A tinyBuild Games csapatáról azt kell tudni, hogy ők azok a fajta fejlesztők, akik képesek elszakadni a trendektől, és tudnak valami újat alkotni, ezt pedig be is mutatták a No Time To Explain-nel, aminek habár tragikus kezdése volt, végül mégis ki tudták elégíteni a vásárlókat egy Remastered változattal, amiben már a képfrissítés is élvezhetővé vált. Most már kisebb csapatoknak segítenek játékaik kiadásával, így már nem csak fejlesztőnek, hanem kiadónak is nevezhetik magukat. Viszont ez nem azt jelenti, hogy pénzéhes céggé váltak volna, pont hogy megtartották régi önmagukat és az ötletességet még mindig ugyanúgy támogatják, mint első játékuk készítése közben, ezt pedig az általuk kiadott produkciókon is észrevehetjük. Ezek között szerepel a Speedrunners, a Lovely Planet, a korai hozzáférésű CLUSTERTRUCK és a még készülő The Final Station is. Ezeknek a címeknek a sorába pedig tökéletesen beillik a Megafuzz első játéka, a Spoiler Alert.
!arjú dzstáJ
Indításkor a program be is teljesíti ígéreteit, vagyis elspoilerezi a csilipaprika lovag történetének befejezését. Végignézhetjük, ahogy legyőzi a gonosz halálnyulat, majd megmenti a királynőt (aki mellesleg egy paradicsom). Ezután begördül a stáblista, viszont mielőtt bármit is reagálnánk, hirtelen visszajátszásba kapcsol a játék, visszavisszük a királynőt, felélesztjük a főellenfelet majd menetelünk hátra. Ekkor jövünk rá, hogy valójában a célunk nem a stáblista, hanem az első szint elérése lesz. Szóval megfordul az idő kereke, mi pedig próbáljuk elkerülni az időparadoxonokat azzal, hogy pontosan úgy haladunk és cselekszünk minden szinten, ahogy a történet szerint el van tervezve, tehát minden egyes összenyomott ellenfélre rá kell ugrani, hogy újraéledjenek, azokat pedig, akik élnek, élve is kell hagyni. A pénzérméket, amiket felszedtek, vissza kell tenni a helyükre, viszont a többit ki kell kerülni, a gombákra pedig rá kell ugrani. Ha nem így tennénk, akkor bekövetkezne a paradoxon és kezdhetnénk elölről a pályát.
Fuss paprika, fuss!
A fent említett visszajátszáson kívül minden a megszokott platformeres sémákra emlékeztet – az ellenfeleknek a fejére kell ugrani, gombaplatformokon ugrálunk és még a tűzgolyódobálás is megjelenik. Viszont minden mégsem ugyanolyan, hiszen az irányítás drasztikusan korlátozva lett. Összesen 2 gombot fogunk nyomogatni az egész végigjátszás alatt, ezek pedig a space az ugráláshoz, a másik pedig a Z, viszont ezt is csak pár szinten fogjuk használni. A mozgás automatikus, még megállni sem tudunk, vagy legalább a sebességet kezelni. Igen, ez valóban a mobilos Raymanre emlékeztet, ahol ügyesen megoldották a kis kijelzők átkát, így elég volt csak pár gombot elhelyezniük a képernyőn. Viszont most egy PC-s játékról beszélünk, és büszke PC-sként ügyesen tudnánk használni műanyag gombos felületünket, melyet billentyűzetnek hívunk. A mobilos érzést erősíti az is, hogy a pályák végén értékelést is kapunk teljesítményünkről, bronztól az aranyig.
Rage game?
Szóval van probléma az irányítással ez pedig a nehézségi szintre is hatással van. Mivel nem tudjuk egyáltalán kontrollálni a karakter mozgását (az ugráláson kívül), így a levegőben sincs lehetőségünk korrigálni, ha túl korán vagy későn ugrottunk, ez pedig arra kényszeríti a játékost, hogy jegyezze meg, mikor kell ugrani, ha rá akar érkezni valamire. Ez különösen idegesítő tud lenni, először csak próba-szerencse módszerrel tudunk lassacskán haladni, majd egy idő után már memorizáljuk az ugrás távolságát.
De vajon kikre kell ugrani? Nos, itt nincs semmi különös, az ellenfelekre, akik a gnómok, pingvinek és űrlények közül kerülnek ki. Rajtuk kívül megjelennek a már említett gombák is, amik trambulinként szolgálnak.
A paradoxon pedig akkor is megtörténhet, ha kihagyjuk az elejtett erőnket (amit a Mario tűzvirága ihlethetett), amivel képesek vagyunk elkapni az előtt tűzgolyókat, miután azok kiváltak az ellenfelek hamujából.
Csíp a paprika!
Már említettem, hogy van pár tényező, amik miatt úgy éreztem, mintha egy mobilos játékkal játszottam volna (pedig iOS-re és Androidra 2014. decemberében és 2015. januárjában jelent meg Spoiler Alert), ezek közé pedig a történet elmesélését is felírhatjuk. Ugyanis, egy képregényből tudjuk meg, hogy miért indult el hősünk megmenteni a hercegnőt, ahogy már az első Angry Birdsben is láthattuk. Ezen kívül már csak a játék mappájában, egy pár oldalas képregény formájában találhatunk némi háttérinfót a történetről, viszont e helyett fókuszálhattak volna arra is, hogy legyen egy-két átvezető a játékon belül.
Sajnos még mással is spóroltak a készítők, ez pedig a szintek száma. Csekély 3 helyszínen fogunk ugrabugrálni (plusz van még egy Mexikói, de az rövidebb), sőt ezek nem is nevezhetők egyedinek. Egy erdőt, az északi sarkot és egy romos falut fogunk meglátogatni, melyek mindegyike más-más ellenféllel vár. A 3 szinten belül 30-30 pálya van, ezek teljesítési ideje pedig türelmünktől és ügyességünktől (néha szerencsénktől is) függ, viszont egyáltalán nem nevezhetőek hosszúnak. A kezdő pályákat pár másodperc alatt teljesíteni fogjuk, miután kitanultuk az ugrás fortélyosságát. Ennek az okát pedig a készítők lustaságában kell keresni, hiszen a szintek fele legfeljebb 2 ellenfelet tartalmaz. Változatosság pedig szinte nincs is, hacsak az nem számít annak, hogy kicserélik az egyik gnómot egy gombával.
Minden jó, ha jó a vége… és fordítva is
Szóval úgy tűnik, hogy hiába van egy jó ötlet, ha a megvalósítás elront mindent, erről pedig a Spoiler Alert is tudna mondani pár szót. Összességében a minőség a mobilról portolt játékok szintjén dagonyázik (bár PC-n előbb jött ki, mint mobilplatformon), de még ott sem lenne elfogadható ilyen kevés és egyforma pálya, az egyetlen kihívás pedig inkább idegesítővé teszi a játékot. Viszont ezt valószínűleg észrevehették a fejlesztők és egy elég nyomott árat adtak a játéknak – 3 euróért (nagyjából 960 Ft) be lehet szerezni a Steamen. Nos, mindenki maga döntse el, hogy rászán-e ennyi pénzt a programra, de attól semmiképp sem szabad sokat elvárni. Viszont bónusztartalmat is találhatunk, mint a pályakészítő vagy az eredeti soundtrack, ezekhez sajnos a gyűjtői változatot kell megvásárolni, ami már 5 euróval drágább, ennyit pedig semmilyen bónusz tartalom sem ér.
