A YA adaptációk közel 20 éve hódítanak a mozikban. A trend, amit J.K. Rowling Harry Pottere indított el, a mai napig tart, a stúdiók pedig folyamatosan keresik azokat az alapanyagokat, amik sikeresek lehetnek a filmszínházakban. Harry Potter, Alkonyat, Végzet ereklyéi, Éhezők viadala, Beavatott és Útvesztő sorozat, Sötét folyosók: csak néhány cím az elmúlt évekből, amelyek közül néhány kasszasiker, néhány pedig totális bukás lett. A sor a következő években valószínűleg bővülni fog, hiszen még rengeteg könyv és írója vár(hat)ja, hogy megtalálják a producerek és a rendezők, annak ellenére, hogy a YA láz látszólag lecsengőben van. A YA filmek legújabb tagjáról, a Ragadozó városokról (eredeti címén Mortal Engines) egészen a sajtóvetítésig nem hallottam, pedig Philip Reeve művét 2001-ben adta ki Nagy-Brittaniában a Scholastic, és rögtön díjat nyert, majd az író kibővítette a világát, jelenleg négy könyvet számlál a sorozat, nem számítva az előzmény könyveket. Az Egyesült Államokban már bemutatták a filmet, és bukott, a 100 millió dollárból készült mozi első hétvégéjén alig 7 és fél milliót szedett vissza. Azért, mert ennyire rossz? Nem és igen, nézhető alkotás ez, mindjárt elmondjuk miért!
Hogy miről szól a Ragadozó városok? A távoli jövőben az emberek kerekeken guruló, mozgó városokban élnek, a nagyobb települések pedig felfalják a kisebbeket, hogy megszerezzék azok nyersanyagait. London a legnagyobb, ahol a múlt emlékeit kutatja Tom Natsworthy, azonban egy nap egy vörös hajú lány megpróbálja megölni a régésztanuló elöljáróját, Thaddeus Valentine-t… Ebből kifolyólag a fiú gyorsan Londonon kívül találja magát: innen indul a történet, amiben a két fiatalnak át kell kelnie a kerékvájta pusztaságon, hogy ezernyi veszély után visszajussanak oda, hogy beteljesítsék a küldetésüket. A történetben az alapötleten kívül semmi eredeti nincs, de minden megtalálható benne, ami egy fantasy-hez kell: kalózok és rabszolga-kereskedők, egy el nem mesélt háború, géptestbe zárt élőholtak, ellenséges frakció, és így tovább. Egy nagy katyvasznak tűnik az egész, és bizonyos szempontból valóban az, hiszen a főszereplők, Hester Shaw (Hera Hilmar) és Tom Natsworthy (Robert Sheehan) egyik helyszínről rohannak/menekülnek/repülnek a másikra, miközben a világ felrobban körülöttük. És ezt szó szerint kell érteni.
A Ragadozó városok ugyanis félelmetes tempót diktál, a valamivel több, mint két órás játékidő pillanatok alatt elszáll. Ezen persze nem lehet csodálkozni: a mozit részben a Wingnut Films készítette, Peter Jackson saját cége, a forgatókönyvért pedig az a Philippa Boyens és Fran Walsh írta, akik a Gyűrűk Uráért is feleltek. A monumentalitás, amit a Ragadozó városok bemutat, egészen elképesztő: nem sokszor lehet látni a nagyvásznon olyan fantasztikus steampunk világot, amit itt a nézők maximálisan megkapnak. London viktoriánus díszleteit, az ott élő arisztokrácia jelmezeit, a pusztában élő csőcselék mocskos ruháit bármelyik filmes tervező megirigyelhetné. Azt viszont nem, ahogy a rendező, Christian Rivers végezte a munkáját. Érthetetlen, hogy Jackson miért ezt a tapasztalat nélküli, inkább a filmek művészeti részéhez konyító (storyboard rajzolóként dolgozott egy tucat filmen 1992 óta) szakembert bízta meg egy ekkora költségvetésű film dirigálásával. A színészek közül Hugo Weaving az egyetlen húzónév, aki képes játszani, mellette az egyetlen jobb teljesítményt nyújtó Hera Hilmar az, aki kiemelkedik. A többiek pedig csak töltelékként vannak jelen, annyi játékidőt sem kapnak, hogy kiderüljön róluk bármi érdemleges, és ez nagy baj, mert Philip Reeve világa színesebb karakterekkel sokkal érdekesebb lenne.
A Ragadozó városok Rottentomatoes-on adott 28%-os értékelése nem reális, a hat és fél pontos nézői IMDB-s pontszám már inkább az. A hibái ellenére lehet élvezni a filmet: nem kell alatta gondolkodni, hagyni kell, hogy magával sodorjon a lendülete. Ebben az esetben felhőtlen szórakozásban lesz részetek, még akkor is, ha a folytatása soha nem fog elkészülni. A steampunk szerelmeseinek azonban kötelező darab, a többieknek pedig akkor, ha akciós áron kiadják, DVD-n.
6,5/10 - Egyszer érdemes megtekinteni
