Mint az köztudott, az Alien-franchise harmadik felvonása, A végső megoldás: Halál a ’90-es évek egyik legnagyobb vergődések árán megszületett filmje. A projekt számos rendezőt és forgatókönyvírót elfogyasztott, mire mozikba került abban a formában, ahogy ma ismerjük: William Gibson, Eric Red, David Twohy és John Fasano után a szkriptet a sorozat két producere, David Giler és Walter Hill fejezte be, amíg a rendezői székbe Renny Harlin, valamint Vincent Ward dobbantását követően David Fincher ült. Fincher később olyan klasszikusokat hozott tető alá, mint a Hetedik, a Játsz/ma és a Harcosok klubja, azonban ekkoriban még a videóklipek világában tevékenykedett, a nagyjátékfilmek terén pedig tapasztalatlan volt. Elég meredek döntésnek bizonyult tehát, hogy pont őt bízták meg egy olyan franchise következő fejezetének az elkészítésével, amelynek első két része a mozgóképes történelem legjobbjai közt jegyeztek már a bemutatásuk idejében is.
És végeredményben nem volt benne sok köszönet. A végső megoldás: Halál 1992-ben jelent meg, jórészt negatív kritikákat kapott és a mozikasszáknál is alulteljesített, noha az évek során kivívott magának egyfajta kultstátuszt. Nem meglepő ez annak tekintetében, hogy már a forgatás sem ment zökkenőmentesen, mivel a 20th Century Fox folyamatosan rajta tartotta a szemét a kezdő rendezőn, és nem hagyta érvényesülni őt, amelynek köszönhetően Fincher még a stáblistáról is le akarta vetetni a nevét. A franchise főhősnőjét, Ellen Ripley-t alakító Sigourney Weaver szerint is nagy baklövést követett el a stúdió azzal, hogy úton-útfélen Fincher nyakában lihegett.
A sztár a Deadline-nak adott egy interjút annak kapcsán, hogy a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon életműdíjjal jutalmazták patinás munkássága miatt. Természetesen a beszélgetés során szóba kerültek az Alien-filmek, így a harmadik rész is, amelyben Weaver producerként is közreműködött. A színésznő így emlékezett vissza a kaotikus gyártásra:
„Megtapasztalhattam, hogy Davidnek minden áldott nap fel kellett vennie a telefont és küzdenie azért, hogy másnap azt forgathassák le, amit elképzelt. És sajnálom, hogy nem adatott meg számára a lehetőség, hogy a sajátjává tegye a forgatókönyvet a forgatás előtt. Ez a filmkészítést roppant nehézzé tette. Emlékszem, Vincent Ward eredeti szkriptjében még szerzetesekről szólt a sztori egy monostorban, Ripley pedig a játékidő felét kómában töltötte. Úgyhogy a bőrömön éreztem, mennyire híján van ez a projekt a stúdió támogatásának. Ekkoriban kezdett minden rossz irányba változni, azaz a stúdiók többé nem törekedtek arra, hogy ’gyerünk, készítsünk nagyszer filmeket!’, hanem inkább arra, hogy ’gyerünk, próbáljuk megúszni pénzveszteség nélkül!’. Az nagy ötlet volt a részükről, hogy meghívják David Finchert a fedélzetre, akinek ez volt az első mozifilmje, de az, hogy ezt követően nem támogatták a fickót, nagyon idióta hozzáállás volt. Nemrég azt hallottam, hogy David elhatárolódott a projekttől, és ezt nagyon sajnálom, mert imádtam együtt dolgozni vele, szerintem jó filmet hoztunk össze. Örülök, hogy azért megvalósíthatta a saját verzióját. Nagyszerű csapat jött össze hozzá” – fejtette ki Weaver..
