Majdnem pontosan két évvel ezelőtt került forgalomba az előző Red Faction című THQ-játék, amely elég furcsa, de jól működő egyvelege volt a GTA-klónoknak és a TPS-akciójátékoknak. A most megjelent negyedik rész már jóval inkább tapossa azt a modern vonalat, melyet oly sokan lenézve kóstolgattak az elmúlt pár évben. Igaz, ami igaz, néhány izgalmas aspektusát leszámítva sima tucatjátékként is elkönyvelhetnénk az Armageddont, de van néhány szórakoztató eleme.

Ásít, lapoz
A sztorit Darius Mason szemszögéből élvezhetjük végig, ő az előző részben megismert Alec Mason unokája. Sajnos hősünk nem képes felnőni nagyapja hírnevéhez, a Marson található terraformáló berendezést pusztulni hagyja, s emiatt az ott élő populáció a föld alá kényszerül. Ezen túl Masont rútul kihasználja egy csapat „kincsvadász”: ásatásra küldik, ahol balgamód kiszabadít egy szunnyadó idegen hordát, amelyek rusnya rovartestükkel miszlikbe aprítják a megmaradt túlélők egy részét. Szerencsére hősünk nem borul magába, hanem úgy dönt, hogy felszámolja azon problémákat, amelyek bekövetkeztéhez volt egy kis köze.

Bevált recepten változtatni?
Hasonlóan a történethez, amely időnként felettébb klisésre sikeredett, a pályafelépítés is völgyeket és dombokat kínál a játékos számára. Néhol hihetetlenül izgalmas akciójelenetek követik egymást, hiába hűl a vacsora az asztalon, még legalább két mentési pontig nem tudunk elszakadni a gép elől, máskor viszont legszívesebben az örök uninstall mezőkre küldenénk az egész programot. Az Armageddont ezúttal is a Red Faction sajátossága menti meg a végső leszerepeléstől, konkrétan a Geo-mod 2-féle rombolható környezetről van szó, amit most is gyermeki élvezettel bonthatunk apró darabokra, hogy aztán a belőlük kipotyogó hulladék-darabkákból minél többet összeszedhessünk, s különféle fejlesztésekre költhessük azokat. Sajnos az előbb említett unalmas részek is pontosan ennek hiányában emelkednek a felszínre, hiszen a bogaraktól hemzsegő barlangrendszerek kipucolása nem több mint egy lerágott csont folyamatos majszolása. Még az sem menti meg a lepontozástól, hogy a sima futkorászást alkalmanként felváltják a vezethető robotok, amelyek segítségével igen kellemes pusztítást végezhetünk.
A fegyverek és a fejlesztések szempontjából szerencsére jól domborít az Armageddon. Hasonlóan az előző részhez, itt is az úgynevezett salvage-gyűjtés jelenti az egyik legnagyobb mókát, melyekből aztán három szintre bontott fejlesztéseket vásárolhatunk, legyen szó akár magasabb életerőről, vagy nagyobb lőszerkapacitásról. Ezeket később a többszereplős módba is magunkkal vihetjük, hasonlóan a nemrég megjelent FEAR 3-hoz. Emellett bőven akad fegyver is, melyek a legkülönfélébb és leglátványosabb pusztításra képesek. Mindenféle gránátokat, rakétákat és villámszórókat próbálhatunk ki, ezek közül hamar megtalálhatja mindenki a kis kedvencét, amellyel atomjaira bonthatja a pályát. De vigyáznunk kell, ugyanis sokszor gondot is okozhat a rombolás, hiszen gyakran a továbbjutáshoz szükséges platformelemek esnek áldozatául – szerencsére egy ötletes berendezésnek köszönhetően ezeket bármikor helyreállíthatjuk. Nem egyszer lépcsőfeljárókat, fedezékeket, vagy épp a küldetésünkhöz szükséges generátorokat kell majd helyrepofoznunk a végigjátszás során, úgyhogy csak óvatosan azzal a rakétavetővel!

Jöhet a folytatás?
Ha pedig végzett az ember az egyszemélyes kampánnyal, akkor irány a multiplayer, ahol a legnagyobb mókát az Infestation játékmód jelenti. Itt négy játékos küzd vállvetve a hullámokban érkező idegen hordák ellen, ahol vagy az egyszerű gyilkolászás, vagy egy széteső épület megvédése lesz a csapat feladata. Itt aztán megszűnik minden hibája a játéknak, nincs is más, csak a sima pusztítás és rombolás, na és persze a jó kis csapatmunka, ami elengedhetetlen ehhez a játékmódhoz. Mindent összevetve a Red Faction: Armageddon többnyire színes, izgalmas játékélményt nyújt. Az unalmas részeken érdemes átszenvedni magunkat, mert összességében egy kellemes kis játékkal van dolgunk. Ezen kívül ott a multi, ami kifejezetten élvezetes, a rombolás örömét pedig semmi sem tudja olyan jól visszaadni, mint egy Red Faction játék.