A Sleeping Dogs meglehetősen rögös utat járt be, mire idén augusztusban végre megérkezett a gépeinkre. Az egykori EA Black Box, Rockstar Vancouver, Radical és Voliotion Inc. tagokból verbuválódott United Front Games nevű fejlesztőcsapat már 2008-ban elkezdett dolgozni a játékon, ami akkor még egy minden más sorozattól független, teljesen új címnek készült, ám az Activision színrelépését követően, 2009-ben már úgy jelentették be a programot a nagyközönségnek, mint a True Crime széria Hong Kong alcímmel ellátott harmadik részét. A játéknak eredetileg 2010 végén meg kellett volna jelennie, ám a fejlesztés folyamatosan csúszott, aminek az lett az eredménye, hogy az Activision az elharapódzó költségekre, és a program nem megfelelő színvonalára hivatkozva 2011 februárjában elkaszálta a programot.

Ezt követően fél évig csend honolt a projekt háza táján, és szinte mindenki biztosra vette, hogy már sosem fogunk játszani a United Front Games hongkongi kalandjával. Szerencsére a japán Square Enix kiadó látott potenciált a programban, és tavaly nyáron átvették a kiadói teendőket, ám a True Crime franchise jogai nélkül – így született meg a Sleeping Dogs, amely újabb egy évnyi fejlesztést (a Square Enix London Studios közreműködésével) követően idén augusztusban került a boltok polcaira. A végeredmény tekintetében pedig elmondható, hogy megérte várni rá, hiszen az elmúlt évek egyik legjobb sandbox akciójátékát tisztelhetjük a Square Enix felkaroltjában.

Isten hozott Hongkongban

Ahogy arra már a bevezetőben is utaltunk, a Sleeping Dogs nem az eredetiségével nyűgözi le a játékosokat, hiszen valódi újdonságot nem nagyon találhatunk benne. Igaz ez a történetre is, ami jó tanuló módjára mondja fel a helyi bűnszervezetbe beépülő rendőr már sokszor látott történetét. Persze azt az alkotók is tudták, hogy ennél több kell, így az elsőre lerágott csontnak tetsző vázat megtöltötték érdekes karakterekkel, egy már elsőre szimpatikus főhős irányítását adták a kezünkbe, és a tökéletes hangulat érdekében nem voltak restek olyan filmekből ihletet meríteni, mint a Kutyaszorítóban, a Donnie Brasco, a Rendőrsztori sorozat vagy éppen a Szigorúan piszkos ügyek.

A sztori persze nem minden, ahhoz, hogy a játékos végigvigye a történetet, szükség van változatos játékmenetre és kihívásra is, ám a Sleeping Dogs ezen a téren nem okoz csalódást, ráadásul a játéknak van egy aduásza is a helyszínt adó Hongkong képében, ami a nyugati szem számára egy varázslatos és lenyűgöző környezet (nem egy újabb New York vagy Miami utánzat). A város már a kezdetektől szabadon bejárható, négy (North Point, Aberdeen, Kennedy Town, Central) nagyobb kerületet „hódíthatunk” meg benne, és hol a neonokkal telezsúfolt utcák nyűgöznek le, hol a zegzugos, többszintű sikátorok, hol a kikötő, ahol szinte érezni a halszagot. A ránk váró terület ráadásul nemcsak szépen kidolgozott és részletes, de tele van élettel, a játéktér tényleg egy nyüzsgő metropolisz érzetét kelti, és a fő küldetések mellett sok szabadon választható elfoglaltságot is tartogat: gyűjtögethetünk, versenyezhetünk, vagy nekiugorhatunk a fix, vagy éppen random felbukkanó miniküldetéseknek.

Épülj be!

Hősünk – Wei Shen – Amerikából hazatérvén egy véletlennek köszönhetően fut össze egy régi barátjával, aki történetesen a Sun On Yee nevű triád egyik „kifutófiúja”, s mint ilyen, tökéletes személy arra, hogy lehetőséget biztosítson a beépített rendőrként dolgozó Weinek, hogy maga is a család részévé váljon. A történet innentől szinte klasszikusnak mondható, hiszen a kezdetben szimpla csicskaként tevékenykedő karakterünknek el kell nyernie a többiek bizalmát, majd meg kell kezdenie a menetelést a ranglétrán.

A Sleeping Dogs persze sokkal ambiciózusabb annál, mintsem, hogy beérje a játékos küldetésről-küldetésre hajtásával (á la Mafia II), az ismerős elemeket tartalmazó, ám ennek ellenére is érdekes főszál mellett rengeteg szabadságot is biztosít számunkra, és mindezt megfejeli egy jól kidolgozott és látványos harcrendszerrel, továbbá kapunk egy többszálú fejlődési szisztémát is, különféle bónuszokat biztosító képességekkel. Hiába az a fő feladatunk, hogy minél mélyebbre ássuk magunkat a maffiában, ennek ellenére rendőrök is vagyunk, és a triád megbízásai mellett mindenféle nyomozói teendőket is el kell látnunk. A két oldal küldetéseinek megoldásával tapasztalati pontokat szerzünk, aminek hatására szép fokozatosan nyitjuk meg a Cop és a Triad fejlesztéseket. A szintlépések alkalmával aztán nemcsak, hogy új képességet kapunk, de még választhatunk is, hogy milyen irányba kívánjuk fejleszteni a hősünket. A zsaruk oldalán az extrák egyik fele a fegyverekre, míg a másik fele a járművekre vonatkozik, a triád vonalon pedig támadási és védekezési képességek várnak ránk. 

Fejlődni, fejlődni, fejlődni

Az egyes fejlődési fákon értelemszerűen az adott „frakció” küldetéseinek megoldásával lehet a leggyorsabban előrehaladni, azonban a rendőrös missziók során is kaphatunk triádos pontokat, illetve a bűnszervezet oldalán végrehajtott feladatok során is szerezhetünk a zsaruvonal erősítéséhez szükséges „valutát”.  A dolog érdekessége, hogy a pontozás fordítottan arányosan működik a két oldal esetében: ha az adott küldetésen belül minél több triád pontot szeretnénk összekaparni, akkor a harcok során a lehető legbrutálisabbra kell venni a figurát, viszont ha nem szeretnénk, hogy túl sok rendőrpont menjen kárba, akkor oda kell figyelnünk arra, hogy a feladatok teljesítése során ne tegyünk kárt Hongkong város utcáiban és polgáraiban, ugyanis minden egyes gázolás, karambol és kidöntött villanyoszlop csökkenti a megszerezhető zsarus tapasztalati pontok számát.

Habár a rendszer mindenképpen ötletesnek nevezhető, azért van egy kis szépséghibája: az embernek különösebben nem kell odafigyelnie ezekre a pontokra, ugyanis ha valaki lelkiismeretesen megold minden küldetést, akkor így is, úgy is meglesznek a szintlépések, és még a sztori lezárása előtt begyűjthető lesz mind a rendőrös, mind a triádos vonal 10-10 fejlesztése.

Elég menő vagy?

A Sleeping Dogs viszont nemcsak triádos és rendőrös pontokat számol, de azt is nézi, hogy mennyire vagyunk ismertek. A Face Advantages egy harmadik fejlődési szál, és ide úgy gyűjthetjük a szintlépéshez szükséges pontokat, ha segítjük a városlakókat (sárga ikon jelzi őket a térképen) az ügyes-bajos dolgaikban, illetve ha sikeresek vagyunk a különböző „szabadidős tevékenységekben” (autós-, motoros versenyek, kakasviadal, karaoke, „harcosok klubja” stb.).  A fejlődés ezen része legalább olyan fontos, mint a már tárgyalt másik kettő, hiszen a szintlépések itt is hasznos extrákat nyitnak meg: például bárhová hívhatunk magunknak kocsit a garázsunkból, a különböző ideiglenes bónuszok (kaja, energiaital, tea, masszázs – lásd a keretes anyagunkat) tovább tartanak, illetve itt is vannak olyan passzív képességek, amelyeknek köszönhetően eredményesebbek leszünk a harcban.

Mivel a fejlődés ezen része jobbára független a fő küldetésektől, érdemes már a játék elején egy kicsit ide összpontosítani a figyelmünket (főleg a rögtön elérhető szívességekre), ugyanis a Face Advantages első két szintjével járó bónuszok nagyban megkönnyítik az életünket. Erre pedig szükség lesz, ugyanis a Sleeping Dogs már a kezdetektől kihívás elé állítja a játékosokat, köszönhetően a hasonszőrű játékoktól alapvetően idegen harcrendszerének.