Battlefield 4: Final Stand teszt

Mintha csak tegnap lett volna, amikor megjelent a Battlefield-sorozat negyedik része. A modern háborús FPS alaposan megosztotta a játékostársadalmat, hiszen sokan képtelenek voltak elnézni annak bugoktól és hibáktól hemzsegő startját, mások viszont megszállottan gyilkolták benne egymást a számtalan multis pálya valamelyikén. Az elmúlt hónapokban sikerült kigyomlálni a hibáit, és rendre érkeztek a szokásos tartalmak is hozzá. A sort a Second Assault DLC nyitotta, amelyben visszaköszöntek ránk a Battlefield-sorozat klasszikus térképei, majd érkezett a China Rising, amiben bemutatkoztak a bombázók is. Pár hónappal később befutott a Naval Strike, amiben egy új játékmódban lőhették halomra egymást a karosszékkatonák, pár hónappal később pedig már jött is a következő DLC, a Dragon’s Teeth. Az idei év végén aztán véget ért a móka: megjelent a Battlefield 4 utolsó kiegészítőcsomagja, a Final Stand, amely erősen odateszi magát, hogy rajongói kedvében járjon.

VÁR A JÖVŐ

Őszintén bevalljuk, hogy nem tudunk túl nagy meglepetésekkel szolgálni cikkünkben, amikor elkezdjük feszegetni, mi található a Final Standben. Az elmúlt évek alatt a Battlefield-sorozat alkotói ugyanis bejárt utat követve alkották meg annak kiegészítőit, melyek mindegyikében négy új pálya, kilenc új assignment, pár új kütyü, na és esetenként egy-két új fegyver kapott helyet. Sajnos ezen a téren most sem számíthatunk meglepő fordulatokra, a Final Stand tehát mondhatni a szokásos tartalmat hozza. Mégis kicsit rendhagyóak voltak a készítők, ugyanis nemcsak térben, hanem időben is ugrottunk egy aprót, a dátum ugyanis ezúttal már 2020, a helyszín pedig a fagyos Oroszország, amelynek tundráin és hegycsúcsai közt elrejtett haditechnikai kutatóbázisokra lelnek az amerikaiak. A 2014-es háború eszkalálódása nem vezetett semmi jóra, az orosz és a kínai csapatok katonái pedig utolsó tartalékaikat élik fel, hogy megállítsák az amerikai ellentámadást. Végső elkeseredésükben az oroszok titkos katonai fejlesztésekbe kezdenek, és olyan modern harci gépeket álmodnak meg, melyekkel megfordíthatják a háború számukra vészesnek tűnő kimenetelét. Hatalmas lépegetők, lebegő tankok és brutális szuperfegyverek kerülnek le a tervezőasztalokról, melyek prototípusai már bevethető állapotban rejtőznek valahol Oroszország mélyén. E háborúba pottyanunk bele most, s végre megtudhatjuk, hogy mit rejt számunkra a jövő.  

A csomag tehát négy új pályával nyit, melyek ezúttal is egészen káprázatosra sikeredtek. A Dragon’s Teethszel ellentétben ezek a térképek eszméletlenül nagyok, hatalmas területeket kell bejárnia azoknak, akik valamilyen okból kifolyólag gyalogszerrel próbálnak meg főbázisukról eljutni a frontvonalak közelébe. Ezért aztán többnyire a járművek dominálnak mindenhol, tehát tankokban, helikopterekben, vadászgépekben és különféle transzporterekben fogjuk eltölteni időnk nagy részét. Persze akadnak jól kialakított, gyalogsági harcra kihegyezett területek is mindegyik pályán, amelyek általában megközelíthetetlenek járművekkel. Barlangok, hegy oldalába vájt titkos hangárrendszerek, földalatti katakombák hálózzák be az orosz létesítményeket, melyeken keresztül váratlan támadásokat intézhetnek a játékosok a másik fél ellen. Új játékmódot ezúttal nem kapunk, tehát szórakozásnak maradtak a jól bevált Conquest, Rush, CTF és egyéb mókák, viszont megjelent néhány új kütyü, melyeket tuti kedvelni fogunk. Már amennyiben rá tudjuk tenni a mancsunkat valamelyikre.

A LÁNCTALP A MÚLTÉ

A Final Stand leglátványosabb részét a jövő arzenálja alkotja, ami új járműveket, katonai kütyüket és fegyvereket jelent. Kezdjük talán a járművekkel, azok közül is a lebegő tankkal, mely ismerős lehet a Battlefield 2142 játékosai számára. Igen, ez a páncélos már lánctalpak nélkül, csendben lebeg a föld felett, így az elméletileg jóval hatékonyabban képes apróbb akadályokon áthatolni. Gyakorlatban viszont a helyzet az, hogy ugyanúgy elakadhatunk vele egy nagyobb fának csapódva, vagy egy kiálló szikladarabra ráhajtva, de kétségtelen, hogy egészen új színt hoz a palettára. A tank különlegessége, hogy lövegtornyát külön nem forgathatjuk, ezért piszok nehéz megtanulni vele mozogni és lőni, cserébe nem nyújt semmi pluszt a hagyományos, lánctalpas felmenőjével szemben, ám meg kell hagyni, hogy eszméletlen jó hangja van. A DLC másik új járműve a motoros hószán, ami a csapatszállítók sorait erősíti; semmi extrát nem nyújt, viszont ne csodálkozz, ha elgázolnak vele: valaki tutira a dögcéduládra hajt (lásd külön!).

Igazából a kütyük felsorolásával kezd érdekessé válni a kiegészítő újdonságainak taglalása, melyekből hármat is kapunk. Az első a DS-3 zavaró, amit lehelyezve megtéveszthetjük az ellenség játékosait úgy, hogy fals jeleket küldünk a minitérképükre, és így egy nem létező célpontot kezdenek el hajkurászni. Rendkívül hasznos berendezés, csak ugye olyan pályákra való, ahol szűk, gyalogos harcok folynak, amiből a Final Stand esetében nincs sok. A következő megszerezhető cucc a Target Detector, ami lényegében egy fegyverkiegészítő. Ezt bármilyen mordályra rárakva egy automatikus spotoló berendezést kapunk, tehát amennyiben vállhoz emeljük azt a fegyvert, amin ez a berendezés van, akkor egy szűk szögben automatikusan megjelöljük az ellenfél játékosait a csapat számára. A soron következő kütyü már csak és kizárólag a Final Stand pályákon használható, ugyanis ezt nem lehet feloldani, kizárólag megtalálni, és így az elhalálozáskor bukjuk is. Ez az XD-1 Accipiter, tulajdonképpen egy irányítható robotrepülőgép, melynek különlegessége, hogy fedélzeti gépágyúja is van, tehát biztonságos távolból gyilkolhatjuk vele az ellenfél játékosait. Sajnos a tűzereje elég gyatra, de azért jó szórakozás meglepni vele pár sunnyogó mesterlövészt.

LÉZERPUSKÁT MINDENKINEK!

A kiegészítő legbrutálisabb újdonsága kétségtelenül a Rorsch Mk-1 nevezetű csodapuska, azaz a railgun, melyről sokan azt hitték, hogy teljesen fel fogja forgatni az amúgy is kényes erőviszonyokat a játékban, de szerencsére nem így történt. A félelem nem volt alaptalan, hiszen a puska hihetetlenül erősnek ígérkezett, és az is lett: egyetlen lövésével elpusztíthatunk bárkit, sőt, még helikoptereket és vadászgépeket is leszedhetünk vele. A gond csupán az, hogy átlag kétóránként kerülünk csak a közelébe egynek, ha pedig meg is szerezzük azt, pár másodpercen belül tutira agyonlőnek, mert másnak is fáj rá a foga. A railgun tehát nem egy hagyományos úton feloldható, azaz bárki számára elérhető szuperfegyver, hanem hasonlóan az XD-1 Accipiterhez, ez is csak pályákon található, felvehető holmi. A dolog pikantériája, hogy minden zónában csak egyetlen helyen lehet rálelni erre a villámló botra, tehát képzelhetitek, mekkora a tolongás a környékén, és mi történik azokkal, akik megkaparintják: a szerencsésebbek akár két lövést is le tudnak adni vele.

Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy a Final Stand egy kiváló DLC-je a Premium-csomagnak, hiszen a kapott tartalom rendkívül érdekessé, valamint újra csábítóvá teszi az alapjátékot. A lebegő tankok, a gyalogságot messzire kilövő ágyúk, a feloldható vagy felszedhető berendezések, na és persze a mindent ledaráló railgun kétségtelenül érdekesen hangzik, viszont jobb, ha felkészültök arra, hogy zsúfoltabb szervereken esélyetek sem lesz mindezek kipróbálására.