Az utóbbi években nagy meglepetést okozott az indie fejlesztések között a Dennation Games készítette Hotline Miami, amelyben a vérbő játékmenethez kidolgozott koncepció, tömény esszencia a nyolcvanas évekből, valamint kiforrott trial and error rendszer társult. Ha azt gondolnánk, hogy hasonlóval már felesleges próbálkozni, és az esetleges követők biztos kudarcra vannak ítélve, az OlliOlliért felelős Roll7 tesz azért, hogy újraértékeljük életünket, majd átgondoljuk ezt a feltételezésünket.
Szavazz Nyúl Úrra!
Közelegnek a választások, egészen pontosan 22 nap múlva a nép ismét kinyilváníthatja akaratát, ezért Bunny Lordnak nagy szüksége van a segítségünkre. Bár nem vagyunk hősök, a lőfegyver és az egygombos kivégzés ereje velünk van, ennek hála a nagy eseményig hátralévő napokban 21 misszió vár ránk, amivel ismét főnökünk győzedelmeskedhet. Ez ugyanis városunk nyugalmának egyetlen biztosítéka. Tulajdonképpen annyi lesz a dolgunk, hogy a piszkos munkát elvégezve bevessük magunkat egy adott épületbe, megtisztítsuk a különböző szinteket a bűnözőktől, néha begyűjtsünk vagy megsemmisítsünk valamit, továbbá likvidáljuk Nyúl Úr legnagyobb riválisait (vagy segítsünk elérésükben). Mindezt 2D-ben tehetjük meg, a látványelemek és a zenék pedig a C64 világát, a NES-éra legszebb pillanatait idézik fel, mialatt szó szerint özönlenek a poénok, vicces pillanatok – már a vér mellett, amiből szintén nincs hiány a programban.
Finish him!
A párperces oktatómód pillanatok alatt rávezet minket a lényegre. Van ugyanis egy akciógomb, amivel lőhetünk, illetve kifeküdt ellenfeleinket végezhetjük ki – ahhoz pedig, hogy a mindenfelé jelen lévő célpontok padlót fogjanak, nem kell mást csinálnunk, mint a becsúszást alkalmaznunk. Ezzel elgáncsoljuk a delikvenseket is, valamint árnyékba húzódva ideiglenes fedezéket is találhatunk magunknak. Van még egy újratöltés, plusz egy speciális eszközhasználat (akna, gránát, Molotov), ezenkívül pedig csak rajtunk múlik minden, illetve a reflexeinken. No és persze választásunkon, elvégre újabb és újabb megnyitható karaktereket kapunk, ahogy haladunk előre a kampányban, az egyre elmebetegebb fazonok pedig eltérő képességgel rendelkeznek. Eleinte még lassan, pisztollyal vagy sörétessel lövöldözünk, majd valakivel gyorsabban tudunk haladni, futás közben is puffogtathatunk, szaltózgatunk az eszméletlen ellenfelek felett, pengével oltjuk ki életüket, hogy a közelben álló bandatagok ne tudjanak jelenlétünkről, és a többi. Ha pedig mindezen mozdulatokat kihasználva végre legyűrtük az éppen esedékes pályát, még mindig visszatérhetünk arra, hogy Bunny Lord három extra kérését is teljesítsük, ami az egyre nehezedő programot figyelembe véve sok esetben igen komoly kihívást jelent.
Vicces, véres, szórakoztató
A Not a Hero az első hét után kifejezetten nehéz lesz; alapesetben 4-5 óra alatt végigfuthatunk rajta, ha pedig mindent teljesíteni szeretnénk, az még pár órát igénybe vesz reflexeinktől függően. A Roll7 alkotása abszolút tükörsimára csiszolt játékmenettel bír, halálunk esetén senki mást nem hibáztathatunk, csak magunkat. Mégis, néha kicsit szívatós egy-egy rész, ami sokaknál kiverheti a biztosítékot, ám szerencsére a poénos megvalósítás és maga a stílus enyhíti kedélyünket: a 8 bites zenék és külső, a nagyszerű karakterek, a hasfalszaggató beszólások és eligazítások/párbeszédek (például Jesus bemutatása) egész egyszerűen folyamatosan lekötik a figyelmünket, és nagybetűs élményt nyújtanak. Komolyabb probléma nincs, maximum annyi, hogy süt a játékról, mi volt a kiindulási pont: természetesen a Hotline Miami. Emellett, bár az árát bőven megéri a Not a Hero, a 21 pálya (84 feladat) és a pár extra nem bír igazi újrajátszási faktorral.
