahogy kinézett az Ablakon látta hogy a bige épp a baráti Trioval: Garrett, Morpheus és John McLane bepattanak egy fekete furgonba és eltépnek New Hamshire felé...

- Lara! ... kiáltott utána Gordon, de a lány már nem hallhatta...

Hát ez jó volt... :

Azzal a mérges mágus egy irgalmatlan nagyot ütött a botjával a tolvaj irányába, aki ügyesen félresiklott az ütés irányából, ám még így se kerülhette el a Gründolf botjából előtörő hihetetlen mennyiségű csokipuding-áradatot. Ilyen módon hamarosan egy tonna puding alatt találta magát. A mágus röhögve húzta ki a tolvaj kezéből a zsákot, ahonnan előkerült minden lopott érték: a meghajtó, a partvis, egy csomó kétes értékű cucc (ékszerek, boxerek, tankelhárító ágyúk, néhány taktikai atomfegyver...), valamint Gründolf lopott cuccai (mint ékszerek megint, pár Gyűrű - bár ezeket a mágus egy pillanat alatt elrejtette, valamint - voilá - a szerencserulettzsetonok).
-Na mocsok most kifilézünk - kezdte Smafu.
-Úgy ám - készítette Rodney lézerfegyverét.
-Bizony ám - szólt Uriel.
-DE NEM ÁM!!! - ordított a sokk alól időközben felszabadult Lara. A lejárt szavatosságú pudingtól kapott előzőleg sokkot. - Engeditek el őt, szőröstalpú hegyirablók!
Ám Gordon ekkor tért magához, és az időközben a pudingtól jelentősen feltöltődött, és most szörcsögve remegő gravifegyverrel telibekapta Larát. A nő azonnal elzuhant - megest sokkot kapott.
-Na most mihez kezdjünk ezekkel? - tette fel a kérdést Uriel.
-Nézzük hátha volt nála egy névjegy - Gründolf gyakorlott kézzel kezdte kizsebelni a TOLVAJT.
-Meg is van! - kiáltott fel, és kihúzott egy kotont a tolvaj zsebéből - Hm ez mégse az - keresgélt tovább.
-Megvan!
A cetlin ez állt: Garret mestertolvaj. Lakása: Bronx, John McLane lakása mellett.
-Hát akkor jobb lesz ha ott is körülnézünk - dörzsölte a kezét a varázsló - ki tudja, ott mire akadunk...
És azonnal teleportált, mielőtt a többiek megpróbálhatták volna lebeszélni.
Nagy, fényűzően berendezett lakásba jutottak. A falakon gyönyörű képek - köztük egy portré Laráról és az esküvőn is csupa fekete palástba öltözött Garretről. Gordon elmorzsolt egy könnycseppet.
-Nézzük mi van itt - nyitott ki a mágus egy-egy ládát sorba, és tartalmukat zsákokba szedte.
-Valaminek kell itt lennie, ami elkerülte a figyelmünket - mondta Uriel.
-Mi??? Kihagytam a Szent Grált? - rémült meg Gründolf.
-Nem, valami...

Közben Lara és Garret kezdett ébredezni.
-Ki vele hippi: minek loptad el a zsákomat??? - ordított Gründolf.
-Nem mondok nektek semmit, tetvek - a tolvaj nem tetszett barátságosnak.
-Úgyis megtudjuk - vihogott a mágus, és zsákjából egy adag szódium-pentatolt vett elő - ezt most megiszod, szépen...

Eddig azért nem írtam, mert nem volt ihlet... Ez mostantól változik...

Radikális lépésként most az egyszer kénytelen vagyok ismét én írni, révén lassan megdöglik a történet, de cserébe rövidre fogom...

Gordon megborzongott és felriadt
- Hú micsoda álom! Körülötte mindenki aludt, legalábbis ahogy így szemüveg nélkül elnézte őket... a szaglása azonban mást sugallt, valami mozgott és ennek a valaminek Lara illata volt... - Lara! - kiáltotta de alig hogy ezt kimondta egy nedves szúrósszagú ruhadarabb csattant az arcára - egy kloroformmal bőségesen átítatott és ki nem csavart felmosó rongy...

Gordon úgy aludt el ismét mintha fel sem ébredt volna. Ellenben Smafu nagyon is felébredt, és Uriel is, Gründolf, Rodney is. Smafu állatias szaglását, Uriel úri nóziját, Gründolf nagylábújját, és Rodney tompa taknyos orrát sem kerülte el az istentelenül tömény csípős szag... Mind mocorogni kezdtek mikor hangokat hallottak...

- Megmondtam szivi! Három különleges zsákmány nélkül nem hagyjuk el a helyszínt...
- Menjünk már mindjárt megfulladok ettől a szagtól
- Csak ha a Gravy Gun már megvan annélkül nem megyünk!

Smafu ezt halva nagyott ordított és kezeivel gorillamódra a mellkasát püfölve ugrott a tolvajok elé.

Az ordításra mindenki felriadt, - kivéve Gordont -és egyszerre kiáltottak fel LARA! és a mestertolvaj - morogta aGründolf a bajsza és a szakálla alatt - gyere ide a zsákommal te kutyafattya te bumburnyák...

Antlion! Shoot it! Shoot it ... kill it! - üvöltötte egy katona, aztán meghalt...

Uriel arcából kiszaladt a vér, de azért előrántotta elegáns, kristály tőrét, mely eddig is nála volt, de mint később elmondta, nem volt szíve bemocskolni a gyönyörű kristálypengét... ám most. Most összeszedte a bátorságát, vicsorítva grimaszolva ugrott, és a többiek már csak annyit láttak hogy Uriel valahol a fenevad nyakán csimpaszkodik, miközben a tőrrel döfködi, hatalmas áldozatát ahol csak éri.

Gordon eltátotta a szájját, majd levette a még Uve Bolltol zsákmányolt szemüvegét és megtörölgette, mert bepárásodott. A sírástól ahogy eszébe jutott Alyx. Ahogy Alyxot széttaposta egy Strider. Nem Alyxnak vége, ő volt aki fejbe lőtte, hogy megszabadítsa a szenvedéstől. Alyx meghalt, Ő ölte meg, de midez elmúlt, túl kell lépnie, mostmár csak Lara maradt. Ó Lara....

Gondolataiból Gründolf hangja riasztotta fel aki egy Director feliratú székben ült... Ez az nagyon jó... Vigyél bele egy kicsit nagyob beleélést! Remek Uriel remek. Te meg üvölts... mondom üvölts... Hangosabban! Azzal odarohant az Antlion hoz és úgy vágta ízen (ízeltláb) a szörnyeteget hogy az szabályosan felsikoltott. Jó ez az.... Ezt szeretem alacsony költségvetés, nagy haszon világhírnév...

Rodney és Smafu mindeközben belekeveredtek egy bunyóba, ami a sorukra váró Idegenek, Predátorok és Tengerészgyalogosok között robbant ki. Száltak a testrészek mindenfelé és minden csupa nyálka, sav és vér volt. A háttérben láncfűrészek bőgtek. Rodneynak már betörték az orrát, és kapott egy monoklit is, de legalább sikeresen kikeveredett a bunyóból. Nem úgy Smafu ő ugyanis bele sem keveredett, hiszen egész végén hűen Gordon mellettt várakozott titkon még minig remélve hogy ráteheti mancsát a Totemra.

Rodney persze elképedt, mikor észrervette de végül is tisztázodott a dolog és kiderült hogy Rodney nem Smafut vitte el a büfébe hanem az egyik Predátornak a menyaszonyát, aki mint kiderült bekavart vagy három tengerésszel, akik persze tagadtak mindent, révén ekkor megjelent az idegenek királynője, akinek az ivadékai ott fejlődtek az apajelölt tengerészekben. Ekkor valamelyik predátor szájára vette az idegenek anyját, és kitört a balhé.

OFF: XD XD XD XD NA mindán láték meg lessz látogatva elöbb utobb. Mire végeztek már az Assasin's Creedbe, Gears of Warba vagy a Hellgate Londonba látogatnmak a kösök. (feltéve hogy tulélik) Egyébként nagyon jók. Mindig szakadok amikor fejövök ide.

Fú ezt asszem átpasszolom valaki másnak megmndom lövésem nincs a Battlefield 2142 rő, azt a néhány képet láttam belőle a Guruban egyébb, mondjuk az egész játék nem is nagyon érdekel. Nem az én világom na.

Off: Na mindkettő nagyon jó lett Bár Boll bepróbálkozhatott volna egy-két megfilmesítési szerződéssel, amíg a cellában ültek. A megkegyelmező uraság is jó volt, nálunk a suliban volt ilyen gyerek aki tényleg nem tudta kimondani az "R" betűt s egyfolytában szekálták a répa rete mogyoró val, de szegényke elég tompa eszű volt így fel sem fogta hogy rajta vihognak, pontosabban azon hogy nem tud "r"-t mondani.
Bigbone, hogy máskor véletlenül se járj, így hosszabb szöveg esetén mindig jelöld ki a szöveget majd jobb kattintás másolás, és ha nem küldi el lépj vissza a topikba majd jobb kattintás beillesztés és küld el.... Már velem is megcsinálta egynéhányszor....

-B*zzeg Gründolf! - ordították kórusban, miközben egy hatalmas Tigris gurult feléjük.
-Schweinhunde! - ordított a német tiszt a tank tetejéről. - Feuer!
A Tigris támadásba lendült. Célba vette hőseinket, akik beszart gyomorhangon sikoltottak fel.
-Gründolf! Teleportálj minket vissza, a saját időnkbe! - immár mindannyian felismerték, hogy háborús helyzetben vannak, méghozzá a második nagy világégésben.
-Hát... a varázserőm egyelőre nem elég egy idősíkváltáshoz. De egy újabb teleport...
-NE!!! - sikoltott fel legelőször Uriel, de késő volt. Immár azonnal egy nagy, díszes épületben találták magukat.
-Hát most hol vagyunk? - kérdezte Szidni.
-Nem is tudom. Ebben az időben, az biztos. Na nézzük csak...
Gordon kilesett a folyosóról az egyik ajtón át. Hatalmas feliratot látott: "Reichstag. Egy élmény HA túléli."
-O-ó... - sóhajtott Gründolf. - Bajban vagyunk…
Ebben a pillanatban nyílt az egyik ajtó. Gründolf a társaira nézett: csupa futurisztikus modern cucc egyiken másikon, volt itt egy császár, díszes ruhában, valamint ő maga, Sztálin-zubbonyában (!), tele lopott, vagy hamis kitüntetésekkel. Csettintett egyet.
Ebben a pillanatban ő, Sidney, Uriel, Gordon, Rodney és Smafu vadonatúj vasalt náci egyenruhában feszítettek.
Három tiszt lépett be a nyíló ajtón, egy ezredes és két őrnagy. Beszélgettek.
Mikor meglátták a hat vándort (természetesen ők katonáknak látták őket), megálltak. Az egyik őrnagy megszólalt, természetesen németül:
-Nem emlékszem, hogy ide embereket állítottunk volna...
Gründolf azonnal kapcsolt. Mágiával üzenetet küldött öt rulettzsetonon: "Álcázzuk magunkat takarítónak". Szidni méltatlankodva megszólalt, angolul:
-Mért pont takarítani?!
-Maul halten und weiter dienen! - ordított a hadnagy rangjában feszítő Gründolf, de már lebuktak a németek előtt.
-ALARM!!!
Kórusban rántották elő pisztolyukat hárman a németek. De Gordon gyorsan a gravi fegyverrel kikapta a fegyvert a kezükből, Gründolf pedig pusztító erővel rúgta tökön a hozzá legközelebb állót.
-FUSSUNK!
Futottak, át jópár termen, míg végül egy nagy múzeumszerűségbe jutottak. Nagy sötét terem volt, tele vitrinekkel. Gründolfból előtört a szélhámos.
-Ha megnéznénk néhányat...
-Nem, nem lehet. Siessünk, nincs erre idő.
Ám ahogy áthaladtak a termen, Gründolf észrevett valamit.
-Szerencserulettzseton! Ez talán elég lesz arra, hogy a saját időnkbe térjünk vissza! - és ezzel egy elegán mozdulattal betörte a botjával az üveget. Nagy hibát vétett.
Hatalmas rácsok ereszkedtek le, és a vitrinek visszasüllyedtek a padlóba.
-Affrancba! Kellett neked ügyeskedni! - ordított Rodney.
-Jóvanmár! Azt hittem nyerő ötlet...
-És mikor jöttél rá, hogy nem is az?! - rosszmájúskodott Gordon.
De nem volt idejük. Tucatnyi német Waffen SS gárdista vetődött be a terembe.
-Halt!
Nem volt más választás. A gárdisták elcipelték őket. Rögtön egy terembe vitték őket, ahol a karosszékben ült egy kis alak.
-Führer! Ezeket most fogtuk el!
A karosszékből feltápászkodó egyén nem volt más mint... UWE BOLL!!!
-Ahha, na schön, és was akartatok ihr? Szabotálni neu filmemet?!
A vándorok valamit nyögdöstek, de a mester meg se várta a választ.
-Kopflövést nekik! Morgen früh reggel!
A letört csapatot egy várbörtönbe cipelték. Az éjszaka (és a várakozásuk szerint életük) utolsó estéjét azzal töltötték, hogy Gründolftól próbálták visszanyerni eddig ellopott értékeiket pókerben. Lehet, hogy a mágus varázsereje megcsappant, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy a legutolsó gyűrűjüket is lenyerje az ujjukról.
Eljött a reggel. Állig fegyverzett katonák jöttek értük, és vitték ki őket egy udvarra, ahol már felállt a kivégzőosztag. Miközben sorbaállították őket, és bekötötték a szemüket, közben Gründolf odasúgta Gordonnak:
-Van valami amit nem mondtam el. A nyugodt éjszaka alatt elég erőt szereztem vissza a sok varázsgyűrűből, amit tőletek nyertem, hogy meg tudok csinálni egy új időutazást...
-Basszus, mágus ha sikerül megcsókollak.
Miután sorban álltak, felhangzott egy tiszt hangja:
-Vigyázz!
Feszült csend.
-Kész!
Gépfegyverek biztosítópecke kattant.
-TŰZ!
Ebben a pillanatban felharsant a gépfegyvertűz. Viszont már csak a falat lyuggatták ki...

mint a felkelő nap...

- Na akkkor most mit miért? Vetette fel a kérdést értetlenkedve Rodney
- Mit, miért?
- Hát épp ez az. Vegyük sorjába a dolgokat hogy kideritsük mi van az eseményyek hátterébe.
_Mit kelle ezen végigvenni... ripakodott rá Gründolf - egy szarka megfújta a megfújhatatlan tatyómat....
- Lara, pedig elment.. brühühü - zokogta Gordon
- Az előbbb Sidney azt mondta " a mestertolvaj és menyasszonya". Ez nyilvánvalóan, együtműködnek... de miért?
- Nos asszem én tudom...
- Hé Uriel, most nem bántásiból de fogja be. itt egy kis apró vegyen hotdogot a saroknál
(Uriel elment hotdogért)
- Na szóval folytatta Rodney társultak. Egy mestertolvaj és a number one ereklyevadász...
- Köhöm - fejezte ki nem tetszését Szidni
- Number 2... legyintett Rodney. Szóval két ilyen elsőrangú ember csak azért társulhatott mert... jó egy elsőrangú és egy másodrangú bizonyára azért társulhatott - helyesbített Rodney amikor láta Szidni nem tetszését - mert valami nagy balhét akarnak véghezvinni.
- És mi lehet az
- Én tudom... kotyogta Uriel két fújás között amivel a forrón gőzölgő, csípős ketchupos hotdogjára.
- Elég! Tömítsd el az arcod azzal a hotdoggal! - vakkantotta Gründolf
- Továbbá náluk van a Blue Ray meghajtó és a partvis is...
- Hehe, - bukott ki Gründolfból
- Mi van?
Valójában a partvisnak semmi haszna, csak az aranyszálakból font sörtéi miatt hoztuk el, és a polírozott mahagóni nyél miatt is természetesen

- Ezt nem mondod komolyan.
- Izé... de. A küldetésünk nem kapcsolódik hozzá. Le akartam passzolni egy Orgazdának...
- Ez az egy orgazda - rikkantotta Rodney - ezen elindulhatunk, egy mestertolvajnak is el kell passzolnia a szajrét valahol.
- Menjünk! Gyerünk mire várunk - sürgette őket Gordon
- Nem eszik olyan forrón a kását! Mi van a meghajtóval? - vetette fel Uriel
- Elmegyünk és megszerezzük elvesszük tőlük és megsemmisitjük Indulás
- Nem! - én tudom mit csinálnak
- Mit?

- Nos Tamrielben ez t úgy regélik hogy vannak varázstárgyak, amelyeknek saját akaratuk van, és azt képesek rákényszeríteni a náluknál alantasabb lények akaratára, hogy saját céljaikat elérjék...
- Nigel - sikkantotta Szidni
- Aha Mr. Baileznek lefogadom nem volt elég akaratereje hogy ellenálljon a meghajtó hatalmának, és most az ő bábjaként szolgál. Most ő maga lett...
- Mi lett?- kérdezték - egyzserre mindannyian
- a nemtudom micsoda, de valami nagyon erős enigmatikus lény....

Hát ez csodás - vakkantotta Gründolf, felháborodva és mit ilyenkor mindig most is az ővéről lelógó szerencsepénzek tucatjaitól gömbölyödő erszényre csapott. Csakhogy az erszény nem volt meg... Gründolf megpördült és észre vett egy csuklyás valakit. Aztán mindnyájukat elvakitotta egy villanóbomba.

Tíz perc alatt vörösre dörzsölték a szemüket mire nagy nehezen újra láttak

A szerencse pénzeim - jajgatott Gründolf - azoknélkül nem hozom a nyerő formámat. És brobaképpen kipörgetett öt kártyalapot a kezébe... Royal flösh Royal flösh - drukkolt önmagának de mikor megfordította őket. Azok a következők voltak, Zöld kilences, Tök alsó, Fekete péter, Tref hetes, és Jóker.

- Hűha asszem bajban vagyunk - kotyogta uriel
- Baj, ez nem baj ez katasztrófa - morogta a mágus
- Ez nem katasztrófa csak karácsony van - foyltatta a császár
- Elég! - állt közéjük Gordon

- Hol lehet egy orgazdát találni, lehetőleg azt ameliykhez a mestertolvaj is eljár?
- Nos sok helyen...
- Mégis hol?
- Bronxban!
- Megyünk Bronxba!
- Ácsi, oda nem sétálhatsz be csak úgy, az szerencsenföld területéhez tartozik, - makogta Uriel
- Nem is sétálunk Teleportálunk- vágta rá Gordon - na gyerünk te simlis Gazember vigyél minket oda.
- Én nem ... izé a szerencse pénzeim ... meg Fortuna az anyám mérges lesz ha megtudja
- Nem érdekel vigyél minket Bronxba

Mind körül álták a mágust mire az a botját belevágva az aszfaltba egy rettenetes durrranással teleportálta őket, és bár az eddigi teleportálások is katasztrofálisak lettek, így szerencsepénzek nélkül aztán egyszerűen tragikus, mert nem is akárhol bukkantak fel.

Európában méghozzá 1942 ben

(Na akkor egy kis battlefield hangulat, bocs hogy megkötöttem a kezeteket vele, de gondoltam egy kis idő utazás belefér mielőtt megtalálnák a tolvajt. Majd megpróbálok én is írni, bár nem garantálom hogy ide tudok mert nem játszottam vale de majd igyekszem, öreg mágusunk aztán elröpíthetné a kis társaságot 2142 be is, Azzal is sokan játszotok legalábbis ahogy a fórumon sokan olvassátok. És majd cxsak ezután térnének be az orgazdához.)

A következő pillanatban egy SWAT busz teljes sebességgel belerohant oldalról. A két jármű együtt megpördült, áttért a másik sávba, ahol elsodortak három autót, majd az egész lángoló roncshalmaz lekaszálta a járdát mindennel, ami azon volt, majd becsapódott egy parkolóba, ahol mindent ripityára tört,és megállt. Ekkor egy bőrkabátos fickó szó nélkül kiszállt, és elrohant mikor hirtelen mögötte felrobbant az egész kóceráj...
-Jesszum pepi!-mondta Gründolf-Ezúttal tényleg majdnem elhagyott a szerencsém!Pedig a kártyában eddig mindig jól szuperált!
-Eddig sem a szerencséd miatt nyertél a kártyában!-mondta Gordon.
-Kikérem magamnak! Ez a tények tudatos meghamisítása!-mondta Gründolf, miközben szórakozottan babrált öt ásszal.
-Elég legyen a vitából!-mondta Smafu-Induljunk el megkeresni a mestertolvajt!
-Oké, gye...
-Várj!!!! Itt valahol Lara szagát érzem!
-Neked szaglásod is van?
-Naná! A dicső Murlocok nagy múltú népe sokmindenre képes!
-Csak arra nem, hogy hátranézzen-szólt a hátuk mögül egy ismerős női hang..

-Lara! Lara! - kiabáltak utána, de semmi haszna. Lara eltűnt.
-Na mostmár kuss - szólt Gründolf, aki azóta a sarokban ült, betört orrát forrasztotta össze ördöngös mágiával. - Úgyse jön vissza. Elkezdte megkeresni a Mester Tolvajt.
-Hát akkor hagyjuk a fenébe az egészet! Majd megmentjük a világot nélküle!
-Nem megy - sóhajtott a mágus. - A zsákomban volt a Blue-Ray meghajtó, meg a partvis.
-Vén bolond - ordított Gordon. - Megmondtam, hogy ne bízzuk rá!
-Na mostmár pofa be neked is. Tehetek róla, hogy valami hülye tolvaj lenyúlta a pakkomat... illetve a zsákomat?
-Tehetsz! Mért nem vigyáztál rá jobban?!
Miután csaknem újra elkezdték volna egymást lincselni (Gründolf kihajtotta botja végéről kampóját, Gordon keze ügyébe helyezte a feszítővast...) Smafunak, Urielnek és Rodneynak sikerült őket szétválasztani.
-Muszáj megkeresnünk a Mester Tolvajt, és vele együtt Larát!
Ebben mind egyetértettek.
-Na de merre induljunk.
Miután Gordon észak, Smafu dél, Rodney kelet, Gründolf pedig nyugat felé mutatott, Uriel hangja törte meg a csendet.
-Öhm, khm, én tudom merre lakik a Mester Tolvaj.
-Na ne mondd. És meg is osztod velünk, vagy az éjszakát is itt töltjük??? - kérdezte rosszmájúan a mágus.
-De, komolyan. A legenda szerint a Mester New Yorkban lakik, egy lepusztult garzonban!
-Hm, oda csak odatalálunk.
-Hát én nem hinném. New Yorkba biztos eljutunk, na de a lakásba?! Ugyanis mágia védi!
-Miféle mágia?
-Azt... nem tudom.
-Mit tudsz te? Eddig is nagyon sokat segítettél Uriel. Most segíts azzal, hogy befogod! Induljunk New Yorkba.
-Na jó, még valami. Azt is mondják, hogy a Mester Tolvaj (bárki legyen ő) John McLane mellett lakik! Tehát ha őt kell megtalálni, ő talán elvezet a Tolvajig.
-Jó, mosmár tényleg kuss. Hadd koncentráljak - mondta Gründolf.
-Minek?
-Ezért!
Ekkor nagy pukkanás, és mindhárman egy zsúfolt utcán találták magukat, és épp egy kamion száguldott feléjük!
-Megint elszartad a teleportot, Gründolf! Ha megússzuk élve felaprítunk!
És a kamion gyorsan közeledett...