Egyre megszokottabb jelenséggé válik, hogy a kelendőbb tartalmak közül néhány egészen más közegbe is áttelepül, hogy újnak látszó köntösben próbálja meg bekebelezni azokat, akik egyébként soha nem hallottak az adott termékről. Ezekkel a próbálkozásokkal csak az a baj, hogy az esetek többségében a végeredmény nem lesz túl sikeres, és a balul sikerült operáció képessé válhat az összképet is zátonyra terelni.Ezúttal viszont mázlink van, a balszerencse messziről elkerülte a Plants vs. Zombies aktuális darabját, ami a sikerszéria legelső, immár ízig-vérig 3D-s köntösbe bújtatott változataként került a virtuális boltok polcaira.
Remake-szag terjeng a levegőben
Ha egy tisztességes életúttal bíró cím kapcsán újabb epizód hírével hozakodnak elő a fejlesztők, bizony joggal vetődik fel a kérdés, hogy az alkotók milyen újdonságokkal kívánnak még több kilométert pakolni az egyébként évek óta sikerrel futó alkotásba. Egyebek mellett ez foglalkoztatott minket is az új PvZ kapcsán, hiszen a Garden Warfare egy radikális irányváltoztatással teljesen új útvonalon indult szerencsét próbálni, miközben az utazási eszközként szolgáló alapok mit sem változtak.
Tesztalanyunk – akárcsak a franchise eddigi részei – ismét a kert tőszomszédságában tanyát verő zombik és a növényvilág képviselői közt dúló harcra épít, azzal a különbséggel, hogy a csatatér időközben alapos tatarozáson esett át. Mindez ráadásul úgy ment végbe, hogy az ikonikus ellenfelek közti konfrontáció megőrizte egyediségét, miközben kiegészült egy igazán élvezetes és pörgős játékmenettel.
Van új a nap alatt (?)
Bár a készítők alapvetően hűek maradtak a megszokott tartalomhoz, a lojalitás csupán a játék gyökereihez való ragaszkodásban érhető tetten, hiszen mind a külcsín, mind a korábbi mechanizmus átadta a helyet egy komplexebb, de mégis szórakoztatóbb egyvelegnek. Nyílt titok, hogy a játékipar egyes szereplői képesek ugyanazt a címet tizenötödször is újra eladni, csak azért, hogy az utolsó zöldhasút is legombolják az ember fiáról. Kiváló példa erre a dühös madarakkal fémjelzett széria, ami az eredeti elképzelés iránt fokozatosan csökkenő lelkesedést látva teljesen „átszellemülve”, négy keréken tért vissza az Angry Birds Go! névre keresztelt versenyjáték képében.
Bár a Rovio sikertörténete némiképp eltér tesztünk alanyától, forgatókönyv tekintetében szinte ugyanarról az attrakcióról beszélhetünk: adott egy program, ami viszonylag hosszan tartó diadal után sem tűnt fáradtnak ahhoz, hogy újabb változatban kerüljön terítékre. Azt persze már most megkockáztatjuk, hogy a PvZ-féle transzformációban jóval többen lelik majd örömüket, mint az Angry Birds autós változatában. A megújulás ráadásul nemcsak drámaira sikeredett, de még a marketingszagú fals mellébeszélésnek is hűlt helyét találtuk, a Garden Warfare ugyanis egy valóban fényesre csiszolt ékkő lett, mely alapjaiban változtatta meg azt, amit eddig a flóra és fauna közti párviadalról gondoltunk.
Váll feletti Call of Duty
A GW ezúttal a TPS-műfajjal szimpatizálóknak kedvez, hiszen a kerti csetepaté külső nézetes, online lövöldeként indul útnak az elődök által már gondosan kitaposott ösvényen (egyszemélyes kampány nincs is), de a játék tartalmi elemeiben sorra köszönnek vissza a korábbi részek jellegzetes tulajdonságai. Ráadásul esetünkben szó sincs más sikertermékek másolásáról, a Garden Warfare csupán – nagyon helyesen – magába szippantott néhány olyan sikeres játékelemet, amitől tényleg megunhatatlanná válik. A szerverre való csatlakozást követően választhatunk a két szemben álló fél közül, aztán következik a pályán betölteni kívánt szerepünk megválasztása. A GW mindkét oldalon 4-4 karakterosztályt kínál, melyek legfőbb különlegessége a fejlődés közben beszerezhető és használható képességekben rejlik - ez utóbbiakból egyébként minden osztály hármat kap. A más játékokból átemelt tulajdonságok közül kiemelendő a választott karakterünk testre szabhatósága, ami esetünkben aprólékosan módosítható felszerelést takar. Ezenfelül variálhatjuk az öltözékünket, különböző kiegészítőket aggathatunk magunkra, plusz adott a különböző arcfestések kavalkádja. Jól emlékszem, az első meccs alkalmával egy, a ’70-es évek végi Bee Gees együttes tagjait imitáló diszkós-zombi vágott nyakon, majd miután elterültem, a diadalmaskodó játékos még a Stayin’ Alive című nóta kultikus refrénjét sem volt rest torkaszakadtából beleüvölteni a mikrofonba.
Mód-tengerbe öntött örömóda
Az önfeledt szórakozás természetesen mit sem érne változatos játékmódok és helyszínek nélkül, aggodalomra azonban nincs okunk, a GW mindkét feltételt játszi könnyedséggel teljesíti. Előbbi esetében kilenc eltérő módozat közül válogathatunk, és a felhozatalban ugyancsak ismerős darabok rejtőznek. Ilyen például a Gnome Bomb, ami egy az egyben a Counter Strike-féle taktikai játékmenetre hajaz. Némi eltérés persze felfedezhető, hiszen kezdetben mindkét csapat a bomba célba juttatásáért küzd, viszont ha valamelyik fél élesíti a szeretetcsomagot, a másiknak rögvest kötelességé válik annak hatástalanítása. Online lövöldéhez hűen nem hiányozhat a klasszikus TDM sem, és akik a Battlefieldből ismert dögcédula-vadászatot favorizálják, nos, azok sem fognak unatkozni, ugyanis nekik készült a Vanquish Confirmed mód, ahol az elhullott játékosok „gömbjeit” kell begyűjteni. Emellett azok is örülhetnek, akik az autentikus PvZ élményre vágynak, hiszen nekik ott a Garden Ops lehetőség, ami a klasszikus játékmenetet ülteti át a Garden Warfare világába – a cél itt is a birtokunkban lévő díszkert megóvása, amelyet szólóban, vagy akár csapatosan is abszolválhatunk.
Csak semmi komolyság
A GW ráadásul pont annyira komoly, mint a korábbi epizódok, éppen ezért még véletlenül sem szabad véresen komolyan venni. A ránk váró élmény kellően gyermeteg, a grafika az animációs filmeket idézi, és a játék pont ettől lesz nagyszerű és szerethető. A karakterek küllemének aprólékos testre szabhatósága mellett plusz pontot érdemelnek a játék közben megszerezhető matricacsomagok is, melyekben némi szerencsével értékes holmikra bukkanhatunk. Persze nem csak gyűjtögetni lehet, a mikrotranzakciós rendszer az új PvZ-ben is jelen van, így a vaskosabb pénztárcájú nethuszárok némi tőkével további bővíthetik a cuccaik listáját – ha az elköltésre váró pontgyűjtemény már kiapadt –, viszont tapasztalataink szerint nem csak az euróba vetett hit jelenti a csatatéren való boldogulást. A Garden Warfare mindent egybevetve tehát egy kellő mennyiségű humorral fűszerezett, igencsak akciódús móka, ami ideális alternatíva lehet, ha tényleg csak pár percnyi szórakozásra van időnk – viszont ez nem jelenti azt, hogy nem lehet akár órákra is elmerülni benne.
