Már megint egy DLC. Már megint le akarják nyúlni a pénzünket. Inkább a bugokkal foglalkoznának, minthogy idióta DLC-ket gyártanak! – ilyen és hasonló hozzászólásoktól hangos mostanság minden Battlefield-hír. Kevés olyan modern videojáték van a piacon, ami akkora negatív visszhangot kapott volna, mint a Battlefield-sorozat negyedik számozott része, amelyről mostanra már a sarki zöldséges Marika is tudja, hogy bugos. Miközben a DICE gőzerővel igyekszik kigyomlálni a hibákat a játék kódsorai közül, szépen lassan elkészültek az első hivatalos kiegészítőcsomaggal, mely a harmadik rész mellé járt DLC-khez hasonlóan ezúttal is négy új pályával, új fegyverekkel, és pár igen érdekes újdonsággal várja a híres/hírhedt széria megrögzött rajongóit.
Kínai gagyi?
A China Rising első és egyben legfontosabb újdonsága természetesen az új pályacsomag, ami hasonlóan az elmúlt évek tendenciájához, ezúttal is négy terepet tartalmaz. Térképek szempontjából a Battlefield-sorozat mindig is jól teljesített, hiszen nemcsak az alapjátékokhoz, de az eddig megjelent összes kiegészítőhöz is olyan helyszíneket kaptunk, amelyekre egyetlen rossz szavunk sem lehetett. Elég csak a BF3 Close Quartersére vagy az Aftermathre gondolni: a csomagokban helyet kapó nyolc új pálya nemcsak parádésan jól nézett ki, de kifejezetten élvezet volt rajtuk játszani. Hasonló a helyzet a most megjelent China Rising esetében is. A négy új hadszíntér elképesztően látványosra sikeredett, ráadásul hihetetlenül élvezetes meccseknek adnak teret.
Az első pálya Altai Range néven mutatkozik be, és egy hatalmas hegy köré lett felépítve, melynek gerincén egy stratégiailag fontos radarállomás kapott helyet. A terület telis-tele van mesterlövészeknek fedezékeket biztosító sziklákkal, növényzettel, méretének köszönhetően számtalan harckocsival és repülőgéppel közlekedhetnek és harcolhatnak rajta a játékosok. Hasonlóan óriási és látványos a Silk Road nevezetű új térkép, ami a havas hegycsúcsok után sziklás sivatagokba kalauzolja a játékosokat. A két pálya roppant hasonló tematika szerint épül fel: mindkettőn egy központi, 4-5 ellenőrzőponttal megpakolt bázis elfoglalása jelenti a legnagyobb előnyt a harcoló felek számára. A harmadik térkép a Dragon Pass, amelyen lényegében kétfrontos háborút vívhatnak egymással a kínai és az amerikai haderők. Itt is rengeteg vezethető járművet kapnak kézhez a pusztításra szomjas játékosok, és ezek segítségével itt is villámgyorsan átbillenthető a győzelmi mérleg nyelve. Végezetül ott a Guilin Peaks, ami már jóval inkább szól a közelharcról és a hagyományos, mondhatni „Call of Duty”-s fegyveres összecsapásokról. Ez a pálya egy olyan, viszonylag nagy barlangrendszerrel ellátott hegy lábánál lett kialakítva, amely körül általában nagyobb csapatokba verődve körbe-körbe rohangálnak a játékosok, egymás után foglalva el az ormokon gondosan elhelyezett zászlókat.
A Battlefield 4-gyel bemutatkozó Levolution egészen egyedi ízt kölcsönzött az alapjátéknak, hiszen ezen funkció keretében partra rontó hatalmas hajókat, ledőlő felhőkarcolókat és összeomló gátakat kaptunk. A China Rising esetében is kíváncsian vártuk, mik lesznek a trükkök, de sajnos pár óra játék után kénytelenek voltunk elfogadni azt a tényt, hogy ezeken a pályákon nem találkozhatunk ilyen extrákkal. Nincs változó időjárás, nincsenek felrobbanó radarállomások vagy leomló hegygerincek. Bár a Battlefield 4 Levolution nélkül is kifejezetten élvezetes játékélményt nyújt, azért nem örülünk annak, hogy ezt a játékelemet kispórolták a DLC-ből a készítők.
Micsoda bombázó!
A csomag egyik újdonsága a bombázó megjelenése, ami képes lehet feledtetni a játékosokkal a Levolution hiányát. Rövid időközönként lehívható repülőgépekről van szó, melyek szépen lassan elindulnak a térkép egyik végéből a másikba. Az útvonaluk ugyan szinte teljesen fix (kismértékben lehetőség van jobbra vagy balra kormányozni őket), de egy játékos irányíthatja a fegyverrendszerüket, ami azt jelenti, hogy hatalmas pusztítást végző rakétákat szórhat egy adott területre. Persze a találat sokszor csak a szerencsén múlik, hiszen a töltetek jó néhány másodpercig vánszorognak a levegőben az indítás után, de egy állóháború esetében alaposan megtépázhatjuk velük az egy helyben topogó ellenséges járműveket és gyalogosokat. Bombázót bárki vezethet, amennyiben csapatával elfoglalja a gépet körülvevő kontrollpontot, és bepattan az ott található irányítóközpontba (ez egyébként úgy néz ki, mint egy nagy konténer, a tetején egy parabolaantennával). A bombázó birtoklása persze heves harcokhoz vezet az objektum környékén, hiszen ki ne szeretne egy ilyen szörnyet irányítani. Külön érdekesség, hogy különféle feladatok teljesítésével (lásd külön) a bombázóhoz kibonthatunk olyan cirkálórakétát és gyalogság ellen hatékony gyújtóbombákat is, amelyekkel szakavatott kezek igen demoralizáló csapást mérhetnek az ellenség csapatára.
Természetesen nincs DLC új fegyverek nélkül, és ezúttal is kapunk párat – de jó, ha tudjátok, hogy ezeket a készítők a Battlefield 3-ból emelték át. Az új mordályok feloldásáért viszont meg kell dolgozni a játékosoknak, és némelyik példány csak igen izgalmas kihívások árán nyitható meg (ezekről is bővebben olvashattok a keretes anyagunkban). Erre jó példa a britek L85A2-es sorozatlövője, melynek megszerzéséhez egy meccs alatt kell lelőnünk valakit pisztollyal, gránátvetővel, valamint halálra sokkolni defibrillátorral – ezen kihívás teljesítésének folyamatos újrapróbálása azért már gyakran vezethet heveny agyvérzéshez. Járművek terén túl sok újdonságról nem tudunk beszámolni, hiszen csak egyetlen új érkezett, a krosszmotor, ami valójában nem is új, hiszen csak a BF3: End Game-ből lett átemelve. Hasonló a helyzet a China Rising egyetlen új játékmódjával, a BF3 kiegészítőkből már ismert Air Superiorityvel is, ami körülbelül annyira hozta lázba a Battlefield-játékosokat, mint mondjuk egy Létavértes-Kazincbarcika futballmérkőzés. Az egyetlen érdekesség ezzel a játékmóddal kapcsolatban, hogy ezúttal már nemcsak vadászrepülőgépekkel, hanem helikopterekkel is egymásnak eshetnek a játékosok. Sajnos tipikusan olyan játékopció ez, amit egyszer kipróbálunk, játszunk vele tíz percet, aztán soha többé nem próbálkozunk. Arra mondjuk tökéletes, hogy feloldjuk benne a hiányzó repülőgép- vagy helikopterfejlesztéseket (a vadászgépek aktív radaros rakétája kifejezetten hasznos fegyver lehet a későbbiekben), de ezt követően már olyan lesz játszani vele, mint amikor a hétvégi pörköltet szerdán is elénk teszik: nem szívesen nézünk már rá.
A kínai nagy fail
A China Rising tehát hozott négy alapvetően fantasztikus térképet, de Levolution nélkül. Kaptunk egy bombázót, ami jópofa dolog, de igazából nem vágtuk magunkat hanyatt tőle. Ezenfelül minden további „újdonság” már szerepelt egy előző Battlefield-részben: a fegyverek, a terepmotor és az új játékmód is egész egyszerűen át lett emelve a Battlefield 3-ból, így ezeket nem igazán tudjuk értékelni. A kissé szegényes felhozatalt látva már csak abban bízunk, hogy a valódi újdonságok hegesztése helyett a készítők a hibák kitakarítására koncentráltak. Egyébként, ha hihetünk a PR-szövegeknek, a DICE minden további DLC készítését leállította addig, amíg teljesen bugmentesítik a játékot – úgy legyen! Persze mi azért nagyon várjuk a következő csomag, a Second Assault érkezését, ami ugyan már november óta elérhető az Xbox játékosok számára, de a PC-s verzió megjelenéséről a cikk írásakor még mindig semmi hír.
