A kaliforniai székhelyű, mind a mai napig független Telltale Games az elmúlt években elképesztő sikerszériát hozott össze. Ugyan már jó ideje készítik az epizodikus kalandjátékaikat (Sam & Max, Vissza a jövőbe, Jurassic Park), de a 2012-es The Walking Dead adaptációjukkal megfogták az isten lábát. Nem csak minden korábbinál nagyobb kritikai és közönségsikert arattak, de megnyílt előttük az út, hogy olyan népszerű témákat dolgozzanak fel, mint a The Wolf Among Us, a Borderlands, a Trónok harca vagy éppen a Minecraft.
Gyakorlatilag nem telik el úgy év, hogy ne jönne ki legalább két játékuk, és bár nincs abban semmi kivetnivaló, hogy a fejlesztők igyekeznek addig ütni a vasat, amíg meleg, az kétségtelen, hogy ezt a tempót nem lehet a végtelenségig úgy diktálni, hogy mindenből arany váljék, amire ráteszik a kezüket. Én idén nyáron sokalltam be, hiszen a Batman: The Telltale Series első epizódjának végigjátszása közben folyamatosan az motoszkált a fejemben, hogy a mennyiség már a minőség rovására megy.
MI VAN VELED, BATMAN?
Amikor a stúdió bejelentette, hogy a kedvenc DC-karakterem főszereplésével készít játékot, egy egészen kicsit szkeptikus voltam, hiszen a Telltale munkái sosem a jól kimunkált akciójeleneteiről voltak híresek, egy szuperhős esetében pedig pont azt várná az ember, hogy elmerülhessen az izgalmas csetepatékban. Mint kiderült, félelmeim nem voltak alaptalanok, csak a csalódás forrása volt az ellenkezője annak, amire számítottam.
Nincs értelme kerülgetni a forró kását, kimondom gyorsan: a Batman: The Telltale Series első epizódjának (Realm of Shadows) története harmatgyenge, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy az elkövetkezendő négy epizód képes lesz változtatni ezen. A játék marketingje ugyan azt sugallta, hogy egy teljesen új sztorit kapunk, ám ez csak részben igaz. Az tény, hogy az elénk táruló cselekmény ebben a formában még nem szerepelt se képregényben, se filmben, se animációban, viszont a sztori olyan alkotóelemekből épül fel, amik Batman esetében már többszörösen lerágott csontnak számítanak.
EZT A KOTTÁT MÁR ISMEREM
Nincs kimondva, de valahol a Sötét Lovag karrierjének korai szakaszában járunk, és miközben folyamatosan hallgatjuk Alfred sopánkodását, egy olyan történetszál képezi az epizód gerincét, amit a Batmannel foglalkozó alkotások már kismilliószor körbejártak: az államügyész Harvey Dent a milliomos Bruce Wayne hathatós támogatásával igyekszik olyan pozícióba jutni, ahonnan jóval nagyobb eséllyel tud szembeszállni a Gotham Cityt térdre kényszerítő bűnözéssel.
Erről az alapfelütésről még az is tudja, hogy merre vezet (Helló, Kétarc!), aki még egyetlen képregényt sem olvasott életében, és emellé olyan roppant eredeti momentumok társulnak, mint a lamentálás Bruce Wayne halott szülei felett, a velejéig romlott Carmine Falcone maffiavezér felbukkanása, vagy a Macskanő és Batman első találkozása, ami akkora klisé, hogy szinte minden jelenete előre kiszámítható.
Az írók persze próbálkoztak, így kapunk egy, a Wayne-család múltját érintő rejtélyt (ásít), és egy másik potenciális főgonoszt is, Oswald Cobblepotot, a leendő Pingvint, aki ezúttal Bruce gyermekkori barátjaként jelenik meg. A legendás gazember figurája tűnik az egyik legeredetibb elemnek a történetben, legalábbis addig, míg nem hasonlítjuk össze a Gotham című sorozatban felbukkant inkarnációjával…
A FEKETELEVES
A Telltale játékainak mindig is a történet volt a legerősebb pontjuk, és valóban érdekes sztori hiányában nincs, ami palástolja azt a szomorú tényt, hogy a játékmenet ütött-kopott, és a fejlesztők szinte semennyi energiát nem öltek abba, hogy az új játékuk kicsit innovatívabb legyen. Oké, a textúrák megint kicsit szebbek, a főbb karakterek egy picit jobban ki vannak vasalva, de mindez nem feledteti, hogy a felszín alatt döcögő motorhoz a fejlesztők már évek óta nem nyúltak hozzá. A karakterek mozgása nevetséges, a szereplők arcán szinte nulla a mimika, ráadásul a Batman PC-n hajlamos érthetetlen szaggatásokat produkálni, ami megint csak arra bizonyíték, hogy az elöregedett technika már képtelen lépést tartani gépeink fejlődésével.
És a technikai problémák csak a hibák egy kis részét képezik. Amellett, hogy a történet nem ránt be, a program már játszani sem nagyon hagy – ez persze rég nem újdonság, de mintha ezúttal a szokásosnál is jobban elszaladt volna a ló a fejlesztőkkel. A gombnyomkodós akciórészeknél szinte már egyáltalán nem számít, hogy időben reagálunk-e, az esetek 90 százalékában hiba esetén is megy tovább a jelenet, a karakterek irányítására alig van lehetőség, a ránk váró párbeszédek és dialógus opciók pedig elképesztően laposak. Utóbbi végül oda vezet, hogy a játék már annak az illúzióját sem képes fenntartani, hogy számítanak a döntéseink.
EGY FEATURE NEM CSINÁL NYARAT
A Telltale ugyan próbálta kicsit feldobni az unalomig ismert játékmenetet, és bedobtak pár Batmanre jellemző új elemet, de ezek a lehetőségek sem mentik meg a programot a kudarctól. Mert bár a nyomozós rész alapvetően érdekes, és tényleg hangsúlyozza, hogy hősünk a világ egyik legjobb detektívje, a megvalósítás csupán gyenge másolata az Arkham-játékokban látott verziónak. Ugyanígy érdekes, hogy bevethetjük a Denevérember arzenálját az egyes jelenetek között, de csupán attól, hogy a fináléban reptethetünk drónt, a játék még nem lesz sem egyedi, sem izgalmas.
A Batman: The Telltale Series a már bejáratott módon öt epizódban mesél el egyetlen nagy történetet, és a részek most is nagyjából két és fél órányi szórakozást biztosítanak. Vagy legalábbis ez lehetett a cél, én ugyanis alig vártam, hogy a nyitány végére érjek, és az utolsó másodpercek cliffhangerjét látva sem tátottam el a szám, csupán egykedvűen legyintettem.
Mindez persze csak az első epizód, hátra van még négy, közel tízórányi tartalom, de az első rész alapján valami hatalmas csodának kell történnie, hogy túllendülhessek a csalódásomon. A Telltale Batman-játékának első felvonása unalmas, technikailag kiábrándító, játékmenet szempontjából pedig izzadságszagúan igyekszik újat mutatni. Persze a folytatásokat is végig fogom játszani, de az olvasóknak azt tanácsolom, hogy a hétezer forint feletti árat csak akkor csengessék ki, ha már lesznek mind az öt részt értékelő kritikák, mert az első rész alapján ez a program nem igazán éri meg az árcéduláján szereplő összeget.
