Battlefield 4: Naval Strike teszt

A Battlefield 4 számtalan újdonsággal igyekezett meggyőzni minket arról, hogy bizony ez lesz az év akciójátéka. Ott volt a feltuningolt grafikusmotor, a Frostbite 3, majd bemutatkozott a Levolution (akarom mondani L3v0lution). Szintén „újdonságnak” számított, hogy visszatér a tengeri hadviselés is, ami az első, 2002-ben megjelent Battlefield 1942 egyik legérdekesebb aspektusa volt. A klasszikus epizódban nem kispályán játszottak a készítők: hatalmas bombázó repülőgépeket, tüzérségi ütegeket, tankokat, repülőgép-hordozókat, rombolókat, cirkálókat, sőt még a tengeralattjárókat is irányíthattunk. Aztán sokáig kénytelenek voltunk hajók nélkül battlefieldezni. Közel tíz év kellett ahhoz, hogy a sorozatban újra feltűnjenek a vízi járművek – hosszú idő után a 2013 végén megjelent Battlefield 4 volt az első olyan rész, ami azzal kecsegtetett, hogy ismét hajóra szállhatunk benne. De végül csalatkoznunk kellett. Ahelyett, hogy több ezer tonnás hadibárkákat irányíthattunk volna, kénytelenek voltunk beérni páncélozott naszádokkal, motorcsónakokkal és jetskikkel, melyek nem igazán passzolnak abba a képbe, amit mi a tengeri hadviselésről elképzeltünk. Ekkor még nem tudhattuk, hogy a jövőben érkeznek-e újabb, nagyobb hadihajók is a játékba, és csak a kiegészítő-csomagok címei tartották bennünk a lelket. Legfőképp a Naval Strike, aminek kapcsán azt hittük, újra tengeralattjárókkal és rombolókkal hajózhatunk majd. Végül nem így lett.

Visszatér a titán játékmód

A Naval Strike lényegében semmilyen meglepetést nem okoz, hozza azokat a szokásos tartalmakat, amiket már az előző DLC-k is. Kapunk tehát négy új pályát, öt új fegyvert, 11 assignmentet, és egy új járművet. Őszintén bevalljuk, hogy ezek kicsit sem hoztak lázba minket. Nem úgy, mint a csomag egyetlen valamirevaló újdonsága, a Carrier Assault játékmód. Ez a lehetőség a Battlefield 2142 játékosok számára lehet ismerős, hiszen az itteni megoldás majdhogynem teljesen megegyezik a jövőben játszódó epizódban látottakkal. Lebegő titánok helyett itt adott két hatalmas anyahajó, melyek a pálya két átellenes végében helyezkednek el, és ezek megsemmisítése lesz a két csapat feladata. Mivel hatalmas bestiákról van szó, csak belülről lehet elpusztítani őket, amihez viszont be kell hatolni a vasszörnyetegek gyomrába. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, először is el kell foglalnunk a pályán található kontrollpontokat, melyek közvetlen közelében rakétakilövők vannak. Amennyiben megszerzünk egy ilyen pontot, azzal elfoglaljuk a zászló mellett lévő rakétakilövőt is, amely automatikusan elkezdi lőni az ellenfél anyahajóját. Ha megfelelő mennyiségű sebzést beviszünk (minél több kontrollpontot birtoklunk, ez annál hamarabb bekövetkezik), a hajó kinyílik, mi pedig több frontos támadást intézhetünk a gyomrában lévő berendezések felrobbantása céljából. Ha sikerül mindkét bent található vezérlőközpontot a levegő repítenünk, akkor máris nyertünk, és jöhet a következő meccs.

A Carrier Assaultban tehát tökéletesen keveredik a BF két legnépszerűbb játékmódja, a Rush és a Conquest, hiszen a játékosoknak egyszerre kell a parton foglalgatni a pontokat, majd részt venniük saját hajójuk megvédésében, vagy az ellenfél bárkájának elsüllyesztésében. Lehet gusztustalan módon campelni, és várni az ellenfelet, hogy megpróbálja felrakni a bombát a hajónkra, helikopterrel fedezni a támadócsapatot, vagy ejtőernyővel beugrani a fedélzeten lévő lyukon, hogy aztán felülről próbáljuk meglepni a védőket. Egyszóval igazán hangulatos, változatos és izgalmas játékmódról van szó, ami végre kicsit feldobja a hagyományos, zászlófoglalós Battlefield-meccseket.

Igen ám, de ez a mód komoly csapatkoordinációt igényel. Nem védekezhet az egész banda, mert akkor nem lesz, aki megnyeri nekünk a meccset, valamint azt is időben fel kell ismernünk, hogy mikor kell otthagyni a zászlókat, hogy a hajónk megvédésére koncentráljunk. Ez pedig sokszor frusztráló élményt okoz – a teammunka nemigen működik a publikus szervereken, ami miatt a vérnyomásunk nagyon hamar meghaladhatja az egészséges értékeket. Képzelhetitek, milyen bosszantó, mikor egy kétszer 32 fős játékban egyszerre védekezik mindkét csapat, és csak 5-6 elszánt katona próbálja meg bevenni az ellenfél hajóját, vagy amikor a játékosok észre sem veszik, hogy ideje lenne védekezni, és ehelyett inkább jetski-versenyt rendeznek a zászlók körül. Persze ez nem a játékmód hibája, de tény, hogy számunkra sokkal többször volt idegesítő Carrier Assaultban játszani, mint bármelyik másik módozatban.

Tengeri herkentyűk

Az új játékmód mellé ezúttal is kapunk négy új pályát, melyek tökéletes terepet nyújtanak a tengeri hadviseléshez. Hatalmas, apróbb szigetekkel tarkított térképekről van szó, melyek egyaránt biztosítanak szórakozást a hajókkal és légi járművekkel közlekedők számára, valamint a gyalogos harcot kedvelőknek is. Lövöldözhetünk föld alatti komplexumok mélyén, ősi katakombákban, tengeralattjáró-bázison, valamint hegyek oldalán. Természetesen mindegyiket páratlan látvány és rombolható környezet teszi még különlegesebbé, sőt még levolution extrákkal is megfűszerezték az új helyszíneket, így az egyik pályán például lehetőségünk lesz kapukat nyitogatni kikötőkben, a másikon pedig megfigyelhetjük, hogyan milyen egy trópusi napfelkelte. A Naval Strike esetében ismét bebizonyosodott, hogy amennyiben pályatervezésről van szó, a DICE egyszerűen nem tud hibázni.

A kiegészítő újdonságai közé tartozik az az öt fegyver is, melyek végre nem a Battlefield 3-ból lettek úgymond átemelve, hanem végre teljesen új, sosem látott mordályokról van szó, melyek megszerzéséért ezúttal is assignmenteket kell végrehajtanunk. Ezzel kapcsolatban örömmel konstatáltuk, hogy az új feladatok közt már nincsenek idegesítő, szinte teljesíthetetlen célok, pár órányi szórakozással egész egyszerűen megkaparinthatjuk mind az öt új lőszerszámot (lásd keretes anyagunkat az új megbízásokról). A fegyverek mellé kaptunk két új kütyüt is. Az első a három gránátot egyszerre eregető M320-as (ennek feloldása azért valamivel húzósabb, mint a fegyvereké), valamint érkezett egy légelhárító akna, ami a helikopterpilóták számára okozhat kellemetlen meglepetéseket. Az aktív radaros rakétáknak és az új cuccoknak „hála” már ember legyen a talpán, aki egy percnél huzamosabb ideig képes lesz levegőben maradni egy forgószárnyúval. Végezetül pedig egy új jármű is bemutatkozik a Naval Strike-ban, ez pedig a légpárnás deszanthajó, aminek egyáltalán nincs fegyverzete. Bár túl sok skalpot nem tudunk begyűjteni a segítségével, de legalább megállíthatatlanul közlekedhetünk vele földön és vízen egyaránt, így gyorsan és kényelmesen eljuthatunk a pálya egyik pontjából a másikba. Ám érdemes észnél lenni, ha egy ilyenbe pattantok, ugyanis nem páncélozott szállítóról van szó, tehát pillanatok alatt kilőhetik belőle a pilótát és utasát is – viszont nincs annál felemelőbb, mint amikor sikerül elgázolni vele valakit a szárazföldön.

Sótlan vizeken

Összességében nézve nem igazán lehet panaszunk a Naval Strike-ra, hiszen hozott egy új, izgalmas játékmódot, valamint végre az új fegyverek is tényleg újak. Bizonyos tekintetben viszont csalatkoztunk, hiszen nem azt kaptuk, amire számítottunk. Nincsenek hatalmas tengeri cirkálók, rombolók, tengeralattjárók, melyek nélkül egy tengeri háború elképzelhetetlen számunkra. Persze ettől még nem lesz kisebb a játék élvezeti faktora, és most, hogy a fejlesztők végre a hálózati hibákat is kigyomlálták (utoljára a rubber banding jelenséget sikerült majdhogynem teljesen megszüntetni), már szinte semmi baj nincs a programmal. Ha te is azon játékosok közé tartozol, akik egy ideje hanyagolják a játékot a bugok vagy az egyéb bosszantó jelenségek miatt, most érdemes lesz visszakukkantanod, hogy megnézd, mennyit fejlődött a játék az elmúlt hónapok során. Az új játékmódot feltétlenül ki kell próbálnod!