Tesztünk alanya a mára legendássá vált, még a nyolcvanas években indult, a BattleTech-univerzumon alapuló MechWarrior-széria jogutódja. A MechWarrior Online lényegében egy futurisztikus taktikai FPS, ahol a messzi jövő véget nem érő csatáiban kell helytállni, méghozzá hatalmas, két lábon járó harci gépeket vezetve, teljesen online környezetben, csapatokra osztva, természetesen más játékosok ellen.
FIZETNI NEM KELL, DE LEHET
A MechWarrior Online beszerzése pénzbe nem kerül, Free-to-Play játékról van szó, tehát a Steamen rákeresve azonnal letölthető, sőt a kilens a hivatalos oldalról is leszedhető, ha valaki nem rajongana a Valve keretprogramjáért. A fejlesztőknek persze élni kell valamiből, így a játék kezdésekor azonnal vásárolhatóak különféle kiegészítők, amelyek extra helyeket nyitnak meg a „garázsunkban”, továbbá új gépeket és mindenféle extrákat tartalmaznak. Ez viszont ne riasszon el senkit, a vásárlás lehetősége korántsem jelenti azt, hogy pénzköltés nélkül ne lehetne érvényesülni és folyamatosan fejlődni a játékban!
A játék folyamán (már azzal, hogy végigvisszük az oktatómódot) minden pilóta gyűjti a C-Bills (ComStar Bills) névre hallgató valutát, amiből új mechek és egyre ütősebb felszerelések vásárolhatóak. Emellett létezik még a Mech Credits (MC), amiből különféle speciális tárgyak vehetők, ám ez a fizetőeszköz csak valódi pénz költésével szerezhető, vagy apránként, ha sikeresek vagyunk a Faction Play játékmódjaiban, illetve a speciális eseményeken (Events). Végezetül nem szabad megfeledkezni a Mech Experience (XP) pontokról sem, amelyeket a küzdelmek során gyűjtünk az adott gépekkel, és szintén elkölthetőek a különböző BattleMechek fejlesztésére.
Ha tehát valaki villogni akar, akkor súlyos ezrek elköltésével azonnal szert tehet különféle extrákra, a kitartó és tehetséges játékosok viszont egyetlen fillér beáldozása nélkül is folyamatosan haladhatnak előre. Ráadásul attól, hogy valaki beszerez magának egy ütősebb gépezetet, még nem feltétlenül lesz eredményesebb a harctéren...
TIZENHAT TONNA, FEKETE FÉM
A telepítést és a játékosprofil regisztrálását (ezt a steameseknek is a hivatalos oldalon kell elvégezni) követően érdemes azonnal nekiugrani az oktatómódnak, ahol villámgyorsan elsajátíthatjuk a legszükségesebb alapokat, illetve az is hamar ki fog derülni, hogy nekünk való-e a játék, avagy sem. Ha például nem tudsz minimum tizenöt gombot és a hozzájuk tartozó minden funkciót észben tartani, akkor jobb, ha le sem töltöd a MechWarrior Online-t. A tutorial (amit annak idején nagyon hiányoltunk a bétából) megtanít manőverezni, lőni, illetve a kötelező körök mellett számos lehetőséget nyújt, hogy magabiztosan irányítsd a több tonnás halálosztó gépedet. Az opcionális feladatokat ráadásul nemcsak azért érdemes végigcsinálni, mert ezzel jelentősen nő a túlélés esélye a meccsek során, de azért is, mert már ezek elvégzéséért is szépen csordogál a fejlesztésekre költhető C-Bills: milliókat lehet kaszálni, ha elég ügyes az ember.
Az oktatórész kipörgetését követően a főmenüben találjuk magunkat, rengeteg opcióval és lehetőséggel, no meg a Quick Play és Faction Play lehetőségekkel. Előbbi a szinte azonnal induló gyors meccseket jelenti, míg az utóbbi már összetettebb móka, ahol először ki kell választanunk a nekünk tetsző frakciót, illetve, hogy a globális háborúban milyen szerepet (Loyalists, Mercenaries) kívánunk betölteni – a lehetőségeken pedig érdemes kicsit rágódni, mert eltérő előnyei és hátrányai vannak döntéseinknek.
A Quick Playben három klasszikus játékmód (pontfoglalós Conquest, bázisrombolós Assault, hagyományos Skirmish), míg a Faction Playben két komolyabb csapatmunkát igénylő lehetőség, az Invasion és az Invasion Counter Attack várja a pilótákat. Utóbbiakban (és úgy általában a Faction Playben) akkor érdemes részt venni, ha a gyorsmeccsek alatt már szereztünk némi rutint, és nem az alapgépekkel indulunk csatába.
NEM A MÉRET A LÉNYEG
Ami a játékélményt illeti, azt már az elején érdemes tudni, hogy a MechWarrior Online nem az agyatlan lövöldözés otthona. Aki ész nélkül megy előre, és lő az első ellenfélre, akit észrevesz, az bizony két-három percnél többet nem fog túlélni a csatatéren. A taktika, a gépünk osztályának (Light, Medium, Heavy, Assault) ismerete és előnyeinek kihasználása odafigyelést és tanulást igényel, szóval a bal egérgomb veszett nyomogatásával itt nem nagyon teremnek babérok – már csak azért sem, mert van még öt másik billentyű, amivel tüzelni lehet. Arról nem is beszélve, hogy magányos farkasként szintén gyors halál vár mindenkire, a MechWarrior Online csataterein jobbára csak akkor jön a győzelem (és a fejlesztésekre költhető valuta), ha képesek vagyunk csapatban, egymást segítve, egymást kiegészítve játszani. Minden más esetben csak frusztráció és folyamatos vereség lesz az osztályrészünk.
Ha viszont vannak barátaink, akik szintén élnek-halnak a háborúért és a hatalmas, lépegető monstrumokért, akkor máris megvan, hogy mivel lehet élvezetesen eltölteni a játékra szánt értékes perceket...
ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN
Persze a MechWarrior Online sem fenékig tejfel. Az még csak hagyján, hogy az irányítás magabiztos elsajátítása azért eltart egy darabig, de az semmi ahhoz képest, ami a főmenüben, illetve a választható mecheknél és fejlesztéseknél várja az embert. A program ezen része leginkább az őskáoszra emlékeztet, és komoly türelem szükségeltetik ahhoz, hogy felfogjuk, majd használni tudjuk a megannyi lehetőséggel, színnel és információval ránk boruló szisztémát. Pár óra el fog telni, mire átlátjuk a helyzetet, viszont van egy hatalmas előnye ennek a megoldásnak: kiváló szűrőként működik.
Ha az adrenalinhuszárok és a vérpistikék nem menekülnek el az első pár vesztes csata után, akkor szinte biztos, hogy a menürendszer kuszasága és kezdeti átláthatatlansága fogja távozásra bírni őket. És ez nem baj, ugyanis így tényleg csak azok maradnak a játékban, akik komolyan veszik a programot, és ez meg is látszik a meccseken: a csapatmunka még akkor is működik, ha nincs közvetlen kommunikáció, és a harcok során az ember sokkal kevesebbszer anyázik a balfék kollégák miatt, mint például bármelyik Battlefield-játékban.
NEM SZÉP, DE LEGALÁBB EGYBEN VAN
Azt is érdemes leszögezni, hogy a MechWarrior Online nem való azoknak, akik a csillivilli grafikára utaznak. A felszín alatt hiába dübörög a CryEngine 3-as verziója, a Piranha Games játéka nem nevezhető kifejezetten szépnek, főleg ha a havas pályák valamelyikére pottyan az ember. Vannak ugyan jó pillanatai, de vizualitás terén nyomába sem ér a pár éve még nagy reménységnek számító Hawkennek. Cserébe viszont stabil, kifejezetten jól fut kevésbé erős masinákon is, és ami még ennél is fontosabb, a netes kód nagyon rendben van. A tesztelés során egyszer sem jött elő semmilyen probléma, minden flottul zajlott, és amiatt sem kell aggódni, hogy nincs kivel játszani, a meccsekre minden alkalommal gyakorlatilag másodpercek alatt összegyűlt a kellő számú játékos.
Játékmenetbeli forradalomról ugyan szó sincs, de a számos géptípus, a rengeteg fejlesztés és fegyver, a tizennyolc különböző pálya, az öt eltérő játékmód és a kifejezetten érett játékostábor így is hosszú időre képes lekötni az embert. Mindezt ráadásul ingyen kapjuk, szóval, ha valaki kihívásra, hosszan tartó fejlődésre és némi agymunkát is igénylő csetepatéra vágyik, annak mindenképpen érdemes tennie egy próbát a MechWarrior Online-nal, könnyen lehet, hogy ez lesz a következő kedvence a multis játékok között.
