Na persze a Bulletstormot közösen fejlesztő EPIC Games és People Can Fly sem találta fel a spanyolviaszt, csak a manapság divatos, önmagukat halálosan komolyan vevő FPS-eket szemberöhögve egyetlen dolgot tartottak szem előtt: a játékosok gátlástalan szórakoztatását. Ennek eredményeképpen repülünk el a XXVI. századba, ahol az egykor elit katona, mostanság űrkalóz Grayson Hunt bőrébe bújva rúgunk szét jó néhány koszos segget. A történetre nem is vesztegetnék túl sok szót, az ugyanis csupán rengeteg káromkodással felhígított alibi, s mint olyan, gyönyörűen puffogtatja felénk az ezeréves hollywoodi sablonokat (Sly és Schwarzi zokogva könyörögnének egy ilyen forgatókönyvért), egy percre sem feledtetve velünk, ezt az egészet maguk a fejlesztők sem gondolták komolyan. Szerencsére. Ami a játékmenetet illeti, az alapok tekintetében a manapság bevett séma érvényesül: teljesen lineáris pályákon zúzunk előre, miközben jó pár átvezető videó szakítja meg a folyamatos pusztítást. Na de ha ez a helyzet, akkor mégis mi az, ami miatt nem hajítottam a sarokba az egészet egy óra után? Két dolog kellett ehhez: egyrészt a zseniális skillshot rendszer, másrészt az egészen elképesztő látvány.
Lehetőségek tárháza
Kezdjük a fontosabbal: a játék lelkeként, újdonságaként, a mi mozgatórugónkként funkcionáló skillshot rendszerrel, ami konkrétan változatossá, élvezetessé és megunhatatlanná teszi az amúgy meglehetősen egysíkú alapokra építkező Bulletstormot.
Miről beszélek? A játékban egy olyan fejlődési rendszer kapott helyet, amely pontozza a „munkásságunkat”, azaz hogy mennyire kreatívan küldjük a másvilágra ellenfeleinket. A dolog nemcsak azért szuper, mert látványos, és általa nem válik lapos lövöldévé a program, de az így szerzett pontjainkból vásárolhatunk magunknak lőszert és fejlesztéseket. Ezúttal tehát nemcsak arról van szó, hogy telepumpáljuk ólommal (ez ugyanis csak 10 pontot ér) a ránk rontó martalócokat, mutánsokat, elit katonákat és mindenféle más torzszülötteket, hanem minél látványosabban és durvábban kell kivégezni az ellenfeleket. Ebben a következő dolgok lehetnek a segítségünkre: a bal kezünkben található, Leash névre keresztelt elektromos lasszó, a jobb kezünkben szorongatott fegyverünk, a jobb lábunk, a tereptárgyak és maga a környezet. Ezek segítségével összesen 131 kombinációt hozhatunk össze, szóval már eleve az is egy hatalmas kihívás, hogy kivétel nélkül mindegyiket kipróbáljuk.
S hogy konkrétan miről van szó? A legalapabb kombináció, hogy magunkhoz rántjuk az ellenfelet a Leash-sel (ekkor belassul az idő), majd mikor a közelünkbe ér, akkor elrúgjuk, és amíg a levegőben van, szépen teletömjük forró fémgolyókkal. Ennek egy másik variációja, hogy megragadjuk a delikvenst, majd a környezetet használva rúgjuk a halálba. A lehetőségek változatosak: vannak fémrudak és kaktuszok, mélységek, elektromos vezetékek, ventillátorok és toxikus tócsák is. A pályákon aztán találhatunk mindenféle robbanó tárgyakat, ezeket nemes egyszerűséggel nekirúghatjuk az ellenfeleknek, vagy messziről durranthatjuk be őket, sőt, mérgező növényeket is szétbombázhatunk, vagy épp a helyi flóra termését vághatjuk neki a ránk rontó őrülteknek. Persze nemcsak rángatni és rugdosni lehet, a 131 variációból minden egyes fegyverünkre jut 10 egyedi halálnem, s mivel összesen hét mordályt szedhetünk majd össze, ez csak a lőfegyverek terén 70 különböző megoldást jelent. A felhozatal amúgy mondhatni a szokásos: alap karabély, pisztoly, shotgun, távcsöves puska irányítható lövedékkel, speciális, detonálható munícióval bíró fegyverek, és lesz egy mostanában igencsak divatos „karóvető” is. Ám hiába az ismerős felhozatal, a skillshot rendszernek köszönhetően a használatuk nagyon sok esetben egyedi, és ami a legfontosabb, folyamatos változatosságot biztosítanak, ugyanis még a játék utolsó órájában is bukkannak fel újabb és újabb kombók. Márpedig a Bulletstorm éppen attól szórakoztató, hogy a játékos lényegében rá van kényszerítve a terep és a felszerelés sajátos használatára, különben nem tud lőszert és új fegyvert venni, nem tudja növelni a tárkapacitást, és nem tudja megnyitni a másodlagos funkciókat. Azt meg talán már mondanom sem kell, hogy mindez nem kényszerként jelentkezik a játékosnál, hiszen nincs is jobb annál, mikor a képernyőn felvillannak a vörös és sárga feliratok, jelezvén, hogy már megint valami egészen egyedit sikerült kiviteleznünk. S hogy ez minél többször előforduljon, folyamatosan pásztázzuk a terepet, és keressük a lehetőségeket, hogy minél őrültebb módon apríthassuk fel az ellenfeleket. Élvezzük a vérgőzös káoszt, és közben eszünkben sem jut azon sopánkodni, hogy ezúttal is csak „alagút” bonyolultságú pályákon kell végigmasíroznunk.
Lélegzetelállító
Panaszkodni egyébként azért sem fogunk, mert – ahogy arra már utaltam második okként –, a körítés tényleg káprázatos. A nagyjából hétórányi játékidőt biztosító kampány 90%-át egy idegen bolygón töltjük majd, bejárjuk annak sivatagos, erdős részét, bejutunk egy metropoliszba, vidámparkban, közterületeken, diszkóban, alagutakban és pusztuló felhőkarcolókban fogunk randalírozni, és mindeközben elképesztően kidolgozott látvány fogad majd minket. Megfelelő vas (Quad Core 2 GHz, 2 GB RAM, 512 MB VRAM) birtokában tényleg le fog esni az állatok, és nemcsak azért, mert minden éles lesz és részletes, hanem mert a fények játéka, a hatalmas nyílt terek, a háttérben magasodó felhőkarcolók és lezuhant űrhajók látványa valami egészen hihetetlenül jól néz ki. Lehet, hogy a pályák csőszerűek, de mikor egy magaslati ponton elétek tárul a kilátás, akkor tuti, hogy egy (vagy több) pillanatra megálltok majd az elétek táruló áll-leejtős vizuális orgazmustól.
Na de miért ennyi az annyi?
A rengeteg dicséret után persze jogosan merül fel a kérdés, hogy ha ennyire szórakoztató ez a játék, akkor miért nem szaladt az értékelés 90% fölé? Ezúttal nem gond a lineáris, facsipesz egyszerűségű pályatervezés és a kissé ostoba történet, hiszen mindezt ellensúlyozza a játékmenet egyedisége és a látvány, azonban nem mehetünk el szó nélkül néhány olyan negatívum mellett, amelyek megmagyarázzák, hogy miért nem emeljük trónra a Bulletstormot. Egyrészt itt az EPIC, akik le sem tagadhatnák, hogy részt vettek a fejlesztésben, ugyanis egész egyszerűen loptak saját maguktól (avagy újrafelhasználtak – és így sem szebb a képlet), lévén a karaktermodellek, a futás, a pályák fedezékes kiépítése és a multi egy része szinte egy az egyben a Gears of War szériából lett átemelve. A korábban már bevált részegységek persze itt is kiválóan működnek, de azért egy kicsit igyekezhettek volna a srácok, hogy valamivel változatosabbat alkossanak. Na persze lehet, ez sokakat egy cseppet sem fog zavarni, az viszont jó eséllyel igen, hogy a játékban mellettünk harcoló társak (mert soha nem vagyunk egyedül) néha rettentően ostobák, útban vannak, beakadunk miattuk, és úgy általában nem sok hasznukat vesszük a durvább tűzpárbajok során, sőt, néha éppen miattuk maradunk le egy-egy ütősebb darabolásról. A kollégák helyenként tényleg annyira haszontalanok, hogy olyan érzésem támadt, csakis azért rakták őket mellénk, hogy az őrült mészárlást néha megszakíthassák az átlagosnál is durvább szitkokat tartalmazó (igaz, helyenként ennek ellenére is igencsak humoros) párbeszédekkel.
Kell neked!
Sajnos a Bulletstorm sem tökéletes, de ennek ellenére hosszú idő óta az egyik legszórakoztatóbb FPS, ami végre képes volt sajátos ízt hozni az egyre inkább ellaposodó lövöldözős játékok körébe. Az alkotók tényleg maximális (és őrült) szórakozásnak szánták ezt a játékot, és a képet csak színesíti, hogy helyenként akár részegen vagy hatalmas robotdinoszaurusz-szerű lényt irányítva is oszthatjuk a halált. A sztori végighentelése után lehetőség van „multizni” is, a barátainkkal kooperatív módban kell az ellenfél hordáit felaprítani, méghozzá a gép által kisorsolt skillshotok szerint – talán mondanom sem kell, ez korántsem olyan egyszerű feladat. Ha pedig épp senki nem ér rá, akkor ott az Echoes mód, ahol a single player pályákat nyomhatjuk újra végig, időre, minél több pontot szerezve, hogy aztán a játékkal szintén játszó ismerőseink láthassák, hogy mennyivel tökösebbek (avagy csicskábbak)vagyunk náluk. Mindent egybevéve egy igazán király játékkal van dolgunk, amely minden tekintetben megéri a pénzét, így ha már te is unod Afganisztánt, vagy a sokadik modern hadviselést, akkor erre mindenképpen nevezz be!
